Miért az Archer a legjobb rajzfilmsorozat a világon?

Na jó, azok közül az, amiket ismerek. De azok közül tényleg a legjobb, el is mondom, miért.

Bár sorozatokat már jó ideje rendszeresen nézek, a rajzfilmsorozatokra valahogy sose tudtam igazán rákattanni. Pedig régebben (tényleg elég régen) bírtam a South Parkot, mint ahogy mindenki más, de egy idő után ráuntam. Láttam jó pár Simpsonst és Family Guyt is, sőt, még a Bob's Burgers se maradt ki, de lelkesedni egyikért se tudtam.

Az Archerből sokáig csak rövid részleteket kaptam el (a barátnőm régóta rajongó), tetszett, de eleinte nem szippantott be teljesen. Aztán most az elmúlt két hónapban végigpörgettem az egészet, nagyon jól szórakoztam, és próbálom megfejteni, hogy miért pont az Archer.

Aki nem tudná, annak nagyon röviden: az Archer az ISIS nevű fiktív ügynökségről szól (a nevet mára érthető okokból elhagyták), amely a világ legjobb titkosügynökeit foglalkoztatja, azonban a cég minden beosztottja egy idióta, élen a szuperkém-szuperpasi Sterling Archerrel, illetve a hozzá hasonlóan alkoholista és önző édesanyjával, az ISIS-t irányító Maloryval.

Végül az alábbi indokokat találtam:

1. Mert lehetne nem rajzfilm is

Az Archer az egyetlen a fentebb ismertetett, mainstreamnek is nevezhető rajzfilmsorozatok közül, amelynél nem fontos annyira a rajzfilmjelleg. A szereplők elég életszerűen vannak megrajzolva, nincsenek igazi túlzások, nagyrészt az egészet le lehetne forgatni élő szereplőkkel is – igaz, az sokkal többe is kerülne. Az Archer leginkább egy mocskosszájú humorsorozat, ami történetesen animációs, de nem ez a lényeg benne.

2. Maga a rajz

Szerintem az Archer látványvilága gyönyörű. Oké, egy tetszőleges Miyazaki-filmmel szemben nyilván alulmarad, de nekem nagyon tetszik a hatvanas évek kémfilmjeit idéző stílus, nem véletlenül jutott eszembe rögtön az Archer a Guy Ritchie-féle Man From U.N.C.L.E. trailerjéről is. Az sem hátrány, hogy jobban ki vannak dolgozva a figurák, az öltözködésükre való tekintettel is, ellentétben az évtizedek óta ugyanazt a fehér, rövid ujjú inget nyűvő Homer Simpsonnal. És az is ritka, hogy egy rajzfilmgrimasz annyit áruljon el, mint Lana Kane egy-egy szemöldökfelvonása.

3. Alternatív valóság

Senki se tudja, mikor játszódik az Archer – maguk a szereplők se, mint az Sterling Archer egyik kiszólásából kiderül. A külsőségek a hatvanas éveket idézik, a hidegháborús háttérsztorik is, ugyanakkor a szereplők mobiltelefonon és hasonló modern eszközökön kommunikálnak, mai popkulturális utalások bukkannak fel lépten-nyomon. A fő ellenséget a szovjetek és a KGB jelentik, amivel különösen könnyen lehet azonosulni, de a kubai vagy az észak-koreai titkosszolgálat sem lebecsülendő, miközben ebben a fura világban Türkmenisztán is önálló állam. Szóval, nincs semmi kapaszkodó, és pont ettől is működik az egész.

4. Utalások

A sorozat hemzseg a már említett filmes-popkulturális utalásoktól, melyek nagy része nekem fel se tűnik, de ami igen, az így is elég vicces, viszont terjedelmes szakirodalom van az összesről. Nekem elég, ha részenként felismerek egyet – mint az egyslágeres PM Dawn feltűnését –, amúgy is géppuskaszerűen sorjáznak a párbeszédek, de azoknak mindig duplán örülök. (A fenti képen Burt Reynolds, Sterling Archer, a Tactical Turtleneck és a világ leglassabb liftje látható.)

