Navracsics Tibor fideszes biztosjelölt ellen lobbiznak Jean-Claude Juncker elnöknél a független előadóművészek. Bármennyire van igazuk, ez a folyamatos nyavalygás külföldön rohadt rosszul veszi ki magát. Függetlenül attól, mennyire rémes a magyar kormányzat.
Navracsics Tibor fideszes biztosjelölt ellen lobbiznak Jean-Claude Juncker elnöknél a független előadóművészek. Bármennyire van igazuk, ez a folyamatos nyavalygás külföldön rohadt rosszul veszi ki magát. Függetlenül attól, mennyire rémes a magyar kormányzat.
Valóságos vádiratot küldött az EB elnökének és az EP képviselőinek a Független Előadó-művészeti Szövetség, amely nem szeretné, ha olyan ember lehetne EU-biztos, mint Orbán Viktor egykori jobbkeze.
Alant olvasható az egész levél. Amiről egy dolgot gondolok. A benne foglaltak jelentős részével többé-kevésbé egyetértek. Más részével – mondjuk amit a magyar kormány és a szélsőjobb szövetségéről írnak – egyáltalán nem. De egészen biztos, hogy a csak minket érdeklő magyarországi ügyek ilyen részletességű és ennyire hisztérikusan szenvedélyes kiteregetése értelmetlen, nevetséges és hosszabb távon kontraproduktív dolog.
Soha nem oldotta meg más hatalom semmilyen ország belső gondjait, már ha a területszerző háborúkat nem tekintjük problémamegoldásnak. Olyan helyzetben, amibe Magyarország néhány éve került, nyilván nagy a kísértés, hogy az ember valami normális – nem illiberális tolvajok kis, zárt közössége által vezetetett – országban sírja el a bánatát. Voltak olyan kormányzati intézkedések, amikor sajnos tényleg a Nyugat nádpálcájára volt szükség, hogy a túl torkos fideszes lurkók ne lopják el az egész mézesbödönt. De ez a megállás nélküli brüsszeli/washingtoni sírás az idő teltével egyre visszásabb lesz.
Brüsszel vagy Washington soha nem fogja megdönteni Orbán Viktor hatalmát. Akit egyébként nem az ufók vagy a ruszkik ültettek a hatalomba, hanem a magyar választók elsöprő többsége, és akit csak ugyanez az elsöprő többség válthat le, nem pedig EP-tisztviselők vagy más szofisztikált nyugati demokraták.
Akinek ennyire elege van a rezsimből, és csak úgy reszket a rendszerváltó hangulattól, az tegyen ellene itthon, mert a folyamatos nyöszörgés eredménye annyi, hogy az árulkodósgyerek-imidzs végképp ráragad az Orbán-ellenes oldalra.
Mert a nyavalygás egyszerűen béna dolog, akkor is, ha a folyamatosan nyavalygónak 100 százalékosan igaza van mindenben. Nem az a kérdés, hogy jogos-e a dolog, hanem az, hogy szarul veszi-e ki magát. És hát szarul veszi.
Tök sok mindent lehet itthon csinálni – és itt kifejezetten nem a direkt kormányellenes befeszülésre gondolok –, ami alternatívát mutat a csak a Fidesz-vezetők fejében élő NER-Magyarországhoz képest.
És itt a levél:
Nyílt levél Jean-Claude Junckernek, a Bizottságok tagjainak és az Európai Parlament képviselőinek Navracsics Tibor oktatási, kulturális, ifjúsági és polgári ügyekért felelős biztosi jelölésével kapcsolatban
Tisztelt Juncker Úr, Tisztelt Bizottsági Tagok, Képviselő Hölgyek és Urak!
Kultúrával, oktatással, civil kezdeményezésekkel, állampolgári jogokkal foglalkozó érdek-képviseleti és szakmai szövetségként rendes körülmények között kifejezetten megtisztelőnek és kedvezőnek tartanánk, hogy ezt a számunkra rendkívül fontos posztot hazánk képviselője töltheti be.
Ugyanakkor a jelenlegi magyar viszonyok miatt aggódó európai állampolgárokként és független művészekként, a bizottsági jelöltek névsorának ismeretében, a közelgő meghallgatások alkalmából, szeretnénk feltenni Önöknek néhány kérdést az Európai Unió új oktatási, kulturális, ifjúsági és polgárjogi ügyekért felelős biztosjelöltjének személyével kapcsolatban.
