Egyszerűen elképesztő, de telnek a napok, és a vébé csak nem akar elgyengülni. Vasárnap, a Dél-Korea-Algériát nézve jöttem rá, hogy ez mennyivel szórakoztatóbb – és színvonalasabb -, mint a Bajnokok Ligája, ami konszenzus szerint a világfutball csúcsa. De hogy juthattunk idáig onnan, hogy az elmúlt pár évben hivatalosan is eltemettük a válogatott focit és a nagy válogatott tornákat, hiszen eljött a Klubfutball Kora?
Talán pont emiatt. A klubfutball győzelme konkrétan azt jelentette, hogy a világ legfontosabb, globális focieseményévé a Bajnokok Ligája vált, ahol a világ legggazdagabb klubjaiban a világ legjobb játékosai játszanak. Csakhogy hosszú távon egyszerűen nem eléggé érdekes dolog az, ha néhány, egymással szomszédos európai ország ugyanazon 6-8 klubcsapata dönt el évről évre egy kupának nevezett szuperbajnokságot.
Főleg, hogy mivel minden meccs elérhetővé vált, az ember ugyanezeket a csapatokat a saját bajnokságukban is folyamatosan bámulja.
Pont olyan ez, mint amikor ötkilós Nutellát kaptunk a húgoméktól ajándékba. Párszor zseniális, még egy tucatszor baromi jó, aztán az embert lassan elkapja a végtelen csömör. A BL lebonyolítási rendszere miatt a legnagyobb klubok nem tudnak annyira gyengék lenni, hogy ne jussanak be minden évben. Az eleje érdektelen, mert totál esélytelen csapatok tusakodnak némi tévéközvetítési pénzért. A közepe meg a vége pedig közepesen érdektelen, mert ugyanaz a pár szupercsapat játszik mindig, más-más felállásban.
És hogyan játszanak! A Bajnokok Ligájában túl nagy a tét és túl sok a pénz, ezért – hiába a legjobb játékosok és edzők – a meccsek jó része pont annyira szórakoztató, mint egy befektetői konferencia vagy igazgatótanácsi ülés. Mivel a mai fociban a BL a minden, a BL-ben kockáztatni nem lehet, hiszen ki bízná rá többszázmillió euró sorsát pár zselézett hajú, hetente új Ferrarit vásárlói, gyémántfülbevalós hülyegyerekre? Józan üzletember egészen biztosan nem.
A BL nyomasztó túlsúlya most mintha ellenreakciót szült volna.
A klubfoci az elmúlt húsz évben annyival gazdagabb és színvonalasabb lett, hogy a saját súlya kezdte fojtogatni. A válogatott fociról viszont lekerült minden teher. Eltemették, eltemettük, a legutóbbi, gyenge világbajnokságok után az egykor mindennél fontosabb vébék szinte egy sorba kerültek az eleven anakronizmusnak számító barátságos meccsekkel. És eljött 2014, amikor a világ focistáinak elegük lett ebből az egész, egyre jobban beszűkülő világból. Végre itt volt egy torna, ahol senki nem várt tőlük semmit, emiatt tét igazából nem volt senkinek, kivéve talán a házigazda Brazíliát és Argentínát. (Talán nem véletlen, hogy ők a vébé eddigi leggyengébben játszó nagymenői).
És mindenki elkezdett jókedvében játszani, ahogy tőle tellett. A világ többi része talán azért is, hogy bebizonyítsa, a BL-en kívül is van foci. Az európaiak talán ugyanezért. Most látszik, mennyire mellélő a játékosok kiégettségén való siránkozás. Tényleg van olyan, akit kicsinált a bajnoksága, meg a BL: ott van Ronaldo, Messi, és általában mindenki a Barcából meg a Realból, például. De ettől csak izgalmasabb lett az egész, nincsenek elsöprő esélyesek, és én konkrétan külön hálás vagyok azért, hogy teljesen esélytelen lett egy El Clasico-szerű felvezetéssel plankolt argentin-portugál meccs mondjuk. Inkább nézem egy évig az iráni bajnokságot, minthogy még egy összemontírozott fotót lássak a Messi-Ronaldo-duóról.
A pezsdülés általános. Van kis meglepetéscsapat – Costa Rica – pörgős dél-amerikai outsider – Chile és Kolumbia -, feltámadó afrikai – Ghána – és váratlanul masszív észak-amerikai – USA -, de akad megújult európai nagyvad is, úgymint Franciaország. Mindehhez az elképzelhető leglátványosabban omlott össze a korábbi király Spanyolország.
Nekem nagyon tetszene az a rendszer, hogy az egyre beszűköltebb klubfociba beleunt játékosok négyévente kitombolják magukat egy vad, pörgős, jó hangulat vébén. Fogalmam sincs, így lesz-e, de a forradalmat segíteni tuti nem segíti, hogy a modern sporttörténet leglátványosabb korrupciójának jóvoltából a kettővel ezutáni versenyt egy tüzes sivatagban rendezik. Bár pont ezen a mostani vébén derült ki, hogy ha jó a hangulat és van motiváció, Manausban is kiválóan lehet futballozni.