A Magyarországon is egyre népszerűbb amerikai pilótakeksz nevének koreai átirata a legszebb és legrafináltabb, amit ebben a műfajban láttam. Ráadásul teljesen véletlenül ilyen szép. Ami o-nak néz ki? Na, azt ki se kell mondani!
Első ránézésre a japánhoz és a kínaihoz hasonlóan a koreai nyelvet is írásjegyekkel írják, pedig a koreai írás – a hangul – ugyanolyan ábécé, mint a latin, csak nem sorba írják a betűket, hanem szótagonként csoportosítva. Ha nem tudjuk, mit kell nézni, egy koreai szótag eléggé úgy fest, mint egy kínai írásjegy, pedig egyszerűen csak 2–6 hangul betű van benne négyzetesen rendezve.
A hangulban 24 betű van, a legtöbb egy hangot jelent, a koreai szöveget karikákban annyira gazdaggá tevő és teljesen o-nak kinézőㅇ (iung) viszont két funkcióval is bír. Ha szótag végén van, akkor egy furcsa, torokban képzett, latin betűkkel ng-nek átírt mássalhangzót jelöl; ha viszont szótag elején, akkor egyáltalán nem jelöl semmilyen hangot, csak azt a tényt, hogy a szótag magánhangzóval kezdődik.
Gyönyörű véletlen tehát, hogy az Oreo és 오레오 eleje és vége ennyire hasonlít. A koreai verzióban az o-t az iung alatti két merőleges vonal (ㅗ) jelzi, az a koreai o betű. Ezzel meg is van az első és az utolsó szótag, a középső pedig egy riul – azaz r – és egy e, koreaiul 레.
Jó étvágyat, tejbe mártogatva az igazi.