​Orbán okos, gonosz, fasiszta, ravasz – vagy valami egészen más?

Orbán Viktor talán tényleg nem gondolta komolyan, amit a liberális kapitalizmus végéről, meg az újfajta, munka alapú illiberális magyar államról mondott. De ez sajnos még rosszabb, mintha komolyan gondolná ezt a veszélyes ökörséget.

Albert, ha jól egyszerűsítem le a nagy vitát kavart posztját, azt írta az Orbán tusványosi beszéde utáni általános döbbenetben, hogy nem kell beszarni, ez nem a világ meg a magyar alkotmányos demokrácia vége, a diktatúra ízelítőjéról nem is beszélve, a Főnök igazából nem hiszi azt, hogy elbukott a liberális kapitalizmus, és új világrend jön, egyszerűen szórakoztatni akarta a csak primitív üzeneteket megértő szavazóit, egyúttal halálba idegesíteni maradék liberális ellenfeleit. Akik most igazából Orbánnak dolgoznak azzal, hogy a beszédét rágcsálják napestig, ahelyett, hogy alternatívát állítanának vele szemben. Ez Albert szerint okos húzás volt tőle.

Én abban a részében egészen biztos vagyok, hogy a civil szervezetek = külföldi diverzáns ügynökök szöveget tényleg csak azért dobta be, hogy heccelődjön, aztán fogjon egy sört, és figyelje, hogy ezen a héten összejön-e 30 kiborult publicisztika és 100 őrjöngő blogposzt a témában. Nem pedig azért, hogy Mesterének, Vlagyimir Putyinnak bizonyítson.

Azzal viszont sokkal óvatosabb lennék, amit Albert is penget a cikkében, hogy Orbán minden vad megnyilvánulását el lehessen intézni kábé annyival, hogy "magában nyilván nem azt a nyilvánvaló orbitális hülyeséget gondolja, amit mond, viszont mivel a szavazói benyelik azt a hülyeséget tőle, és amiatt rá szavaznak, az ellenfelei meg kikészülnek ettől, Orbán okos, hogy ezeket a hülyeségeket mondja." Ez a vélemény – ha nem is uralkodó – azért eléggé elterjedt.

Én értem és belátom, hogy a politika nem igazmondó-bajnokság, meg hogy a szavazók nagy része segghülye primitív alak, akit maximum megzavarna a valóság, és hogy alapvetően az a jó politika, amely több szavazatot hoz. Minden irónia nélkül gondolom azt is, hogy a modern politika alapvetően legalább annyira szól a szórakoztatásról, mint a világ effektív irányításáról. Vagyis kb. 75-80 százalékban szól arról. És hogy csak magának teszi nehézzé az életet az, aki szó szerint veszi egy mai politikus szavait, és elkezd halál komolyan lovagolni rajtuk.

De azt is gondolom, hogy mégis vannak fokozatok, és létezik a valóságtól elrugaszkodott helyzetértékelésnek egy olyan szintje, ami káros, függetlenül attól, hogy aki mondja, komolyan gondolja-e. Káros akkor is, ha az illető soha nem próbálja meg a gyakorlatban is megvalósítani. Egyszerűen azért, mert ellenszenvesen hangzik. Az "illiberális munkaállam" ijesztő hangzású, hiába nem azért emlegeti Orbán, mert nyilaskeresztes lenne – bár ilyeneket előtte utoljára ők mondogattak. Ha már kamu PR-szövegek kellenek az eredményes kormányzáshoz, akkor azok legyenek rokonszenves szövegek, ne olyanok, hogy a fejlett világ képviselői köpjenek, ha magyart látnak.

Egy rokonszenves kamuszöveg pont annyiba kerül, mint egy nem szándékoltan nyilas hangulatú.

És egyáltalán: hol van a határ a haszonelvű politikai kamuszövegelésben, amitől kezdve vállalhatatlannak tartjuk azt, mi addig ügyes megoldásnak számított? Akkor is leokosozná-e Albert a miniszterelnököt, ha Orbán arra építve szerezne és tartana meg kétharmados többséget, hogy az emberek kora lejárt, a világot ezentúl az Idegenek irányítják, és Magyarországnak ehhez alkalmazkodnia kell? Gondolom, nem.

Azt minden ember tudja, aki olvas legalább egy világnyelven, internetezik és szokott utazni, tehát vannak első kézből szerzett tapasztalatai, hogy a liberális kapitalizmus nemhogy nem roppant meg és nem járja a végét, hanem olyan különösebb válságban sincs. És nemhogy alternatívája nincsen, de olyan rendszer sincs, ami tizedannyira képes lenne boldoggá tenni a résztvevőit. Azt is látja minden kicsit is tájékozott ember, hogy hányan emigrálnak az Orbán által istenített munkaalapú sikerállamokba, és hányan az épp elbukó liberálisokba. Oda lehet utazni, el lehet olvasni, meg lehet kérdezni, és azonnal kiderül, hogy amit Orbán mond, annak egyszerűen semmi köze a kézzelfogható, megtapasztalható valósághoz.

