Csodálatos debil fröcsögés jelent meg a Hír Tv Célpont című műsorának az mno.hu-n vezetett blogján. A szerző Langley László. Vagy talán Langley Lajos? Amúgy is igen vicces + tanulságos, hogy a magyar sajtó egy része hogyan reagált a szezon nagy tényfeltáró cikkére.
Lehet, hogy nem is újságíró írta, mégis nagyon jellemző a magyar sajtó nem jelentéktelen szeletére az a rövid, de annál fröcsögősebb kirohanás, amit egy álnév alatt megbújó szerző közölt a Célpont blogon.
Jó ez az Index-cikk KGBéláról, persze. Bravó, tényleg érdekes volt. Ugyan melyik újságíró nem kapott még frankó dossziékat titkos forrásoktól? Ugye-ugye. És ezeket szokták úgy alá-fölé írni, hogy „munkatársunktól", és nem hősködnek azzal, hogy hónapokig kutattak, mi több, hírmozaikokat helyeztek aprólékos munkával egymás mellé, amíg az infók és az egymást igazoló források nagy rendszerében kezdett kirajzolódni a súlyos igazság és vele együtt a nagy oknyomozási műalkotás.
Így kezdődik, majd ebben a szellemben folytatódik a meghökkentően dühödt blogposzt.
Mivel a Magyar Nemzet oldalain járunk, és friss szerző jelentkezik, soha nem hallott álnévvel, sokan a háttérben álló Simicska Lajosra tippeltek, mármint, hogy ő lenne Langley. Mivel Simicska korábban két alkalommal is gyanúba keveredett valódi szerzőként, amikor a lapja forró politikai témában kemény hangú cikket közölt álnéven. "Horváth Zsolt" Schmidt Máriát, "Egei Antal" pedig Pokorni Zoltánt támadta a lap hasábjain. Ez itt most nem maga az mno.hu, hanem egy ott futtatott Hír Tv-s blog, de én nem is ezért nem hiszem igazán, hogy Langley = Simicska.
Hanem mert a szövegből annyira süt az irigy magyar újságírók ostobasága.
Nem kevesen a szakmából ugyanis azonnal nekiestek Dezső Andrásnak ugyanezzel. Miszerint ez nem nyomozás, nem tényfeltárás, sőt nem is újságírás, Dezső simán kapott egy kész dossziét egy titkosszolgálattól, aztán publikálta, amit előemésztettek neki, lehet hazamenni.
Eleve vicces, hogy az erős ténylábakon álló, szenzációs alapügy helyett ilyenekről esik szó, de annál jellemzőbb. Ezeknek a lehúzós szövegeknek lényegében egy okuk van. Magyarországon elég kevés újságíró végez nemhogy tényfeltáró vagy oknyomozó, hanem csak amolyan sima újságírói munkát is. Olyat, amikor az ember egy cikkhez többekkel beszél, forrásokat ellenőriz és hasonlít össze, és kutat is valamennyit. Éppen ezért alapból el sem tudják képzelni, hogy egy ilyen cikket egyáltalán össze lehet rakni, akár csak elméletben is.
Arról sincs fogalma sem a legtöbb hőbörgőnek, hogy még egy ilyen pikáns titkosszolgálati sztoriban is, mint ez, mennyi minden kideríthető nyilvános, csak épp nem szem előtt lévő netes forrásokból. Háttérsztorik is, de minimális kutatással például különösebb gond és minden konspiráció nélkül lehet kapcsolatba kerülni mondjuk ex-KGB-s arcokkal. Már jó pár éve így van, de a Wikileaks-szivárogtatás óta végképp, annyi a forró anyag a neten.
Maguk a titkosszolgálatok is a neten végzik az információszerző munkájuk nem kis részét, és ezen a fontos részterületen egy jó újságíró simán felér egy mesterkémmel.
Dezső András igen ügyes, sőt bravúros volt, de a cikke elkészítéséhez nem volt szüksége semmi olyasmire, amit bármelyik magyar újságíró ne lenne képes utánacsinálni, ha egyszer az életben hajlandó lenne venni a fáradságot. Ebben az esetben maga a kiinduló alapinformáció, vagyis a feleség neve és a KGB-gyanú hónapok óta publikus volt, tehát még csak olyan nagyon bennfentes tipp sem kellett az egészhez. Onnantól pedig csak netezgetni kell, figyelni, jegyzetelni, leveleket írni, telefonálgatni, és az első beszélgetésben úgyis elő fognak jönni olyan elemek, amiken tovább lehet haladni.
Durva ilyet mondani, de erre még egy sportújságíró is képes lett volna. (Ez belsős újságírópoén volt a szakmabeli olvasók kedvéért.)
Szóval nem puffogi kell, hogy "CIA-aktából könnyű", hanem nekiülni, és akkor sokkal több ilyen cikk lesz majd, de annyi, hogy már nem azon kell lamentálnunk, hogy a soros leleplezés miért pont a választások előtt vagy után jelent meg. Hiszen tényfeltárással lesz tele a padlás minden héten.