Hogy hungarikum lenne a mindennapos tornaóra? Hogy mi? Örjöngés következik!
Hogy hungarikum lenne a mindennapos tornaóra? Hogy mi? Örjöngés következik!
Hungarikumnak nevezte Rétvári Bence a mindennapos testnevelés felmenő rendszerű bevezetését az iskolákban a minőségi testnevelésről szerdán Budapesten rendezett nemzetközi konferencián. (MTI)
Itt kezdtem örjöngeni.
Pedig szegény Rétvári Bencének igaza van. A mindennapi tornaóra tényleg hungarikum. Egészen egyedi, megismételhetetlen dolog, hogy egy kormány akkora ostobaságot találjon ki, amitől a gyerekek megutálják a tornaórát. És a magyaroknak sikerült!
Két gyerekem van, mindkettő ijesztően sportos, imádnak mozogni, állandóan pattognak, mint Kövér László idegrendszere. Óvoda óta több edzésen jártam, mint a fénykorát élő Egerszegi Krisztina. Támasztottam a kerítést paraszt fociapukákkal, várakoztam épített körmű torna- és műmellű táncanyukákákkal izotóniás italok között, a rámenős RG-mamákról nem is beszélve. Szidtam kézibírót, hülyéztem szivacslabda-játékvezetőt, röhögtem ki kosárítéletet. A kertben kifeszített slackline kipróbálásakor majdnem a nyakamat szegtem, és a halálfélelemmel, a tériszonnyal, a hidegutálattal + a súlyos előítéleteimmel dacolva harminc pluszos koromban a sportgyerekek kedvéért rettegve megtanultam snowboardozni. Több kisméretű futócipőt vettem, mint Soros György, Warren Buffet és Imelda Marcos együttvéve. Na és rezzenéstelen arccal néztem végig, ahogy Imolát a magasba emeli, majd 3 méterről a 20 centis vízbe csapja egy agresszív kitesurf.
Akinek nálam sportosabb családja van, az hazudik vagy doppingol. De ez az idióta oktatási reform lassan az én gyerekeimmel is megutáltatja a tornaórát.
A tornaórabukta egyébként tökéletesen példázza, hogyan működik a Fidesz-kormány a jobbik esetben. Itt ugyanis szó sem lehet lopási szándékról, a spanok helyzetbe hozásáról meg ilyesmikről. Ez kivételesen olyan ügy, ami a szó klasszikus értelmében át sincs politizálva, és egyetlen alkatrészét sem lehet ellopni.
Jót akartak, jószándékból cselekedtek és értelmes cél érdekében, hiszen ki vitatkozna azzal, hogy heti 5 tornaóra jobb a gyerekeknek, mint 2 vagy 3. Jót akartak, de talán mert ki volt adva nekik, hogy "megcsinálni, mindenáron, amilyen gyorsan csak lehet", egyáltalán nem hallgattak a józan hangokra. Mert ennek a hozzállásnak a része, hogy aki érvel vagy vitatkozik, az ab start csakis Kekeckedő Ellenség lehet.
Az eredmény az lett, hogy sipirc bevezették a heti 5 tornaórát, miközben alig akad olyan iskola az országban, ahol ennek meglennének a minimális alapfeltételei. Mármint tornatermek, sportpályák, vagy bármilyen, sportolásra alkalmas tér.
Idén már tökéletesen látszik a reform első eredménye. A gyerekek úgy emlegetik a tornaórát, mint a kötelező fogorvosi vizsgálatot. Nem is csoda. Az óráik egyik részét tényleg valamelyik tornateremben töltik, a szó hagyományos értelmében vett tornaórával, azon kívül odamennek, ahol akad egy kis hely. Egy csomó sztorit hallottam ismerősöktől a folyosón, szertárban vagy tanteremben megtartott abszurd "tornaórákról".
A tornaórát a gyerekeknél ezért csak a tanáraik utálják jobban.
A helyhiány következménye, hogy a szélesebb közönség is megismerte az egyik legviccesebb iskolai kifejezést, a tornafüzetet. Mivel az órák egy részét a szabadban kell tartani, ahol idővel esni és havazni fog, egyes sulikban jobb híján kitalálták, hogy akkor lesz elméleti torna az osztályban. Ha már óra és elmélet, füzettel, dolgozattal, házi feladattal.
Így az is megutálta a tornát, aki a sanyarú körülmények ellenére eddig még nem. Igazi vígjátékban éreztem magam, amikor az idei első szülői értekezlet slágertémája a szülők átkozódása volt a háromoldalas kötelező tornafogalmazás miatt.
Na ott próbált volna meg Rétvári Bence hungarikumozni. Szerintem még a tőlem egy padsorral arrébb ülő Áder anyukától is kapott volna!