A sztoriból kiderül, mennyire érdemes hinni a sajtónak egy elmérgesedett családi ügyben. Semennyire. Most úgy tűnik, el sem rabolták a Brandyt. Persze az is megeshet, hogy mégis.
Az utóbbi napokban a netet és a Blikket is megjárta Brandy, a cuki golden retriever drámája. A mai nyomtatott Blikk negyedik oldalán például vezető cikkben számolnak be az esetről. Kábé egyidőben azzal, hogy a másik fél, a kutya állítólagos elrablója is megszólalt.
A blikkes verzió szerint a kutya egy második kerületi család kertjéből tűnt el, akik először azt hitték, hogy megszökött. "Később kiderült: kedvencüket elrabolták"- folytatódik a cikk, de nincs a leghalványabb utalás sem arra, hogy miből gondoltak elrablásra, pedig ez ugye elég súlyos vád. Az érintettek leveléből kiderül, valószínűleg miért nem támasztották alá semmivel a lapban a súlyos állítást. Talán azért, mert a kutyát esetleg egyáltalán nem rabolták el.
De egyáltalán miért volt a kutya ennél a II. kerületi családnál? "Mint [az egyik családtag] mondta, Brandy náluk született, de egy ismerős anyukának adták." – írja a Blikk. A másik oldal leveléből derül ki, hogy azért "született náluk", mert egy tenyésztőről van szó, aki a kölyköt eladta egy nőnek. A blikkes verzió szerint a nő a kutyát a XII. kerületben nevelte a pasijával, aztán szakítottak, magával vitte, és mivel nem akarta lakásban tartani, visszaadta azoknak, akiknél született, majd az expasi onnan elrabolta, és nem hajlandó visszaadni, hiába hívták rájuk a rendőröket is.
Az expasi fia megírta a saját verzióját . Eszerint a kutyát az apja a csajával együtt vette a rózsadombi tenyésztőtől, és a közös XII. kerületi házukban tartották négy évig, míg a pár nemrég szakított, és a nő a paneljébe magával vitte a közös kutyát. Itt nem volt jó helye, ezért előbb a nő nővéréhez került, ahol sufniba zárták, majd végül visszaadták a tenyésztőnek. A fiú azt állítja, hogy a kutyát nem elrabolták, hanem a tenyésztőék kiengedték vagy megszökött tőlük, hogy az apja egyik barátja találja meg nyakörv nélkül az utcán, így került vissza hozzájuk. A fiú azt írja, hogy az apja excsaja és a tenyésztő ezek után megjelentek a házuknál, magánlaksértést elkövetve bemásztak a kertbe, és ha a szomszédok nem riasztják őt, el is rabolták volna a kutyák. A kiérkező rendőrök a sztorit hallva nem is intézkedtek.
Innen hogy is állapíthatnám meg melyik fél miben hazudik vagy mond igazat, de az jól látszik, mennyire óvatosnak kell lenni elmérgesedett családi ügyek megírásakor.