Nem nagy ügy, kinek jutna eszébe sajnálni Simicska Lajos cégét, ami olyan sokat kapott a jóból. Pedig ebben a sztoriban tényleg benne van minden, ami ma politika és Magyarország.
Címke: okoskodás
Több okunk is van erre. Egyrészt tényleg úgy isszák a magyarok, mintha nem lenne holnap, és ezért úgy termelik a termelők, mintha nem lett volna tegnap. (Pedig holnap is lesz és tegnap is volt, én úgy tudom.) Másrészt majdhogynem akkora indulatokat vált ki, mint a déli határzár.
Tíz éve írom, hogy a Jobbik sose lesz képes többre a választásokon 15-20 százaléknál. Ez elvben igaz is lehetne: az ő világuknak nincs és szerintem nem is igazán lehet ennél nagyobb tudatos tábora. A gond azonban az, hogy a választások nem elvben dőlnek el, hanem a gyakorlatban.
Azt figyeltem meg, hogy radikálisan megváltoztak a médiaborfogyasztási szokásaim. Ez főként az edény állapotán figyelhető meg, melyben a parafa dugókat gyűjtöm. Alig van benne valami.
A főtüntetők előrángatott ügyei legalább annyit árthatnak a kormányoldalnak, mint az érintetteknek. Sőt!
A mai Népszabadságban olvasható Tóbiás József-interjú legnagyobb újdonsága, hogy a címben szereplő mondatot 2014 őszén ki lehet mondani úgy, hogy az olvasó ne röhögjön fel. Szerintem ez az elmúlt hetek és hónapok belpolitikai eseményeinek egyik roppant fontos hozadéka.
2015 februárjában. Az, hogy alacsony részvétel mellett is ennyire elkalapálta egy 70 éves szocialista exhatárőr a fideszes jelöltet Újpesten, komoly dolog, de túl sokat nem jelent.
