Nem olvastad még a Kósa-évnyitót, amiben azt mondta, hogy „a jó gyerekek, ha ütik őket, jól teljesítenek”? Akkor tedd meg most, mert a szöveg többi része a maga módján ennél sokkal keményebb.
Nem olvastad még a Kósa-évnyitót, amiben azt mondta, hogy "a jó gyerekek, ha ütik őket, jól teljesítenek"? Akkor tedd meg most, mert a szöveg többi része a maga módján ennél sokkal keményebb.
Ebben a Népszabadság-cikkben elolvasható a teljes, csonkítatlan Kósa-szöveg. A csendőrös-néphadsereges hangütés, a mindenható kiskirály leplezetlen öröme eleve ijesztővé teszik az egész beszédet, de a legrosszabb benne messze nem a mára már sokat idézett suttyóság a diákveréssel. Amit nyilván nem úgy gondolt, hogy a jó tanulókat csépelni kell, de ez a felfogás képes értelemben véve pont ugyanannyira ellenszenves. Még csak nem is az volt a legrosszabb, hogy a tanároknak üzenve a polgármester a "parancs!" szót használta.
Hanem az, hogy Kósa arról mesél, mi volt ennek az egész államosításnak és reformnak az értelme. És azt mondja lényegében, hogy versenyistállóvá akarják átalakítani a magyar iskolákat, hogy a diákok jól szerepeljenek a nemzetközi elitfelmérésekben. Ez, azon túl, hogy megvalósíthatalan, értelmetlen és ijesztő terv is. Az elit versenyistállóknak megvan a maguk helye, és az a szűk réteg, akiknek ilyenekre van igénye, eddig is megtalálta a maga Fazekas Gimnáziumát. A reform hivatalos oka ráadásul ennek az ellenkezője volt eddig, a megfelelő színvonal biztosítása mindenhol, a hátrányosabb helyzetű iskolákban is.
De a szövegnek volt egy humoros vonala is. Nem az, amikor Kósa kiképző őrmester elvtárs tréfálkozni próbált a sorkatonákkal, hanem az, amikor nagy büszkén mesélt arról, hogyan kapcsoltatta be a Tóth Árpád Gimnáziumot a nemzetközi érettségi programba, aminek az az értelme, hogy így könnyebb elmenni külföldi egyetemre. Ez persze tök jó dolog, csak kormánypárti politikus ritkán vallja be ilyen kendőzetlenül, hogy mi az értelmes perspektíva egy most gimibe menő magyar állampolgár előtt.