Legyen akkor itt egy jó vers is a kommunizmusról

Nemzetünk újdonsült római nagykövete – ciao! –, egyben a kulturális vérkeringésben új területeket nyitó kultúrdiplomatája – wtf? – helyett Faludy Györgytől.

Kínrímek

Jaj, jaj nekem!
Csupa ütés, csupa rúgás
az alfelem.

Mi lesz velem?
Tízévi börtön, pusztulás,
jaj, jaj, nekem!

Húszévi sitt:
az ember nők után visít,
de nincs vizit.

Szibéria!
Jajgathatok, mire megyek?
Visz Béria.

A tundra:
ahol elfagy a rab feje
s az ujja.

S az ávós banda!
Mikor megvertek, mindegyiknek
felállt a farka.

Jaj nekem!
Felakasztanak, tarkón lőnek.
Jaj nekem!

Ha pedig
szabadulnék, megírom őket.
Jaj nekik!

(Az ávósok összerúgdostak, majd 24 órára a falhoz állítottak; akkor gondoltam ki ezt; 1950.)

Advertisement

A vers a Börtönversek 1950–53 kötetben olvasható, melynek költeményeit Faludy fejben csinálta az Andrássy út 60-ban és Recsken.

Vélemény, hozzászólás?