Én szeretem a bulvárt, nem tartom sekélyesnek, veszélyesnek meg főleg nem, a morális ujjlengetést meg utálom, de amit szegény Bajor ügyében műveltek, az nemcsak rettenetes volt, de irtó veszélyes is azokra nézve, akik utána fognak rákban megbetegedni.
A megjelent hírek alapján Bajor Imre mindeféle alternatív gyógyítóknál kereste a gyógyulást. Én nem hiszek abban, hogy a sajtónak úgy általában különösebb felelőssége lenne azért, amit ír, hiszen felnőtt embereknek írja. És eleve ki az a hülye, aki az életét, de akárcsak a megrágott pogácsáját pont egy újságíróra bízza, de éppen a rákbetegség az a szituáció, amikor a legracionálisabb ember is pánikba esik, és bármilyen megoldás érdekelni kezdi. A hazai bulvársajtó viszont az egész betegsége alatt olyan hangnemben számolt be a Bajorral történtekről, mintha teljesen egyenrangú dolog lenne rendes orvoshoz vagy csodadoktorhoz menni.
Az orvosok szerint a cián nem gyógyítja a rákot? Okés, de a természetgyógyászok szerint meg igen. Ez ezt mondta, az meg azt mondta, egy barátja szerint Imi láthatólag sokkal jobban van a ciántól, lehet hazamenni.
Sőt inkább afelé hajlott a cikkek hangulata, hogy az élet fényes oldalán járó VIP-ek osztályrésze a menő csodadoktor, a pórnépnek meg alapból csak az unalmas, hagyományos – és nagyon pesszimista – orvoslás jár. Amikor Bajor kiutazott egy kínai "alternatív klinikára", a vonatkozó lapok úgy írtak erről, mintha a dolog innentől kábé annyira lenne bonyolult és kétséges kimenetelű, mint egy olajcsere.
Hát sajnos az élet baromira nem ilyen egyszerű. De aki végigkövette Bajor betegségét és haldoklását, abban tényleg az a kép alakulhatott ki, hogy aki megteheti, az nem orvossal kezelteti a halálos betegségét. És ez borzasztó, ez kivételesen tényleg olyan téma, ami miatt emberek halhatnak meg. Főleg, ha a kuruzslók miatt későn mennek el rendes orvoshoz. Nem akarok életidegennek látszani: rákhelyzetben szinte minden értelmes, az ilyen idióta cikkektől a legkevésbé sem érintett ember is gyakran köt ki csodadoktornál. Akkor, amikor az orvosok szerint már nincs remény. De olyan olvasót az alternatív gyógyítók közé terelni, akit még meg lehetne menteni, borzalmas felelőtlenség.
Ez az egész azért is nagyon nehéz téma, mert a magyar egészségügy olyan, az alapfeladatai ellátásra is képtelen, embertelen rendszerré alakult, amiben egy rákkal frissen dignosztizált, protekcióval nem rendelkező ember több hónap alatt jut be egy fejlettebb diagnosztikai vizsgálatra és még több hónap után juthat el a műtőasztalig. Ez a gyakran szó szerint gyilkos totojázás természetes módon taszít rengeteg embert az alteratívák felé, gyakran csak "addig is próbálkozzunk meg valamivel" alapon.
Ezek a pöcsfejű cikkek csak ráerősítenek erre a tendenciára.
És ha már ez így kibukott belőlem, akkor azt is elmesélném, hogy azok, akik csak a magazinhős Bajort ismerik, el sem tudják képzelni, régebben milyen komoly és nagyszerű színész volt. 1990 táján egy Gór-Nagy Mária Színitanodás barátommal rengeteget üldögéltünk a Piafban, illetve az elődjében, a Jácintban. Annak az asztaltársaságnak volt a tagja a még színpadi színész Bajor, aki akkoriban kapta meg a homoszexuális fodrász szerepét a Szomszédokban. Akkoriban csupa színésszel töltöttem az éjszakáimat, de olyan szenvedéllyel és komolysággal talán egyikük sem beszélt a szakmájáról, mint ő. Ekkoriban kapott a barátom egy kisebb szerepet a Játékszínben Zsolt Béla darabjában, az Erzsébetvárosban, ami egyfajta budapesti Három nővér, és aminek Bajor volt az egyik férfi főszerepelője. Elmentem megnézni, és leesett az állam, hogy Bajor milyen baromi jó volt benne, pedig azt képzeltem, hogy aki annyire sokat beszél róla, az nem fogja olyan jól csinálni.