5. A humor

Nem mondtam még, pedig ez az egyik legfontosabb: az Archer nagyon, sőt NAGYON vicces, ami legnagyobbrészt a szereplők egymással való szemétkedésében merül ki, és ez kifogyhatatlan kútja a humornak. Ez a humor igen kegyetlen, néha morbid tud lenni, mint ahogy maga a sorozat is – néha vannak benne talán szükségtelenül véres vagy durva részletek is, sőt olykor kifejezetten szomorú is: Nyikolaj Jakov kinyírását nem is bocsátom meg az alkotóknak soha! (A fenti coubon Archer rájön, miért volt hülyeség rétorománul tanulni olasz helyett.)

6. Sterling Archer a legnagyobb seggfej a világon

Sterling Archer egy halálosan idegesítő, önző, elkényeztetett, infantilis, alkoholista tróger, akiért mégsem lehet nem rajongani. Pedig van abban valami, hogy a sztereotip titkosügynökök valójában inkább ilyenek lehetnek, mint amilyen Archer is, csak a James Bond-filmekből kivágják azokat a részeket, amikor a 007-es úgy viselkedik, mint egy tízéves hülyegyerek. Innét meg szerencsére nem. És akkor még nem is beszéltünk a Tactical Turtleneckről (testhezálló, fekete garbó), amit Archer honosított meg bevetésekre, mindenki más csak őt utánozza!

7. Helyükre kerülnek a kémfilmes klisék

Egyfelől a kémfilm egy szuper zsáner, másfelől már mindent megcsináltak benne, úgyhogy kifejezetten jó ötlet, hogy itt csak a vállalati konfliktusok és szemétkedések hátteréül szolgálnak a különböző küldetések. És azok a helyszínek! Monte-Carlótól a svájci Alpokig, őrült milliomos jachtjától Rómáig, a kubai ügynököktől hemzsegő Miamitól a hidegháborús Moszkváig imádtam az összes helyszínt, pedig majdnem mindet láttam már valamilyen filmben. Itt viszont sosem az adott konfliktus a lényeg: néhány ellenséges ügynök vagy terrorista kinyírása pont jó háttér ahhoz, hogy Archer sokadszor is baromságokat magyarázzon Lanának.

8. Mintha szexuálisan frusztrált gimnazisták írnák

Tényleg, az Archer olyan, mint egy kielégületlen kamaszfiú fantáziája, folyamatosan a dugásra lyukad ki, de magukból a dugásokból nem sokat látunk, és ez egyáltalán nem is baj. Biztos veled is előfordult már, hogy elgondolkodtál, milyen jó lenne szétcseszni egy teljesen szexmentes, komolykodó sorozatot, mint amilyen a Szomszédok volt, úgy, hogy a szereplők váratlanul dugni akarnak egymással, és primitívségeket kiabálnak. Hát itt az alkotók nemcsak gondolkodtak rajta, meg is csinálták.

9. A hangok

Tudom, hogy az Archert a Comedy Central is műsorra tűzte, szinkronizálva, de nem sokat láttam a magyar részekből. Mindenesetre baromi nehéz feladat lehet, ugyanis az Archerben a hangok egytől egyig zseniálisak – magát Archert el sem tudnám képzelni H. Jon Benjamin csodás baritonja nélkül, de a többieket sem. Külön kedvenceim voltak az akcentusos angolt beszélő szereplők: a már említett Jakov zseniálisan beszélte az oroszos angolt, de Manfred és Uta, a német bérgyilkospáros is imádnivaló volt.

10. Kerüli a buktatókat

Az Archer sem hibátlan, sőt: a negyedik évad táján kezdtem kicsit unni. Valahogy egyre mondvacsináltabbak voltak a sztorik, egyre idegesítőbbek és eltúlzottabbak a főszereplők hülyeségei, és ez azért volt így, mert maguk az alkotók is megunták. Erre találták ki az ötödik évadot, amely teljesen kirítt a többi közül, és egy évad erejéig kokaint árultak, kiszakadva a megszokott díszletek közül, ami eléggé feldobta a sorozatot. A mostani, hatodik évad ugyan visszatér a hétköznapokhoz, de frissebbek és jobbak a részek, és visszajöttek a klasszikus titkosügynök-küldetések, szóval úgy érzem, ezt a bukkanót is sikerrel vette a sorozat. És ahol ennyi szuper karakter van, mint itt, Bionic Barrytől kezdve a Hitler-klón Kriegerig, ott még nagyon sok jó dolog történhet.