A The Drum a Metroval és az Asdaval összefogásban hozta össze az alábbi kis kísérletet a Do It Day alkalmából. A videó készítői arra voltak kíváncsiak, hogy mennyire sietnek a londoni járókelők a többé-kevésbé öregemberesített, és kissé perverz fiatalember segítségére, fő üzenetük a jó cselekedetek fontosságára való felhívás. A Do It Day magasztos küldetése egyébként az, hogy a mozgalomban részt vevő marketingesek (és a cégek, amelyeknek dolgoznak) tegyenek valamit azért, hogy a világ egy jobb hely legyen. Persze reklámnak sem rossz ez.
Az esemény többi résztvevője is különféle világjobbító célokat tűzött ki maga elé, így például a Visa a gyerekek pénzügyi kultúrájának fejlesztését, a(z) Unilever a Brazil nők mikrovállalkozóvá válásának elősegítését, a Bozza pedig feltörekvő afrikai zenészek egy egyesült királyságbeli koncertjét kívánja megvalósítani közösségi finanszírozással.
A bejegyzés eredeti apropójára visszatérve, akit érdekel a dolog pszichológiai háttere, a járókelő-effektus (bystander-effect) környékén érdemes körülnéznie, rövid bemelegítésként pedig érdemes lehet ezzel a National Geographic-videóval kezdenie. Az alapelv az, hogy minél többen vagyunk, annál nehezebben vesszük rá magunkat, hogy segítsünk egy bajbajutott embertársunknak.