Michael Zahs nyugdíjas tanár 1981-ben talált rá a rengeteg tekercsnyi, XIX. századi némafilmre. Most előállt vele. A világ filmtudósai nem tudnak hova kapni az izgalomtól.
Michael Zahs nyugdíjas tanár 1981-ben talált rá a rengeteg tekercsnyi, XIX. századi némafilmre. Most előállt vele. A világ filmtudósai nem tudnak hova kapni az izgalomtól.
Egyelőre még csak tippelgetni lehet, hogy mikoriak ezek a filmek, de becslések szerint vannak tekercsek 1895-ből is. Zahs még a nyolcvanas években mutogatta a diákjainak a filmeket, sőt, az amerikai filmintézet segítségével később be is digitalizálta őket, de addig nem jött a tudományos világhír, amíg egy iowai művészeti szervezet nem küldte el az anyagokat filmtudósoknak, és azok meg nem mondták, hogy pontosan mikorra datálhatóak. 1895-re.
Ami azért hatalmas szó, mert a Lumière-testvérek pont annak az évnek a decemberében tartották az első nyilvános vetítésüket. Ez egyébként az a pont, ahonnan a mozi és a filmtörténet indulását számítják, és most ezt fogja jól leverni Zahs gyűjteménye. Eddig is lehetett tudni, hogy más szabadalmakat is beadtak akkoriban a filmkészítésre, a fészerbeli archívum pedig egyértelmű bizonyíték is erre.
A gyűjtemény eredetileg a Brinton-házaspár vásári mutatványa volt. A házaspár az Egyesült Államok középnyugatát járta be 1889 és 1915 között. Zahs elmondása szerint az optikai illúziók és más látványosságok után azonnal ráugrottak a filmre. Működött is a gyors váltás, a Brintonék aztán naponta 100 dollárt kerestek úgy, hogy fejenként 10 és 25 cent között volt a belépő.
Zahs kollekciójában megtalálható több egytekercses narratív film is, azaz olyanok, amiknek vannak legalább primitív történeteik. Van western, vígjáték, mégha az utóbbi abból is áll, hogy egy ember egy másikat összespriccel egy szódával. Egy kutató szerint a birtokában van az első Közel-Keletről készült felvétel is, ami feltehetőleg Egyiptomban készült egy tevepiacon.
Azért ennyire nagy szám Zahs gyűjteménye, mert ezeket a filmszalagokat még ezüstnitráttal készítették, amitől nevetséges gyúlékony lett. Egy kutatás szerint az 1912 és 1929 között forgatott némafilmeknek csak az egynegyede maradt fenn, a maradék vagy elpusztult, vagy esetleg más emberek fészerében porosodik.
Zahsnak egyébként nagyon nemes a szándéka a filmekkel, gyakorlatilag fel akarja éleszteni a Brinton-házaspár szakmáját és az összeállított kollekcióval turnézni szeretne az országban. Egyelőre most szervezi, hogy a filmeknek legyen zenéjük is, ha az kész, akkor jövőre már útra is kel. Amennyire lehetséges, ugyanazokon a helyeken akar vetíteni, ahol a Brintonék.
Ez pedig a világ legelső nyilvánosan bemutatott mozgóképe, a Lumière-testvérek dokumentumfelvétele a lyoni gyárukat elhagyó munkásokról.