Azt sem tudja, mit beszél, tartalomszolgáltatóként utal a Facebookra és a Google-ra, de azért netes reklámadót szeretne. Mindig nagy dili, ha az államtitkár interjút ad.
Interjút adott L. Simon László kulturális és RTL-szopatás-ügyi államtitkár a Fidesz kezébe került Napi Gazdaságnak. A beszélgetés azzal kezdődött, hogy megint nem árulta el, ki alkotta igazából a hirhedt reklámadó-javaslatot ami az ő neve alatt futott, de utalt tá, hogy ő csak benyújtotta. Az interjú későbbi részében igazolta is, hogy tényleg alapfokon, egy átlagos újságolvasó szintjén sincsen tisztában a média alapfogalmaival. Ez természetes, hiszen gyakran nyilatkozik meg a kormány nevében médiaügyekben.
− A reklámadó legutolsó módosítását követően ön úgy nyilatkozott, hogy a törvény abban a formájában nem felel meg az eredeti jogalkotói akaratnak. Lesz-e második reklámcsomag?
− Én nem dolgozom ilyesmin, a nyári időszak nem is alkalmas a hasonló volumenű ügyek megtárgyalására. Ugyanakkor azt tartom, hogy számos területen – így az internetes tartalomszolgáltatások adókötelezettségei kapcsán is – további szabályozási feladataink lesznek, mert az valós probléma, hogy ezek a világcégek nem veszik ki a részüket a hazai közteherviselésből.
Amire L. Simon itt gondol – hiszen korábban erről többször beszélt is – az az a helyzet, hogy a Google és a Facebook úgy tudja learatni a hazai netes reklámbevételek nem kis százalékát, hogy a két világcég Magyarországon nem fizet adót. Ezek azonban természetesen nem tartalomszolgáltatók, hanem egy kereső-levelező és egy közösségi oldal. A tartalomszolgáltató az valamilyen írott, videós vagy zenés tartalmat szolgáltat, azért hívják úgy. Ha hirtelen belegondolok, maximum zenei tartalomszolgáltatókat tudok elképzelni kimutatható magyarországi bevételekkel. De K. Simon nyilván nem ezekre, hanem a két nagyra gondolt. Az viszont teljesen életszerű, hogy ha egyszer tényleg módosítják a törvényt, fogalmatlanul beleírják a tartalomszolgáltatást, és másokat is jól megszívassanak.
A kedvenc válaszomban L. Simon az egyik mondatban tagadja, a következőben huncut lurkó módjára lényegében bevallja, hogy a törvénnyel az RTL-t szívatták.
− A reklámadó terheinek 40 százaléka az RTL Klubot sújtja. Ez részletkérdés?
− A jogszabály tartalma mögött nincs, és nem is volt olyan kormányzati szándék, amely az említett kereskedelmi csatorna ellen irányulna. A cég egyébként évről évre komoly nyereséget ér el, nem valószínű, hogy néhány milliárd forintos elvonástól egyszeriben padlót fognának.
Döbbenetes, de a pártközlöny újságírója egy ponton belekérdezett:
− Csakhogy az adónem nem a hasznot fölözi le, hanem a bevételeket.
Amire K. Simon az egész reklámadó-témakör legnagyobb, visszatérő hazugságával felelt:
− A reklámadó valóban forgalmi típusú elvonás. Erre azért volt szükség, mert a tapasztalatok azt mutatták, hogy az érintett vállalatok ügyesen tüntetik el a tényleges profitot. Azt gondoljuk, hogy nehezíti az adóelkerülést, ha az elvonás a bevételi oldalt célozza meg.
A magyar médiapiacon egész egyszerűen nem létezik a kormányzat által annyit emlegetett extraprofit. Ebből a szempontból ráadásul nincs is egységes médiapiac. A tévék a legnyereségesebbek, de az ő profitjuk is csak normális, nem extra, a nyomtatott és netes sajtó pedig kifejezetten a fennmaradásért küzd, és a problémája nem az, hogy hogyan dugja el az extrém nagy nyereséget.
A sok médiadili után a levezetés a Várnegyed kormányzati átalakításáról szól, és egy válaszból az derül ki – ha jól értem, de nem biztos – hogy a Nemzeti Galériát meg a Széchenyi Könyvtárat azért költöztetik ki, hogy Áder János üljön a helyükre a várpalotában. Ha ez igaz, akkor 1 százalékkal reálisabb lett az az összeesküvés-elmélet, hogy Orbán Viktor pár év múlva köztársasági elnökként, magát királynak képzelve folytassa. De ezt azért még mindig nem hiszem.
Arról nincs szó, hogy a miniszterelnökön és a Miniszterelnökségen kívül más kormányzati egységek a Várba költöznének, de a Vár a jelenleginél sokkal erősebb állami reprezentációs szerepet kap, ahogy az a magyar történelemben hosszú ideig már adott volt. Ezt a jelenlétet úgy kell megteremteni, hogy a turizmus számára is kínálatot biztosítson. Az állami funkció megnyilvánulásának számos kifejeződése lehet, példaként az egykor szintén a keleti blokkba tartozott Csehországot említeném, ahol teljesen természetes, hogy a − magyar köztársasági elnökénél egyébként szélesebb jogkörű − cseh köztársasági elnök székhelye a királyi várban van.