Tizenháromból hét európai csapat kiesett a világbajnokságon – mind megérdemelte! –, az amerikaiak meg szárnyalnak. Éjfélre kialakult a torna egyenes kieséses szakaszának menetrendje, nézzük csak, mi minden jöhet még. Játsszunk nyolcaddöntőket!
Tizenháromból hét európai csapat kiesett a világbajnokságon – mind megérdemelte! –, az amerikaiak meg szárnyalnak. Éjfélre kialakult a torna egyenes kieséses szakaszának menetrendje, nézzük csak, mi minden jöhet még. Játsszunk nyolcaddöntőket!
De előbb egy alapvetés. A labdarúgás ezen a tornán valamitől újra őszinte és igazságos sporttá változott. Úgy értem, egyetlen válogatottat sem látok a kiesettek között, aki ne érdemelte volna meg a sorsát. Az a tizenhat, amelynek haza kellett utaznia, senkinek sem fog hiányozni, saját szurkolóikat leszámítva, sőt többet közülük még rajongói sem siratnak. Még Ghána is – amely nagyszerű meccset csinált Németország ellen – jogos bukásra ítéltetett, hiszen a sorsuk a saját kezükben volt. A németek annak ellenére elverték az amerikaiakat, hogy az önbecsülésükön kívül semmilyen érdekük nem fűződött ehhez, ám Ghána nem volt képes elintézni a gyámoltalan portugálokat. Így megy ez.
Talán-talán egy kivétel van: Bosznia-Hercegovina, amely vitatható körülmények között kapott ki a fekete-afrikai csapatok leghalványabbikától, Nigériától.
Egészen biztos viszont, hogy otthon van a helyük az olyan európai világbajnokok és sztárválogatottak komplett garmadájának, mint Spanyolország, Olaszország, Anglia és Portugália, és azt is rendben lévőnek vélem, hogy egy az egyben búcsúzhattunk a teljes ázsiai kontinenstől, Oroszországot – a vb harmadik legnagyobb csalódását – is beleszámítva.
A legjobb tizenhatban ezzel szemben zömmel rokonszenves csapatok forognak, legalább olyanok, amelyek mindent megtettek, hogy ott lehessenek, sőt nem egy közülük erőn felől teljesített. A kezdetben mulya és ellenszenves görögök és uruguayiak is odatették magukat, amikor a legjobban kellett, és bár Belgium mondjuk egy percig sem játszott jól, akkor sem kell magyarázkodnia egy maximális pontszámmal abszolvált csoportkör után.
De nézzük, mi jön ezután. Ezek lesznek a nyolcaddöntők:
Brazília–Chile
Kolumbia–Uruguay
Franciaország–Nigéria
Németország–Algéria
Hollandia–Mexikó
Costa Rica–Görögország
Argentína–Svájc
Belgium–Egyesült Államok
Ahogy felsoroltam, az a menetrend, szombat este hattól kezdődően, és az ágak is kiolvashatók a találkozók egymás utániságából. Úgy értem, az első győztese a másodikéval folytatja a negyeddöntőben, a harmadik a negyedikével, és így tovább. Ebből is látszik, hogy minden sansz adott a Brazília–Argentína finálé kikerekedéséhez.
Én azonban valamiért mégis úgy érzem, hogy nem ez lesz. A brazil ágat iszonyatosan erősnek látom, ráadásul olyan még nem volt, hogy az egyenes kieséses szakaszban ne legyenek meglepetések. Persze ezek általában csak az elődöntőig szoktak tartani, a döntőt ősidők óta nagycsapatok vívják egymással. De ha azt mondja a konszenzus, hogy ez az utóbbi évtizedek legjobb világbajnoksága – szerintem nem az, az 1994-es faszább volt, igaz, a 0-0-s brazil–olasz döntő elhomályosítja az idő távolából mindazt a csodát, ami addig történt az USA-ban –, akkor miért ne szólhatna bele pont most a végjátékba valaki, aki még soha nem?
Mondjuk Kolumbia? Vagy Mexikó?
Majd meglátjuk. A nyolcaddöntőkben ezeknek szurkolok:
- Chile (nekik muszáj, bár a brazilokat is megszerettem, és még korai lenne kiesniük)
- Kolumbia (hát ez nem kérdés, úgy sem, hogy aki az angolokat és az olaszokat elintézi, az nem kispályás)
- Franciaország (sokkal jobbak, a tornának is jobb, ha nem a fantáziátlan Nigéria folytatja)
- Németország (ugyanaz, mint az előző párban, és óriási negyeddöntő lenne/lesz a francia–német)
- Mexikó (a hollandusok nem kevésbé szuperek, mint a mexikóiak, de utóbbiak rokonszenvesek is pluszban)
- Costa Rica (a görögöknek sok mindent megbocsátottam az utolsó meccsükön, de mindent azért nem)
- Svájc (egy igazán nagy meglepetésre mindenképp szükség van, az argentinfóbiám lassan gyógyul, igaz, Messi megérdemelné, hogy végre a válogatottban is csodát tegyen)
- Egyesült Államok (belgák, haza, vagy ha mégsem, akkor tessék végre szórakoztató futballt csinálni)
Hát az elég mókás lenne, ha így máris kialakulna a Mexikó, Costa Rica, Svájc, Egyesült Államok ág. Nagyon nagy pénzeket semmi esetre se tegyetek erre. Hehe.
Fotó: Felipe Dana/AP