Az a helyzet, hogy a média csak akkor foglalkozik egy szoborral, ha azt kettévágják vagy kettéesik magától, esetleg áthelyezik. Na de nem a Cink!
Főleg nem akkor, ha mindössze két sarokra a szerkesztőségünktől állítják fel a szobrot, mert akkor akár két nappal az avatás után már ripsz-ropsz ott is vagyunk és klikkoljuk.
Persze egy Liszt Ferenc mellszoborban nincs nagy különlegesség – teljesen rendben van ez is. A romantikus zeneszerzők glamrocksztárok voltak, hihetetlenül megkomponált imidzsel, úgy imádta őket az ecset és a véső, mint David Bowie-t a lencse. A szobrász, Gerő Katalin sem nyúlt mellé.
Liszt-szoborral mondjuk elég jól el vagyunk látva országos és fővárosi szinten is, de én egy cseppet sem bánom, hogy betöltötték ezt a fülkét vele Lipótvárosban, a Duna-palota sarkán.
A szobor sztorija amúgy már most elég kusza, mert közadakozásból készült egy a budavári önkormányzat felkérésére Lengyelországban felállított szobor másolataként párban egy belgrádival. Itt bogozhatjátok ki.
Ami miatt kifejezetten örülök neki az a helyszínválasztás. Nem Budapesten belül (Liszt első pesti lakhelye a Nádor utca volt, a Szent István bazilika megépültét pedig adományokkal segítette), hanem az épületen.
A második világháború után ugyanis a megmaradt épületek negyon megváltoztak. A legtöbbről eltűntek a kupolák és tornyok: vagy nem építették vissza vagy lebontották őket, mint haszontalan cifraságokat. Hasonló sors várt az épületszobrokra, fali csobogókra stb. is. Vagy elfelejtetteék pótolni őket, vagy mint klerikális-burzsuj szörnyűségeket távolították el.
A kupolák visszaépítésére vagy stilizált pótlására is vannak tervek és példák, de a szobrokat százszor egyszerűbb lenne visszaállítani vagy újakkal helyettesíteni. Tele van a város ásítózó szoborfülkékkel. Örülök, amikor kitöltik valamelyiket!
Még akkor is, ha ezt konkrétan nem hagyták üresen az elvtársak. A cifra talapzathoz illeszkedő szerény, de bátor munkásőr szobra kifejezetten jó választás volt. Nem?
[Archív kép egy 89-es ellenzéki akció után: Betekintő via Városjáró, via: Sadia.]