Gyújtasz? – kérdezte tőlem a kimenőruhás öregkatona a nagyatádi buszpályaudvar mögött, majd mélyen, komolyan a szemembe nézett. Jézus úristen, ez az elmebeteg velem együtt akarja fölgyújtani a megállót – gondoltam rémülten, mert csak 18 éves voltam, egyházi fiúiskolába jártam és nem cigiztem.
Hááát – húztam az időt, hogy hátha feltűnik valaki, én meg el tudok futni. A fiú meglepettnek látszott. "Na, testvérem, gyújtasz vagy nem?" – kérdezte pattogósabban, és ekkor hála istennek észrevettem a kezében tartott szimfis dobozt. Úgy fellélegeztem, hogy kértem egy szálat, hogy a fuldoklással öt önfeledt percet szerezzek az újdonsült haveromnak.
Ez az emlék szegezett a székhez, ahogy Szabó Stein Imre egykori tévéelnök-jelölt és író, ezúttal kommunikációs igazgatóként, bemutatta a megújuló Zenekadémia új arculatát, benne a logóval, ami egy jó nagy adag zöldköret közepében elhelyezett Symphonialogó-szerű forma.
Van egy zöldségmentes verzió is, ami a koncertközpont jelvénye lesz, ahol ugyanazt a központi hangszerformát olajfalevelek helyett absztrakt vonalkoszorú veszi körbe. A cucc egyébként elég jól néz ki, főleg a levélpapírokon és hasonlókon, ahol a levélmintha elegáns selyetapétát idéz.
A sajtóesemény érdemi információtartalma kábé ennyi volt, megfejelve annyival, hogy a Zenekadémiának új, első blikkre kifejezetten pofás, átlátható weboldala lesz, ami egyszerre szolgálja aki a koncertközönséget és az egyetemistákat. És azzal, hogy a felújított koncerttermeben olyan korszerű technika és rengeteg kamera lesz, hogy Mezzo-szintű közvetítések gyártására is képesek lesznek. No meg hogy a teremőr nénik – ma már hosztesznek hívják őket – "pingvinegyenruha helyett" ciánszínű nyakkendőben lesznek! Én azonban a Cink-olvasók meghosszabbított füleként mindenre odafigyeltek, és lejegyeztem a néha mágikus-expresszinista stílusban fogalmazó Szabó Stein legjellemzőbb mondatait, hogy pontosabban megérthessétek, mit is szeretne kommunikálni az ismert zeneiskola és koncetterem:
– Iszonyúan robusztus, bitangerős honlap
– a patina és a progresszió között feszülő ívben
– akár a nyugati-európai trendeknél is progresszívebben
– Nem buksisimogatás kell nemzetközi szinten
– A hatás nem marad el ilyen brutálisabb Bartók-zenével
– Erős, szigorú vizuális rend-őrség eddig nem működött az intézmény falai között
– Mindenki színkódol
– A médiatartalom-fejlesztés egyelőre egy potencia
Egy filmet is láttunk, az ünnepélyes nyitóelőadáson ugyanis papírral zörgő konferanszié helyett klipek kötik majd össze a különböző zenei blokkokat. A még nyers, félig kész klipen Devich Gergőre, az igen fiatal és állítólag zseniális tehetségű csellistára néznek olyan édeskésen a tanárai, hogy Belgiumban már fel is állították volna a különleges nyomozócsoportot.
Szabó Stein után Batta András rektor beszélt pár szót.
Nekem óriási reveláció volt, mert most találkoztunk először élőben, és Batta lehengerlő előadó. Pont úgy néz ki, mint Gordon Brown vagy Mocsai Lajos, és igen értelmesen és szórakoztatóan beszélt arról, hogy miért kell megújulnia egy tradicionális intézménynek. Ráadásul meghökkentően nyílt volt, amikor megjegyezte, hogy az új felsőoktatási törvény "gúzsba köti" a művészeti iskolákat, így őket is, így az intézményről leválasztott és nonprofit cégbe szervezett koncertközpont egyfajta menekülő út lesz, mert ott "nem köti semmi a kezünket."
Újfajta kiadványai is lesznek a Zeneakadémiának. Az egyedi előadások programfüzetei kifejezetten izgalmasnak tűnnek a Kovács Lehet-grafikákkal és a tartalomként adott miniesszékkel.
A vastag, 120 oldalas koncetrmagazin klasszul néz ki, első belelapozásra tartalmilag is érdekes, és rögtön a legelső fotó egy olyan Orbán Viktor-portré, amin a Mester úgy néz ki, mint egy frissen lesminkelt transzvesztita. Ezt a legkevésbé sem negatív értelemben mondom, sőt ki is derül, hogy Orbánnak, mint a legtöbb férfinak, kifejezetten jól áll egy leheletnyi arcfestés.
