Gyorsétteremparódiával üzen a hajléktalanságot kriminalizáló kormánynak Jani Leinonen. Konkrétan pénzt fognak osztani a szegényeknek a Hajós utcában.
Szerdán hatkor nyílik meg a Hajós utca 12-ben Jani Leinonen ismert finn művész provokatív és nagyszabású politzáló műalkotása, ami egy komplett, berendezett kamu gyorsétterem lesz. A koncepció lényege, hogy az érdeklődők eldönthetik, a "gazdag" vagy "szegény" sorba állnak be, és ha az utóbbiba, akkor a pultnál hamburger helyett egy gyorséttermi dobozba csomagolt pénzt kapnak.
Leinonen a művet a hajléktalanságot bűncselekménnyé nyilvánító magyar kormány provokálására szánja. A művészt felháborította, hogy míg egy új belvárosi bolt megnyitásánál szokásos dolog, hogy a vevők sorban álljanak a helyiség előtt az utcán, Magyarországon a hajléktalanok ezt legálisan nem tehetik meg. Itt viszont nyugodtan álldogálhatnak majd.
A politizáló műalkotáshoz a Hajós utcában berendezett éttermen kívül tartozik egy weboldal is, ez itt, ahonnan például el lehet twitelni a kormánynak az előre megírt üzenetek egyikét. Magyarul így hangzik az üzenet:
Tájékozottabb olvasóink sajnos már tudják, hogy a címzett Kumin Ferenc megbizatását nem hosszabbították meg, így mostantól már nem a magyar kormány angolul tudó kádere tartja a kapcsolatot a nyugati sajtóval.
Leitonen eredetileg nem ide tervezte a Hunger Kinget. A mű eredeti, bódé formátumú változatát egy helsinki bevásárlóközpontban állította fel. Íme:
A bódéban vagy "take away" vagy "give away" menüt lehetett rendelni. Előbbi igazi étel volt, utóbbival egy éhezőt segíthetett a műélvező.
Mint az alábbi képen is látható, a budapesti Hunger King egészen más, a helyi viszonyokra szabott, eredeti alkotás lett:
A műhöz a művész arról szóló szövege is hozzátartozik, ezt most kaptam meg levélben, az igazán kitartók kedvéért teljes egészében idemásolom. A rövid ideje nálunk tartózkodó finn máris szembesült a mai magyar valóság egyik ijesztő vonásával: az emberek egy része nem mert nyíltan beszélni vele, a retorzióktól való félelmében:
Mi az a Hunger King?
Kocsis Máté, a nyolcadik kerület polgármestere így fogalmazott: "ha nem szorítjuk ki a hajléktalanokat, végül majd ők szorítanak ki minket". Ez a mondat rávilágít arra a szegényekhez való újfajta hozzáállásra, amit nemcsak itt, Magyarországon, hanem számos más olyan országban is tapasztalhatunk, amelyek azt ígérték, megvédik a magukat megvédeni képteleneket. Ugyanakkor más dolgokra is rávilágít.
Először is a magyar kormánynak a hajléktalanok kriminalizálásra irányuló széles körű kampánya valójában az államnak a rendszerváltás ígéreteinek beváltásában mutatott kudarcairól próbálja elvonni a figyelmet. Ma Magyarország gazdasági helyzete rosszabb, mint a szocializmus alatt: több mint egymillió ember, azaz a lakosság 12 százaléka a szegénységi küszöb alatt él (Ferge, 2012), egymillió magyar nem tudja rendesen fűteni a lakását, és a kihűléses halálesetek száma tízszerese a többi fejlett ország adatáénak (Habitat for Humanity Magyarország 2012:10).
Másodszor azok, akik elutasítják a hajléktalanokat és a kiszolgáltatott helyzetben lévőket, mondván, hogy paraziták, valójában nem értik a gazdaság és a parazita lét lényegét. A sikeres parazita olyan, akit a gazdaszervezet nem ismer fel, aki úgy dolgoztatja a gazdaszervezetet, hogy az ezt nem érzi tehernek. Ilyen az uralkodó osztály a kapitalista társadalomban.
A magyar helyzet egy globális problémát tár elénk. A politikai és gazdasági elit elszúrta a dolgokat, most pedig foggal-körömmel ragaszkodik a hatalmához, pedig a változás elkerülhetetlen. El lehet adni az elnyomást emancipációként, az elszegényedést meggazdagodásként és a döntéshozatalban való formális részvételt valódi demokráciaként, de csak egy ideig, amíg az emberek rá nem jönnek.
Az uralkodó rendszer megpróbál mindent, hogy ne tudjunk alternatívákban gondolkodni. Habár a magyarok többsége azt gondolja, hogy a dolgok rossz irányba mennek, ugyanakkor azt hiszik, nem tehetnek semmit a politika irányának megváltoztatásáért. Én csupán egy részét látom a dolgoknak, de meglepődtem, mennyi állami finanszírozású intézményben dolgozó újságíró, értelmiségi és szociális munkás, akikkel beszélgettem, nem merte nyilvánosan vállalni a véleményét, mert féltek az állásuk vagy a finanszírozásuk elvesztésétől. Nem azt mondom, hogy a Hunger King fog szólni helyettük is, de legalább ráirányítja a figyelmet az egyik legégetőbb magyarországi problémára.
Művészként feladatom az embereket alternatív politkai és társadalmi megoldások keresésére ösztönözni. A Hunger King felhívás a társadalmi és politikai elköteleződésre, felhívás a változásra. Akár szereti, akár gyűlöli őket, a Hunger Kingben mindenki elküldheti üdvözletét Magyarország vezetőinek. Mi kézbesíteni fogjuk az üzeneteket.
Budapest, 2014. június 6.
Jani Leinonen
PS. Köszönet Udvarhelyi Éva Tesszának, Jason Readnek és Slavoj Zizeknek.