Jó, hogy fákat vágtak a Kossuth téren, de a Városliget terve vérlázító

Favágás az Olimpiai parkban. Favágás a Kossuth téren. Favágás a Ferenciek terén. Megkérdeztem egy szakértőt, aki szerint mindez rendben van, sőt lenne még mit kivágni Budapesten. Pedig ő nagyon szereti a fákat. Tudom, ismerem őt.

Szende András tájépítésszel, a szépemlékű Táj-Kert blog szerzőjével ültem le nem olyan rég beszélgetni, hogy ezt az érzékeny témát – vagyis az elmúlt hónapok, szinte egymást érő favágásait – kicsit helyrerakjuk. Szakmájánál fogva elsősorban parkokkal és fasorokkal, vagyis a hagyományos értelemben vett városi műfajokkal foglalkozik, ezért a Normafa és a Római-part sokakat izgató – inkább természetvédelmi-erdészeti – kérdését majd mással tárgyaljuk ki.

– Egy csomó fát kivágtak mostanában Budapest belső kerületeiben. Mindegyik indokolt volt szerinted?

– Egy fa kivágásának számtalan oka lehet. Kapásból nem tudok olyan nagy vihart kavart favágást mondani, amelyik ne lett volna jogos.

– Oké, akkor vegyünk egy példát. Mondjuk mi a helyzet az Olimpiai parkban néhány hete kivágott ezüstjuharral (amelyet először az olvasói levél alapján leplatánoztunk, én is)?

– Személyesen nem láttam, hogy milyen állapotban vágták, az biztos, hogy egy nagyon szép fa volt. Viszont a szakvélemény szerint a korona alatt már gombásodott. A gombát pedig nem véletlenül hívják a szakmán belül „hullazabálónak”, amelyik fát kikezdi, azt már nagyon nehéz megmenteni. De nem is értem, miért lenne érdeke egy polgármesternek vagy bárkinek kivágatnia fölöslegesen egy fát, amikor azt másnap megírja a Cink vagy az Urbanista és egész biztos nagy felháborodást vált ki. Főleg értelmetlen lenne szakvéleményeket hamisítani ezért.

– Ott a szomszédban a Kossuth tér. Ott is rengeteg fát vágtak ki, egészségeseket…

– Mert rossz helyen voltak. Volt ugyan abban is koncepció, hogy két oldalt ligetek vannak, de sokkal átláthatóbb így a tér, sokkal jobban érvényesül a Parlament épülete. Igaz, volt egy hársfasor, ami nagyon tetszett. Önmagában olyan szép volt, hogy ha nekem kellett volna döntenem róla, nem biztos, hogy kivágatom. De amikor eltűnt, el kellett ismernem, hogy sokkal jobb így. Régen, amikor egy kastélyt építettek, teljesen természetes volt, hogy együtt tervezték a kerttel. Számoltak azzal, hogy az épület melyik része honnan hogyan fog látszani. Ha ettől eltérünk, az olyan mintha egy szépen megtervezett tér közepére építenénk valamit.

– Igen, de az a XIX. század volt, azóta sok minden változott. Sokkal értékesebb lett a városi zöld. Miért baj, ha a lakosság ragaszkodik a fákhoz?

– Az a baj, hogy nem bíznak a kertészekben, tájépítészekben. Pedig nem vagyunk valami elvetemült fanyűvők, minden tervezéskor azt nézzük, mit lehet megmenteni. Régen egy nagyon megbecsült szakma volt ez, teljesen természetes volt, hogy egy parkot vagy fasort szakemberekre bíztak, mint ahogy egy orvosban is megbízunk. Sajnos a városban élők közül sokan nagyon hiányos ismeretekkel rendelkeznek, pedig az általános műveltséghez tartozna, hogy meg tudjunk különböztetni egy ezüstjuhart egy platántól, ahogy egy Ady-verset egy Aranytól.

– Egy átlagos városlakónak valóban mindegy, neki alighanem egyformán rossz minden fa kivágása

– De teljesen fölösleges odaláncolni magukat egy özönnövényhez, mondjuk egy akáchoz, ami tulajdonképpen egy gyom. A Ferenciek terén például kivágtak egy bálványfát, ami alighanem magától került oda és nem hagyta fejlődni maga mellett a platánt. Ráadásul így sokkal jobban érvényesül a Párisi-udvar épülete is. De ezek azok a fajok, amelyek kinőnek háztetőkön, házfalakon vagy bérházudvarokon maguktól is.

– Hát a házfalakból kinövő fák valóban károsak, még ha jól is néznek ki szerintem, de egy sötét bérházudvaron más úgyse nagyon élne meg. Miért baj, ha vadon kinő ott egy fa?

