Beszólt a Molnár B.-Uj Péter-féle gasztrogaleri a szegedi lére. Tényleg csak a bajai a halászlé, a szegedi moslék? Talán végre kitör a halászlé-polgárháború!
A GM bajaista étteremkritikusai brutális szavakkal támadtak a szegedi halvendéglőkre. Sóska vagy spenót? Barát vagy kúrópajtás? Bajai vagy szegedi?
Egy kétajtós szekrény szerbnek nem adhatok három főtt répát, csak normális adagot.
Ez a mondat is elhangzik a Délmagyarország cikkében, ami arról szól, hogy a szegedi halasok hogyan reagáltak a Bittera Dóra-Molnár B. Tamás-Uj Péter-féle GM kalauz talajba úthengerező kritikáira. Ahhoz képest, amit kaptak, nem is annyira hevesen. A GM-esek ilyeneket írtak:
A szegedi filézett vegyes halászlé alapleve nem halízű, inkább vegetás-húsos, túl sós. És sokszor melegített
A szegedi filézett vegyes halászlé már messziről határozott pörköltszagot áraszt, úgy tűnik tehát, hogy az alaplé olajon dinsztelt hagymára és erre szórt fűszerpaprikára épül. Halíz a lében alig felfedezhető.
A harcsahalászléből a kisebb adag is majdnem fél liter, egy embernek bőven elég. A lé uszadékos, sűrű, nem halízű, inkább pörköltes és túl sós
Nem csoda, hogy a GM így ekézte a szegedi éttermeket, hiszen a szegedi halászlé nem halászlé, hanem zsíros, a passzírozott halról enyves, a sok paprikától iszapos, sűrű és nehéz állotthal-pép, amit akkor is szinte lehetetlen jóra csinálni, ha az ember nem lehúzós vendéglátós. A létének egyetlen értelme, hogy ellentétben az igazi halászlével ebből lehet jó előre sürítményt főzni, téglaformában lefagyasztani, aztán, amikor kirendelik, megmikrózni, vízzel felereszteni és beledobni a pontypatkót. Ennek megfelelően vendéglősök találták ki abban az időben, amikor a még jelző nélküli halászlé mindenütt, így Szegeden is a mai bajai volt, vagyis a frissen, a hozzávalókat egyszerre bográcsba téve, vízzel felöntve, majd forráskor megpaprikázva készülő szuperfinom, könnyű, zamatos hallé.
Mivel a szegedi trutymó igazi csárda- és olcsókifőzde-barát kaja, ez terjedt el jobban, annyira, hogy a bajai mára már egy megmaradásért küzdő Duna-menti kisebbség étele maradt. Mindennél többet mond az a statisztikai adat, hogy bajailé-földön, vagyis durván a Dunaszentgyörgy és Mohács közti Duna-mentén az országos átlag tízszerese az egy főre jutó éves halfogyasztás. Mivel ugye itt van mit enni, ami jó is, nem pedig egy gyomorszájra mért enyves ökölcsapás.
Szóval akkor:
aztán
és ami a legfontosabb