A legerősebb érv, ami amellett szól, hogy Orbán talán tényleg csak a jól átgondolt politikai érdekei miatt beszél így, az, hogy hiába uralja öt éve Magyarországot teljhatalommal, és hiába állítja az ellenkezőjét, Magyarország még mindig liberális demokrácia. Oké, hogy a beszedett adó meg az állami kiadások jelentős részét szervezett politikai-gazdasági bűnbandák kezébe játsssza át a lenyúlást meg is ideologizáló Új Uralkodó Osztály, a demokratikus rendszert meg amennyire lehetett, meggyengítették, de az ország akkor is ugyanolyan alapokon áll, mint korábban. Pedig lehetősége aztán korlátlanul lett volna a rendszerváltásra, de Orbán még soha, semmiféle apró kísérletet sem tett efelé. Miért is tett volna, hiszen ez a berendezkedés, ahogy van, tökéletes neki.

A dolgok másik fele viszont az, hogy Orbán minden lehetséges fórumon, és nemcsak a legnagyobb tömegeknek szánt porhintések alkalmával, hanem például a szűk értelmiségi holdudvarnak szánt megnyilatkozásaiban is ezt a "vége az eddigi világnak" vonalat nyomja. Ez lehet a tudatos marketing része is, de attól még az a helyzet, hogy ha valaki mindig ugyanazt mondja, akkor egy idő múlva irrelevánssá válik, hogy közben mit gondol.

Mindezzel együtt azt gondolom, hogy hülyeség hisztizni. Nem tartok attól, hogy Orbán valaha illiberális munkaállamot faragna Magyarországból.

• Először, mert eddig jelét sem mutatta, pedig megtehette volna.
• Másodszor, mert neki és a rendszerét fenntartó Új Tolvajok ezreinek kizárólag a meggyengített liberális kapitalizmus és az EU-tagság jelenti a biztos gazdagodást.
• Harmadszor, mert bármiféle új rend bevezetéséhez vadonatúj dolgokat kéne kitalálni. Az nem új rend, hogy benyalunk az azerieknek olajért, meg verbálisan istenítjük Kínát. Az új rendhez ötletek kellenek, rengeteg ész, kemény munka, és a végredmény még akkor is kétséges. Na, ezek jól láthatóan nem jellemzik a Fideszt, akik – bár magukat szeretik úgy láttatni, mint a szívós-dolgos őskeresztényeket – sokkal inkább olyanok, mint a hanyatló Róma urai.

De még mindig marad a kérdés, hogy igazából miért mond ilyen furcsa dolgokat Vezénylő Tábornok Úr? Szerintem ennek nem professzionális, hanem személyes okai vannak.

Ha valamikor van helye a konyhapszichologizálásnak, akkor Orbán bálványosi beszédei után feltétlenül, hiszen VTÚ itt szokta a legjobban elengedni magát, és megfejteni az Univerzumot.

A beszédet inkább éreztem egy magányos férfi panaszkiáltásának, mint az Új Magyar Mussolinizmus alapvetésének. Azt a legtöbb elemző egyszerűen figyelmen kívül hagyja, hogy Orbán Viktor, bármennyire feszesen tartsa is az arcizmait a fotókon, nem gép, hanem ember. Tessék megnézni kontraszt végett az állandóan a 3 méteres körzetében keringő Havasi Bertalant – na ő egy agresszív takarítórobot.

És szegény Érző Viktor megijedt, hogy eltűntek mellőle azok, akiket a legjobban szeret bosszantani, a budapesti liberálisok. Mert nélkülük – hiába töltötte felnőtt életének nagyobbik részét a megsemmisítésükkel – egyedül van. Ezért jó hangosan provokálni kezdte őket a székely hegyek közül, hátha még visszakiabál neki valaki arról a partról. És most jó sokan tették egyszerre boldoggá!

Orbán lelkén ugyanis jól láthatóan soha nem múló sebet ejtett, hogy amikor amibiciózus, de a budapesti vircsafttól idegenkedő vidéki fiúként berobbant a fővárosba, a liberális megmondók előbb pátyolgatták, aztán – egy időben azzal, hogy gerinctelenül átálltak a volt komcsikhoz – ejtették őt, és azonnali aljas gyűlöletkampányt indítottak ellene. Én se lennék hálás ilyesmiért, tény, ami tény, ritka gusztustalanul viselkedtek vele. Benne ez sajnos úgy csapódott le, hogy ezeknek a világát szét kell rombolni, és bónuszként utálni kell mindent, amiben szerepel a "liberális" szó, legyen az budapesti klub vagy gazdasági világrend.

Ha Orbán nem lovagol annyit a szavakon, ezt a rém hosszú okoskodó posztot sem kellett volna megírnom. Hiszen a munkaállamot sem azért emlegeti, mert szálasista volna, csak épp azt látta, hogy a megmondóemberek fél tizenegykor kelnek, aztán mennek kapucsínózni az ösztöndíjból.

(népművészeti illsuztráció: Szarvas)