Tegnap este olyat csináltam, mintha az olvasók kedvéért vénán döftem volna magam. Megnéztem, ahogy a köztévé leleplezi, Svédországban verik a négereket. Miért ottózta le a svédek felesége az LMP-s cédulagyűjtőt? Tényleg zsidót esznek a helyi IKEA-ban?
Én olyan vagyok, mint a Cink olvasóinak 99 százaléka. Tévében csakis az operaközvetítés, néha egy-egy fajsúlyosabb természetcsatornával. De köztévét tényleg nem szoktam nézni, mert akárhányszor megpróbálom, rossz vége lesz. Most viszont csakis rátok gondolva belementem, hiszen ha bármikor lerombolom a májam pár százalékát egy jó energiaital-tesztért, miért ne tehetném meg ugyanezt az agyammal.
És az a megdöbbentő, hogy a Lényeg vasárnapi adása, egyfajta triplacsavarral, pont olyan volt, mint ahogy azt előítéltesen elképzelné az ember a nevetséges kormányszopkodó szolgamédiáról. Nehéz elvonatkoztatni attól, hogy Obesovszky "Hol Is Van A Slicced, Elnök Úr, Csak Viccből Kérdeztem" Péter olyan hangütéssel vezette fel a műsort, hogy egycsapásra újra gyerekké váltam, a nyolcvanas évek eleje lett és az állampárti tévé valamelyik sokat utazó háromper nemtomhányas ügynöke magyarázta, hogy miért alattomos a svéd imperializmus a csillogó látszat ellenére.
Az előzmény, ha valaki nem emlékezne, az volt, hogy a svéd köztévé kulturális adása október 23-án leadott egy szokásos unalmas balos nyavalygókat megszólaltató, náciveszélyes-rosszútratértmagyarországos műsort. Mire a Magyar Fidesztelevízió válaszul forgatócsoportot küldött Svédországba, hogy leleplezzék, ott meg verik a rénszarvasokat.
Az adásnak már a felütése kocsmai, de ezt nem elkoptatott jelzőként értem arra, hogy színvonaltalan, hanem tényleg kocsmákban lehet gyakran hallani a kurvaanyázásnak azt a retorikai alakzatát, hogy "ha szemét lennék, most arról dumálnék, hogy a feleséged miért ottózta le tegnap a hárompöcsű LMP-s kopogtatócédulagyűjtőt, de én nem vagyok olyan, dumáljunk inkább arról, miért ilyen szar a Fradi". Itt már az elején kimondják, hogy forgathattak volna arról, Svédország mekkora szemét a bevándorlókkal és a zsidókkal, de ők nem ilyen görények, úgyhogy nézzük inkább a napos oldalt. Majd egy percen belül a svéd cigányok rettenetes elnyomásánál tartunk.
Ennél kisstílűbb és nyomorultabb hozzáállás a Földön nem létezik, ez tényleg csak annál cikibb, mint amikor valaki 83-dik alkalommal is ugyanazt zokogja el a soros német stábnak az Orbán-fasizmusról.
A műsorban az a vicces, hogy még a szánalmas kiinduló tételüknek is persze az ellenkezőjét bizonyítják be, mert annyira kontraszelektált seggnyalók, hogy egy rendes proganadafilmet is képtelenek összehozni, pedig ehhez igazán nem kéne sokat gondolkodni. A végtelenül hosszú cigányos blokkból az alkotók izzadságos szándéka ellenére az derül ki, hogy bár az elmúlt évtizedekig tényleg műveltek meghökkentő és borzalmas dolgokat a romákkal, mint a listázásuk például, alapvetően ezerszer jobban elvannak, mint bárhol máshol a világon.
Az a vicc, hogy hiába kerestek meg vélhetően jobbos svéd-magyarokat, még azok sem hajlandók gyalázni az új hazájukat, ahogy az Obersovszky-kommandó szeretné. Egy olyan asszonyt azért hála istennek sikerült találni, aki jelentőségteljes szemforgatással többször is elmondja, hogy ez a tévéadás nem volt véletlen, hanem a Tudjukkik sugalmazták és szervezték nyilván. Az azért biztató, hogy ki tudja, hány év Svédország sem tudja kiölni a gusztustalan tudjukkizést egyesekből.
A világ meglepő tájékozottságát mutatja, hogy bár igyekeztek volna bemutatni az agresszív svédországi antiszemtizmust – ami, hiába beszél róla a magyar dezinformációs szervezet, tényleg létező jelenség – egyetlen zsidó sem volt hajlandó nyilatkozni nekik. Ki akarna részt venni egy ilyen nevetséges viszontköpködésben nyilatkozóként?
A bevándorlóprobléma meg tényleg annyira létező és összetett, hogy ezen végképp zátonyra futott a műsor, amennyiben totál unalomba fulladt. Az egész adást az jellemzte, hogy bár szinte végig a négerverés volt a téma, folyamatosan ki- kibukott, hogy a legdurvább társadalmi konfliktusok ellenére mennyivel jobb és szabadabb hely jelenleg Svédország.
Az egész adást az a pár snitt mentette, amikor a magyar tévé stábja a botrányt kirobbantó adás főszerkesztőjét próbálta kóstolgatni, de visszapattantak róla, mint egy Volvo-motorháztetőről. Pedig ha valakit, azt a fickót akár meg is lehetett volna fingatni, bár persze minek.
Meglepetést okozott még, hogy a magyar nagykövetnő, bár persze felháborította a svéd tévéadás, sokkal visszafogottabb volt a tévéstábnál.
Ha valaki élt már akkor, ez a műsor pontosan olyan volt, mint a kilencvenes évek elején, az első médiaháború örjöngése idején bármelyik Panoráma.
Hát mit mondjak, sokat kell még hegyezni ezen a formán a választásokig, mert a gazda helyében ezzel nem lennék elégedett. A jószándék megvolt, de ez nektek propaganda?