Bede Márton rosszfotósi comingoutja mellé szerkesztőségünk is teljes mellszélességgel kiáll, természetesen fényképpel. A nyilascsukafélék családjába tartozó rablóhalról készült, megrázó erejű fénykép tíz éve készült, ma először láthatja szélesebb közönség.
Bede Márton rosszfotósi comingoutja mellé szerkesztőségünk is teljes mellszélességgel kiáll, természetesen fényképpel. A nyilascsukafélék családjába tartozó rablóhalról készült, megrázó erejű fénykép tíz éve készült, ma először láthatja szélesebb közönség.
A műalkotást 2003 februárjában készítettem egy Fuji gyártmányú, egyszer használatos, vízálló fényképezőgéppel, amit édesanyám vásárolt nekem 20 dollárért. Ő biztosította a kép helyszínének megközelítését is: a Turks- és Caicos-szigetek egyikén, Providencialesen járunk, a sziget nyugati, akkor még teljesen elhagyatott és beépítetlen partvidékén. Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet vendégkutatójaként dolgozott ekkoriban és ide mentünk nyaralni.
Öcsémmel sznorkeleztem a színes vízi világ felett, szüleink a parton henyéltek, rossz képek egész sorozatát készítettem korallokról, kisebb halakról, amikor egyszer csak beúszott a látóterembe a félelmetes ragadozó, a nyílt óceán farkasa (Sphyraenidae nem). Hosszú, ezüstösen csillogó, nyílszerű teste szinte teljes látóteremet betöltötte, az izgalomtól remegő kézzel ragadtam meg a csuklómra szíjazott fényképezőgépet, majd exponáltam, szinte centiméterekre megközelítve a nagy halat.
A fénykép egyszerre ábrázolja a trópusi tengerek káprázatos színeit, az óceán kék magányát, a barrakuda gyönyörködtető és félelmetes megjelenését, ember, hal és sós víz egymásra utaltságát.