– Mert senki nem számol azzal, merre mennek a gyökerei. Milyen falakat feszít szét, milyen vezetéket, főnyomócsövet tesz tönkre. Ez a baj a lakótelepi fenyőkkel is, amelyek többsége karácsonyfaként kezdte pályafutását, utána a legnagyobb jóindulattal kiültették őket vaktában. Azzal viszont nem számolnak, hogy ma már a földben mindenfelé közműhálózatok vannak. Ennek persze az is oka, hogy sok helyen elmaradt a lakótelepek építése utáni parkosítás – természetes, hogy az ott élők szerettek volna zöldet. Ám ezt is meg kell tervezni és nem csak azért, mert ha elültetek egy kis fenyőt az ablak alá, akkor az pár év múlva eltakarja a kilátást. Volt, ahol évtizedekre előre elkészítették a parkosítás programját. Például néhány évre nyárfákat telepítettek az új lakótelepre, hogy az építés utáni nem túl jó talajt előkészítsék velük az értékesebb fajoknak. Aztán amikor ki akarták vágni azokat, hogy egy szép parkot telepítsenek, a lakosság megakadályozta azt.

– Talán rossz tapasztalataik voltak.

– Bizonyára. Ha valahova fákat megyünk felmérni, egyből odajön valaki gyanúsan méregetve, hogy biztos vágni akarunk, pedig csak azt nézzük egészségesek-e. Hogy nem kell-e esetleg kezelni, hogy megmenthessük.

– Van azért jó példa? Amit fel lehet mutatni, hogy na, itt kivágták ugyan a fákat, de sokkal szebbek nőttek helyette?

– A külső Andrássy út fasora eredetileg platán volt, de az nem bírta a környezetszennyezést és 1989-ben le kellett cserélni. A lakosság ragaszkodott a platánhoz, de az új csemeték satnyák maradtak, gyengén nőttek. Végül a kétezres évek elején megint lecserélték az egész fasort magas kőrisre. Ez egy ártéri faj, éppen ezért jól bírja a mostoha körülményeket, ideális városokba. Nézd meg, ez Budapest egyik legszebb fasora most. Ezzel szemben ott van a Bajcsy-Zsilinszky út, ahol megint csak nem engedték kivágni a kiöregedett fákat. Vannak benne öreg és beteg, meg csonkolt fák és fiatalok, amelyek viszont nem tudnak nőni a nagyoktól. Egy fasor akkor szép, ha egységes és akkor is tud egészségesen fejlődni. Ha a megállsz az Erzsébet tér sarkán és elnézel a Bazilika felé, látszik milyen rendezetlen az egész. Ha viszont a belső Andrássy út felé nézel, ott az ostorfák kifejezetten jól néznek ki.

Az Andrássy út új kőrisfasora – Fotó: Szende András, Örökségfigyelő

– Ha már Erzsébet tér, ott mi a helyzet a parkkal?

– A fákkal semmi baj nincs, csak gondozni kellene őket. Oda kocka koronaformát terveztek és azt kellene megőrizni. Úgy, hogy egyre nagyobb kockára nyírják a fákat. Ahogy a Károly körúton is, ami szintén nagyon jól sikerült. Ott az a terv, hogy a kockák előbb utóbb összeérnek és egy hosszú zöld hasábot alkotnak majd.

– Az jól fog kinézni. Viszont mintha a városokban, parkokban mindenhol egyre kisebbek lennének a fák és egyre kevesebb a nagy.

– Van, ahol a nagyoknak is megvan a helyük. Csak ki kellene szabadítani őket. Ott vannak például a Margitsziget hatalmas platánjai, amik még József nádor idejéből maradtak meg. Egy ilyen matuzsálem minden kastélyparknak a dísze lehetne. Az lenne a célja, hogy szabadon álljon és terebélyesedhessen, az ágai lelógjanak a földre és rámászhassanak a gyerekek. Ehelyett, mivel nem gondozták a környezetüket, felnőtt körülöttük egy csomó kis fa magról. Ha kivágnák ezeket, akkor tele lenne a sajtó azzal, hogy 10-20 éves fák tucatjait vágták ki a Margitszigeten. Botrány! Pedig ez olyan, mintha egy szép régi villa körül lebontanál egy csomó hozzátoldott kis sufnit, hogy látható legyen, és azt írná az újság, hogy lebontottak a védett villanegyedben tíz épületet. Régen ilyen vita ki sem alakulhatott volna. Az olyan parkoknak mint ez, vagy a Városliget, megbecsült főkertésze volt, és egy ilyen vadon betelepült növényt háromcentis korában kigyomláltak volna.

A füzérradványi kastélypark hatalmas platánfája – Fotó: Szende András, Örökségfigyelő

– A Városligetben viszont építkezni akarnak

– Felháborítónak tartom, hogy egy parkban azért vágjanak ki fákat, hogy a helyére épület kerüljön. Azokhoz kéne hozzáláncolni magukat a civileknek, nem a belvárosi bálványfákhoz. Ez a szemlélet, hogy elpusztítom a kert fáit és a helyére építek valamit, az ipari forradalom idején működött. A Városligetet valóban fel kell újítani, de nem így. Fel kell mérni a faállományát, az elöregedett fasorokat lecserélni, a nagy fáit kiszabadítani. Az 56-osok terét visszaadni a Ligetnek, ahogy az évtizedek óta tervben volt. Az nem mentség, hogy ott most épp parkoló van. Gyönyörű szabadidős parkot lehetne kialakítani belőle, felesleges építések nélkül is.