A brit hegymászó 1924-ben tűnt el a Mount Everest csúcsa alatt, holtteste 1999-ben lett meg. Egy most megjelent könyvből kiderült, hogy a tetemet már a harmincas években megpillantotta egy másik brit hegymászó, Frank Smythe.
A brit hegymászó 1924-ben tűnt el a Mount Everest csúcsa alatt, holtteste 1999-ben lett meg. Egy most megjelent könyvből kiderült, hogy a tetemet már a harmincas években megpillantotta egy másik brit hegymászó, Frank Smythe.
A könyvet Tony Smythe írta 1949-ben meghalt apjáról. Frank Smythe naplójában másodpéldányokat őrzött elküldött leveleiről, az egyik Edward Nortonnak, az 1924-es brit Everest-expedíció vezetőjének szólt, ebben írta meg Smythe, hogy 1936-ban látott a hegyen valamit:
Erős messzelátóval pásztáztam a sziklafalat az alaptáborból, amikor megpillantottam valami furcsát egy víznyelőben a törmeléklejtő alatt. Természetesen elég messze volt és nagyon apró, de tökéletes a szemem, és nem hiszem, hogy egy sziklát láttam. Pont ott volt, ahová Mallory és Irvine esett volna, ha lecsúsznak a törmeléklejtőn.
Mallory-t és társát, Sandy Irvine-t, 1924. június 8-án látták utoljára élve, a Mount Everest északkeleti gerincén, ahogy Tibet felől megkísérelték megmászni a világ legmagasabb hegyét. Az 1924-es, harmadik brit Everest-expedíció utolsó csúcskísérletében voltak. Dél után nem sokkal egy pillanatra kitisztult az idő, és a 7900 méteren mintákat gyűjtő Noel Odell geológus észrevette a két hegymászót valahol a gerincen, akik pár pillanattal később újra eltűntek a felhőkben. Soha nem derült ki egyértelműen, hogy hol voltak és soha nem látták őket többé élve.
Az utolsó kép a két hegymászóról
Kilenc évvel később, 1933-ban indult legközelebb brit expedíció a hegyre, Hugh Ruttledge vezetésével, ekkor találták meg Irvine jégcsákányát, 8460 méter magasan. Ezen az expedíción már Smythe is ott volt, 8595 méteren fordult vissza a 8848 méteres csúcs alól, új magassági rekordot állítva be ezzel. Három évvel később Ruttledge új expedíciót indított, ekkor pillantotta meg Smythe a holttestet az alaptáborból. A szenzációs találat azért maradt egész mostanáig titokban, mert Smythe megkérte Nortont, hogy ne szóljon róla senkinek. „A felfedezés nem említendő, mert a sajtó kellemetlen hírverést csapna körülötte” – írta, és Norton nem is említette soha.
A második világháborúig nem volt már több brit expedíció a hegyre, a háború után pedig a kínaiak elfoglalták és lezárták Tibetet. A többi nyugati expedíció már délről, Nepál felől indult, így az 1953-as brit kísérlet is, amikor az új-zélandi Edmund Hillary és a nepáli Tenzing Norgay végül feljutottak a csúcsra. Nyugati alpinisták évtizedekig nem közelíthették meg a hegy északi oldalát.
Mallory holttestét végül az 1999-es kutatóexpedíción találta meg az amerikai Conrad Anker, mint most kiderült, pont ott, ahol Smythe 63 évvel korábban meglátta.