1. Milyen polgárjogi politikát várnak egy olyan tagállam képviselőjétől, amelynek kormánya az elmúlt négy évben
– eltávolította a "köztársaság" szót hazánk nevéből, hogy felépíthesse illiberális demokráciáját;
– jelentős mértékben csorbította a magyar polgárok jogait: elkobozta magánnyugdíjukat, felszámolta jogbiztonságukat, eltörölte és tetszés szerint módosítható gumialaptörvénnyel helyettesítette alkotmányukat, saját szócsövévé alakította a negyedik hatalmi ág, a közmédia javát;
– saját soraiból száműzte, képviselői között nevetséges létszámra redukálta a nőket, másodrendű polgárnak tekinti az időseket, a melegeket, de főképp a romákat, ám számos, épp polgárjogi ügyben a történelemhamisításig menően szövetségre lép a parlamentben rendszeresen antiszemita és homofób hangnemben kommunikáló, a romákat országszerte rettegésben tartó szélsőjobbal;
– részvétlenül tűri, hogy milliók éheznek, vagy élnek emberhez méltatlan életet, miközben saját népszerűsítésére, politikai és magáncéljaira számolatlanul költi a milliárdokat;
– a legelesettebb, leginkább jogfosztott állampolgárok megsegítésén munkálkodó civil szervezeteket nyilvános rágalmazással, a megfélemlítést célzó, a készenléti rendőrséget bevető razziákkal és adószámuk felfüggesztésével terrorizálja, olykor az ellehetetlenülésig megnehezítve áldozatos munkájukat;
– úgy változtatja meg saját javára a választási rendszert, hogy a következő önkormányzati választások már alig érdemlik meg ezt a nevet?
2. Milyen ifjúsági és oktatási politikát várnak egy olyan tagállam képviselőjétől, melynek kormánya az elmúlt négy évben
– államosította az oktatást, megszüntette az iskolák autonómiáját, színvonaltalan központi tankönyveket kényszerített rájuk;
– 18-ról 16 évre csökkentette az iskolaköteles kort, és drámai mértékben redukálta az ingyenes egyetemi férőhelyek számát, röghöz kötéssel nehezítve ezek elnyerését;
– az alulról építkező, hiteles szakszervezetek helyébe Mussolini autoriter korporatizmusára emlékeztető Nemzeti Pedagógus Kart állított fel, amelybe megkérdezés nélkül minden tanárt beléptet?
3. Milyen kulturális politikát várnak egy olyan tagállam képviselőjétől, amelynek kormánya az elmúlt négy évben
– felfüggesztette a magyar filmgyártást, hogy aztán egyetlen kézbe adja az e területre szánt összes pénzt és döntést;
– az elmúlt nyolc évben szinte valamennyi vidéki színház irányítását saját, kontraszelektált emberei kezébe adta, óriási pusztítást végezve a legjobb teátrumokban, majd módszerét az elmúlt négy évben kiterjesztette a budapesti színházak többségére;
– fojtogatja a teljes független színházi szférát, miközben számolatlan szórja a pénzt kedvenceinek (köztük egy neonáci elemeket tartalmazó pályázattal színházat szerző igazgatónak), és inkább támogat kolbászfesztivált, mint nemzetközileg is sikeres független csapatok munkáját;
– jogszerűtlenül felállít és alaptörvényébe foglal egy úgynevezett művészeti akadémiát, s olyan elnököt állít az élére, aki bevallottan nem a művészi minőség, hanem a nemzeti érzület és lojalitás alapján támogatja az alkotókat, s aki aztán jutalmul megkapja a teljes magyar kultúrpolitika irányításának jogát, hozzá szinte végtelen adófizetői támogatással;
– olyan új igazgatót nevez ki a kortárs művészetnek otthont adó Műcsarnok élére, akinek krédója, hogy „a művészet ne kritizáljon", s aki a kortárs nyugat-európai képzőművészetet sommásan kipukkani készülő lufinak aposztrofálja, múzeumából pedig száműzi;
– azt az embert nevezi ki és hagyja meg mindmáig posztján „a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízottként", aki hozzá nem értésével, rossz ízlésével, komolytalan produktumaival, valamint sorozatos antiszemita és homofób kijelentéseivel, kirekesztő indulatával hívja fel magára a figyelmet?
Tisztelt Juncker Úr, Tisztelt Bizottsági Tagok, Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak!
Talán tudják, hogy a magyar parlamentben a szélsőjobboldali Jobbik képviselője lett a kulturális és oktatási bizottság elnöke. E döntés egyértelmű üzenete, hogy hazánk képviselői ezt területet tartják a legkevésbé fontosnak.
Az Önök biztosjelöltjének személye ugyanezen a területen vajon nem ugyanezt a filozófiát tükrözi-e?
És nem ugyanezt tükrözné vajon bármilyen magyar képviselő jelölése erre a posztra Magyarország jelenlegi politikája mellett?
Kérjük, alaposan fontolják meg kérdéseinket, és ennek fényében szavazzanak az Európai Unió új oktatási, kulturális, ifjúsági és polgárjogi ügyekért felelős biztosának személyéről.
Köszönettel:
A Független Előadó-művészeti Szövetség
Fotó: Nagy Lajos/MTI