A Körszállót mindenki ismeri, legalábbis kívülről egész biztosan. A hatvanas években Budapest legcoolabb épülete volt, és még ma sincs igazán párja. De milyen a szálloda belülről? Tortaszelet-alakjuk van a szobáknak, és még kapható Cinzano a tetőteraszon? Egy sereg csodás új és régi fotó segít a válaszokban!
A Körszállót mindenki ismeri, legalábbis kívülről egész biztosan. A hatvanas években Budapest legcoolabb épülete volt, és még ma sincs igazán párja. De milyen a szálloda belülről? Tortaszelet-alakjuk van a szobáknak, és még kapható Cinzano a tetőteraszon? Egy sereg csodás új és régi fotó segít a válaszokban!
Egy csipetnyi 1967
A Budapest Szálloda idén lesz 48 éves, és ugyan nem ámítja magát senki azzal, hogy ma is ez lenne a legmenőbb fővárosi szálloda, még mindig él és virul, a kultikus épület pedig hatalmas kedvencem, pláne, hogy még csak ehhez hasonló sem található a városban.
Sokáig csak kívülről rajongtam érte, aztán gyors egymásutánban kétszer is eljutottam a szálloda bárjáig: előbb Koncz Zsuzsa, majd Szörényi Levente is oda beszélt meg egy interjút, és már ezek a látogatások is felértek egy-egy időutazással (és itt most nem az interjúalanyokra gondolok).
Azóta is eszembe jut néha, ha elhaladok az épület előtt, hogy vajon az emeleti folyosók is olyanok-e, hogy még mindig feltűnhetne bennük a fiatal Bujtor István garbóban és napszemüvegben, és valamelyik szobában nem egy bubifrizurás Tordai Teri igazgatja-e épp a műszempilláját. Most pedig gondoltunk egyet, és megnéztük a saját szemünkkel.
A jó hír az, hogy a szálloda vezetése is felismerte, a legfőbb vonzereje a múltjában rejlik, és a Körszálló eddigi nagy felújításai sem vágták haza a hangulatot, habár megmaradt egy kis kilencvenes évek-feeling. Igaz, nincs már meg a tetőteraszon az egykori Panoráma, majd később Cola Bar, amely annak idején a kevés éjszakai szórakozóhely egyike volt a városban, és a lambériát is egyszerű faburkolatra cserélték, de a folyosói bőrfotelek, a böhöm szobakulcsok és az étteremben látható, negyven évvel ezelőtti fotók mind-mind az egykori aranykort idézik.
Választ kaptunk arra a kérdésre is, hogy vajon a szobák ilyen tortaszelet alakúak-e, ami a körből logikusan következne, de sajnos nem, egyedül a folyosó emlékeztet arra, hogy valójában egy 33 méter átmérőjű körben vagyunk. Viszont a hengeralaknak köszönhetően tényleg páratlan a panoráma: a legfelső, 15. emeletről belátni a város jó részét, Pestet ugyanúgy, mint a Várat vagy a közeli budai hegyeket. Még szerencsénk is volt, mert pont egy napsütéses januári napot fogtunk ki.
Budapest, ha egy normális ország fővárosa lett volna
A maga idejében a Körszálló (tervezte: Szrogh György) a maga 64 méterével az egyik legmagasabb budapesti toronyház volt, de még ma is hatodik, ha a tévétornyokat, erőműveket, templomokat és a Parlamentet nem számoljuk, a szállodák közül pedig még mindig a legmagasabb az egész országban. (Kezdetben a tetőterasz még nem volt befedve, akkoriban az öngyilkosjelöltek kedvelt célpontja is volt, ma már az ablakok sem nyithatóak azon a szinten.)
Bár annak idején a szocialista luxust hirdette, és kezdetben a vendégkör is exkluzív volt, ma már a Hotel Budapest inkább turistaszálló, ahová ma már sok diákcsoport is jön, de lényegesen több a távol-keleti, orosz és ukrán vendég is, mint a válság előtt, amikor még a német vagy az osztrák vendégből volt több. A konferenciaszálló-jelleg miatt pedig jönnek itthonról is néha, de a vendégek túlnyomó többsége továbbra is külföldi.
Újkorában a szálló számos magyar filmben is szerepelt, hiszen ideális volt arra a szerepre, hogy bemutassa az új gazdasági mechanizmus korának Budapestjét, amely akkor épp próbált virágzó világvárosnak tűnni, nem pedig egy szocialista ország fővárosának. Az örökös és Az alvilág professzora című filmek például egyaránt 1969-ben készültek, mindkettőben nemzetközi bűnözők bukkannak fel, és a szálak a Budapest szállóban futnak össze. (Mellesleg látszik a másodikban a már említett lambéria is.)
Most pedig a Megdönteni Hajnal Tímeát stábja fedezte fel újra a szállót, és itt forgatták a bankett jeleneteit, és biztosan vannak, akik a hatvanas-hetvenes évek máshol már nem tapasztható hangulatát keresik a szállodában. (Jellemző egyébként, hogy megépülésekor sokan támadták a szokatlan formájú épületet.)
Tervben vannak ugyan további, kisebb-nagyobb felújítások, de remélhetőleg nem modernizálni próbálják majd, hanem, ha rám hallgatnak, inkább a korabeli dizájnt csempészik vissza, a nagyon komcsi külsőségek nélkül. És akkor a Hotel Budapest lehetne a szálloda, amely úgy néz ki, mint ahogy Budapest nézett volna ki a hatvanas években, ha egy normális ország fővárosa lett volna. Ha pedig valaki igazán merne nagyot álmodni, akkor megoldaná, hogy a henger forogjon is, és akkor tényleg ez lesz a legmenőbb épület az egész világon!
Új fotók: Nagy Attila/Cink, a régi fotókért köszönet Varga Szilviának.
A legfölső emeleti hall
Lakosztály a 15. emeleten
Fürdőszoba
Nappali
Körfolyosó
A lépcsőház
Panoráma a 14. emeletről
Az Országház
14. emeleti szobaajtók
Kilátás a hegyekre
A János kórház
A környéken sok a sportolási lehetőség
A napsütötte étterem
Az étterem falait Bara István remek divatfotói díszítik
Retro drapéria
Hangulatos
A szálló saját cukrászüzeme
A konyha
Terítve
Két csigalépcső is vezet a magasföldszintről, ahol az étterem, több különterem, kávéző található, le a recepcióhoz – ez az egyik
A körtorony a teraszról
Nyáron azért jobban pezseg az élet a teraszon
Az egyik különterem
Egy kisebb különterem
A másik csigalépcső a recepcióhoz
Zöld
A recepció
Manapság kevés szállóban van ilyen régimódi kulcs
Több mint 200 kulcs
Egyik csigalépcső alulról
Lounge
Másik csigalépcső alulról
Szrogh György: Budapest körszálló terve, 1964-67
Az építés három kezdeti fázisa: alapozás, majd csúsztatott zsalus betonozás
Az építés befejező szakaszai
Hangulatképek a szálló életéből
Étlap 1967-ből
Ungár Klára (Fidesz) 25 éves, kissé megtépázott választási plakátja a szálló oldalán, a Lórántffy lépcső mellett