Milyen érzés szabadon tombolni, tányért-poharat törni ás szétverni egy számítógépet? Fasza, ha képes vagy eltalálni a megsemmisítendő tárgyat. Beszámoló az első fizetős magyar gumiszobából, ahol pár ezer forintért törhetnek-zúzhatnak a lestresszelt budapestiek.
Milyen érzés szabadon tombolni, tányért-poharat törni ás szétverni egy számítógépet? Fasza, ha képes vagy eltalálni a megsemmisítendő tárgyat. Beszámoló az első fizetős magyar gumiszobából, ahol pár ezer forintért törhetnek-zúzhatnak a lestresszelt budapestiek.
Egyszerű ötletre épül a Corvin Áruház épületében elindított Rage Room. Fizetsz, és cserébe szétverhetsz vagy megdobálhatsz valamit.
Márpedig szétverni valamit nagyon jó érzés, főleg, ha másé, emiatt találták ki például a házibulikat. Én bontottam már vityillót Zamárdiban, innen tudom, hogy a keresztrejtvényfejtésnél egy jobb Balaton-parti szórakozás létezik: átdobni egy tízkilós vasgolyót egy bezárt dupla ablakon.
A Rage Room ötlete annyira nem új, hogy az én általános iskolás korom, ami itt telt a Józsefvárosban, ezek szerint egy éveken át tartó, ingyenes Rage Room volt.
Egy egész grundunk volt fenntartva erre a célra a Futó utcában, ahol a focihoz hasonló népszerűségű alapjáték volt a neoncsövekkel folytatott lézerkardozás. Alig maradt el tőle a saria európai bevezetését megelőlegező tévékövezés, bár tévékészüléket ritkábban tudtunk szerezni, mint kidobott neont. Ritka és emiatt minőségi szórakozás gyanánt pedig hangfalakba ugráltunk.
A Rage Roomban nincs zúzható tévé, számítógép viszont igen. Ötféle tombolócsomagot kínálnak kábé annyiért, amennyiért az ember mondjuk megvacsorázhatna egyedül. A Stressed Manager fantázianevű csomag a PC-zúzós. A Bad Party üres üvegek földhöz vagdosását jelenti, a Critical Audience lottyadt gyümölcsök és tojások falhoz vagdosását, a Paint The Enemy színes vízzel teli lufikét, az Angry Housewife tányér- és pohárcsapkodást.
A sajtóbemutató elején kiderült, hogy sajnos nem az összes tudósító fog rombolni, hanem csak egy melóskezelábasba öltözött lány meg egy fiú.
Bementünk a lenti laktanya vizesblokkjára emlékeztető lepuszttult betonterembe, vagyis inkább szobába, ahol a vállalkozás egyik tulajdonosa elmagyarázta, miről szól ez az egész, és hogy milyen csomagban milyen kellékeket semmisíthetnek meg a kuncsaftok. Ebben az összefüggésben különösen vicces volt, amikor azt mondta, hogy
van gumikesztyű annak, aki nem akarja megfogni a zöldségeket,
majd azzal ajánlgatott egy munkavédelmi kesztyűt a kompjúterrombolásra váró fickónak, hogy
különben dörzsölni fogja egy idő múlva a baseballütő a kezedet.
Az első bemutató a számítógépes volt. Azonnal föl tudtam jegyezni egy fiziológiai észrevételt: ha az ember meghallja a rombolás fülsüketítő hangját, önkéntelenül vigyorogni kezd. Egy asztali számítógépet egyébként aluminium baseballütővel sem olyan könnyű szétverni, mint gondolnád. A monitor különösen jól bírja!
A következő játék a Dühös Háziasszony volt, ami tényleg keményen szexista szolgáltatás. Nem elég a neve, egy cuki, villogó szemű, kínai elemes robotmacskát kell eltalálni benne. "Mintha férfi nem törhetne tányért meg poharat!" – füstölögtem magamban a lányversenyző mögött állva. Aki ezek utány a fél ládányi muníciója ellenére egyszer sem volt képes eltalálni a tőle 3-4 méterre topogó robotmacskát. Íme egy bizonyító felvétel az égbekiáltó szexista tettről:
A színes vizes lufik, amikkel egy általad rajzolt ábrát vagy egy neked kinyomtatott fényképet dobálhatsz meg, bénák voltak nagyon, mert valami olyan spéci indiai biofestéket használtak – jól sejted, azért, hogy a cucc ki ne marja a kézbőrödet –, ami igazából nem festette meg a vizet, a rajz így csak vizes lett, de nem színes. Bevallom, életemben először láttam kézfejbőrtisztaság-festisiszta férfit, de nem volt benne semmi ijesztő vagy ilyesmi, pont olyan volt, mint te vagy én, ha állandóan arról beszélnénk, hogy nehogy bepiszkolódjon a kezünk.
Ugyanazt a képet tojással és paradicsommal dobálni már nagyobb buli volt.
Az ötlet okés, a 2990 és 6890 forint közötti árak is jól vannak belőve, csak a játékok nincsenek mindig jól kitalálva hozzá, ebben a műfajban ugyanis a brutális hang és a repülő szilánkok termelik az adrenalint, még több fém-üveg találkozás kéne, hogy igazán lehessen tombolni. Azt a gyakorlat mutatja meg, hogy a célközönségnek elképzelt stresszes menedzserek ebédszünetben 6890-ért inkább ütnek szét egy régi PC-t, vagy továbbmennek, hogy ennyiért ottóztassanak egy nagyot a 2 percre lévő Rákóczi tér környékén.