Az internet egy csodálatos dolog. A legjobb benne az, hogy ingyen van. Na meg az, hogy ki lehet kapcsolni a reklámokat. Vagy mégsem?
Újságcikkeken és blogbejegyzéseken túl már tudományos folyóiratban is jelenik meg rövidesen egy elmélkedés arról, hogy jönnek a cégek és átveszik az irányítást az életünk felett. Vége lesz a független sajtónak, a hírekben már csak reklámmal torzított fél-, negyed-, szóval erősen töredékes igazságok lesznek, aztán egyszer csak megszűnik létezni a világ dolgairól való, mai értelemben vett tájékozódás lehetősége. Szerintem ez marhaság, habár nem lehetetlen. Amennyiben mégis bekövetkezik, akkor csak és kizárólag egy felelőse lehet,
a gonosz támogatás-gomb,
és minden, ami egy kicsit is hasonlít rá: bátran értsünk alatta mindenféle közösségi finanszírozást és egyéb obskúrus tranzakciókat lehetővé tevő vickeket-vackokat.
Hogy hogyan döntik romba ezek a technológia gonosz teremtményei a világot?
Képzeld el, ahogy bemész a munkahelyedre, szépen elkezdenél dolgozni, bekapcsolod a számítógépet… Illetve kapcsolnád, de rádöbbensz, hogy tegnap elfogyott az utolsó filléred is, nem tudod fizetni az áramot sem. Sebaj, pont bent van a főnök, illetve megbízó az irodájában, vázolod neki a helyzetet: kiváló munkaerő vagy, mindig szeretni szokta a munkád eredményét, ha nem szeretne lemondani arról, hogy a rendelkezésére állj,
jó lenne, ha megszánna egy kis pénzzel.
A munkaerő-kölcsönzés, a projektmunkák és a legmodernebb, app-alapú on-demand economy csodák már most is éppen elég ízelítőt adnak abból, hogy nagyon érzékeny az egyensúly az olykor nehézkes és költséges stabilitás és a rugalmas, hatékony bizonytalanság között, viszont vannak olyan őrültek, akik ezt még fokoznák is, az erőforrások hatékony felhasználása érdekében.
Lehet egyszerre ezer potenciális főnököd is, akinél könyöröghetsz, és azért az már elég, mondják azok, akik védelmére kelnek az állítólagos jövőnek. És mondják ezt eléggé meggondolatlanul, mert csak egy bizonyos mértékig lehet ezt az buggyant helyzetet fokozni. A munkakörök jelentős része nem teszi lehetővé azt, hogy hatékonysági okokból pár napig inkább egy másik cégnél dolgozzunk. Vagy vezessünk Ubert hetente egy napig, mert pénteken nincs annyi munka? Töltsük úgy az életünket, hogy minden nehezebb percben abban reménykedünk, hogy talán végre valaki megnyomja a Támogatás feliratú gombot?
Lehet vajon például így egy komoly szerkesztőséget fenntartani? Jó az, ha teljesen kiszolgáltatott az, akitől a napi betevő közéleti információt beszerzed? Így is külső politikai kényszerítő erők vagy épp belső indíttatások torzítanak mindent, amit olvasol, kell ezt még fokozni? Én azt mondom még mindig, hogy, ha valami, akkor donate-gomb és öröksége fogja kivégezni a hellyel-közzel, legalább egy-két dologtól még független médiát. De csak akkor, ha leszünk akkora barmok, hogy elhisszük, hogy lehet élni havi fizetés vagy átlagemberre nem jellemző mértékű, hosszabb időre elegendő alkalomszerű jövedelmek nélkül, és lehet reklámokat kikerülni előfizetés nélkül.
Ha tetszett az írás, oszd meg ismerőseiddel! Mi nagyon örülni fogunk, és hálásak leszünk érte, hiszen Neked írjuk a blogot! Véleményed hozzászólásban, Facebook-üzenetben, vagy az impresszumban megtalálható személyes elérhetőségeinken várjuk.
A Koncot megtalálhatod és követheted a Facebookon, a Twitteren és a Tumblren is. Bemutatkozó oldalunk a konc.hu címen érhető el.