Lehet, hogy nincs vébé, de így is egyszerre négy nagyobb válogatott torna zajlik most: focizik Dél-Amerika, fociznak a nők, fociznak a fiatalok. A négyből háromba egyáltalán nem késő bekapcsolódni!
Lehet, hogy nincs vébé, de így is egyszerre négy nagyobb válogatott torna zajlik most: focizik Dél-Amerika, fociznak a nők, fociznak a fiatalok. A négyből háromba egyáltalán nem késő bekapcsolódni!
A sort az egyetlen magyar érdekeltségű torna, az új-zélandi U20-as vébé kezdte, amely már a végénél jár: a döntőt a magyarokat búcsúztató szerbek játsszák a magyarokat szintén legyőző brazilokkal szombaton.
Az U20-as korosztály mindig kicsit resztli jellegű, és a tegnap indult U21-es Eb sokkal komolyabb téma – érdemes összehasonlítani a mindkét tornán résztvevő németek és szerbek keretét például, ők ráadásul tegnap pont egymás ellen játszottak, és jóval több ismert focistát vonultattak fel, mint az U20-ason. A meccs döntetlen lett, a másikon a dánok 2-1-re lenyomták a házigazda cseheket.
Az U21-es Eb-re tényleg érdemes odafigyelni, itt már egész felnőttes meccseket játszanak, és sok sztárnak számító játékost is láthatunk, a Barca-kapus Marc-André ter Stegentől az angol Harry Kane-en és a portugál William Carvalhón át az olasz Domenico Berardiig. Külön öröm, hogy nincsenek kint a korosztályos tornákon rendszerint taroló spanyolok!
Nem lehet kihagyni a példát a 2009-es német csapatról, amely megnyerte az akkori Eb-t, a soraiban Neuerral, Özillel és Khedirával, hogy aztán ugyanők egy évvel később már a dél-afrikai felnőtt vébé sztárjai legyenek (ott volt abban a csapatban Hummels, Boateng és Höwedes is). Ma pedig mindjárt egy angol–portugál rangadó is lesz, kár, hogy az angolok legjobb védője, John Stones ki fogja hagyni agyrázkódás miatt.
A női focit egyelőre még nem tudtam komolyan megkedvelni (bár a londoni olimpián egész jónak tűnt a korábbi emlékeimhez képest), viszont ők most valódi vébét játszanak, és épp elértek a kieséses szakaszig. A csoportmeccsek eléggé egyenetlen színvonalúak voltak (10-1-es és 10-0-s eredmény is előfordult), most azonban már jönnek az igazi tétmeccsek.
A nyolcaddöntők közül a német–svéd párosítás ígérkezik a legjobbnak, de az angol–norvég vagy a francia–koreai is izgalmas lehet. És ha ezeken is túljutunk, tényleg következnek a rangadók, amikből kiderülhet, hogy itt az USA vagy a rendező Kanada igazi nagyágyúnak számít, bármilyen fura is.
Végül a Copa America, ami olyan istenigazából sose tudott lekötni: eleve idióta időpontban játsszák a meccseket, és folyamatos feszkózás rémlik azokról, amiket láttam, de például a tegnapi Kolumbia–Brazíliát pont hogy jó lett volna megnézni. Mindig öröm ugyanis, amikor a nagyképű brazilokat megverik, pláne, ha Neymart még ki is állítják.
Persze még nem dőlt el ezzel semmi, hiszen itt is csak a csoportmeccseknél tartunk, bár a kedvenc dél-amerikai válogatottamnál, Uruguaynál rezeg a léc kicsit, és ha nem verik meg Paraguayt az utolsó körben, akkor könnyen kieshetnek.
Szóval egyik sem egy focivébé, még csak nem is egy Eb, de azért van mit nézni, ha üresnek érzed a júniust valamirevaló focitorna nélkül.