Da Da Da, 99 Luftballons – ezeket a német slágereket tényleg mindenki ismeri, és talán még a Der Kommissart is. De a német pop legjobb korszaka ennél sokkal, de sokkal több volt. 77 perces mix bizonyítékul!
Da Da Da, 99 Luftballons – ezeket a német slágereket tényleg mindenki ismeri, és talán még a Der Kommissart is. De a német pop legjobb korszaka ennél sokkal, de sokkal több volt. 77 perces mix bizonyítékul!
Míg a hetvenes években a krautrock feltette a német rockzenét a térképre, a nyolcvanas évek elején a Neue Deutsche Welle a világ összes slágerlistáján kitűzte a német lobogót. Annak örömére, hogy huszonöt éve kezdett recsegni-ropogni minden eresztékében az NDK, huszonnégy éve pedig újraegyesült az NSZK-val, csináltam egy mixet a Neue Deutsche Welle legjobb pillanataiból.
A német új hullám, azaz Neue Deutsche Welle több volt az angolszász punk/new wave utánzásánál: a múltba/jövőbe révedő, hippis beütésű krautrock helyett átültette a popzenét a mába, és még fontosabb, hogy kifejezetten divatossá tette a német nyelven éneklést.
A David Bowie és Iggy Pop által már felfedezett Nyugat-Berlin, valamint a Kraftwerket és a Neu!-t is kitermelő Düsseldorf és még egy-két város a hetvenes évek végére új és pezsgő zenei színtereknek adott otthont, amelyek gyorsan kinőtték a szubkulturális jelleget, és hamar karakteres produkciók jelentek meg a színen.
Az egész NSZK-ra kiterjedő újhullámos őrület 1981-re már a mainstreamet ostromolta, noha az NDW együttesek megjelenése és szövegvilága sem volt éppenséggel a nagyközönség ízlésére szabva. Fokozottan igaz ez a nevekre, melyek egyértelműen a német jelen és a nem túl távoli múlt rázósabb témáira utaltak: Wirtschaftswunder, Die Krupps, Freiwillige Selbstkontrolle, Palais Schaumburg, Deutsch-Amerikanische-Freundschaft stb.
Bár innen nézve az NSZK szuper helynek tűnhetett akkoriban, azért volt ok izgalomra bőven: nem elég, hogy a kettészakított ország potenciális frontvonal volt a Varsói Szerződés és a NATO között, gazdasági válság és terror is sújtotta, radikalizálódó fiatalsággal és növekvő számú bevándorlóval, feldolgozatlan náci múlttal. Ezt tükrözte a Neue Deutsche Welle kezdeti szakasza is.
Ahogy ez lenni szokott, egy idő után a mainstream és a nagy lemezkiadók is felugrottak a szekérre, az irányzat pedig hamar ugyanúgy végezte, mint bárhol máshol: megjelentek a populáris slágerek, a mozgalom eredeti szereplői pedig nem győztek menekülni a számukra cikivé váló megbélyegzés elől. Ennek mára nincs sok jelentősége: ahogy az NDW underground szakaszában is voltak mára elkopott jelentőségű előadók, úgy a "kommersz" slágerek között is akadnak jók szép számmal.
Világsláger lett a Da Da Da és a 99 Luftballons, de Peter Schilling, a bécsi Falco és mások is ismertté váltak külföldön. Maga az NDW viszont már nem húzta sokáig: az évtized közepére már nem nagyon használták a megjelölést, az újabb hullámban érkező szintipop együttesek (Alphaville, Twins, Boytronic stb.) pedig a német nyelvhez sem ragaszkodtak, nem is beszélve a korszak népszerű német metálzenekarairól. A kör bezárult, viszont a német popzene példátlan lendületet kapott.
Maga a Neue Deutsche Welle (amellett, hogy több stílusra is komoly hatással volt az industrialtól a szintipopig) a nosztalgiabulik zenéje lett, és végül az új évezredben utolérte a revival: egyrészt az olyan új stílusok hivatkoztak rá előszeretettel, mint az electroclash vagy a minimal, másrészt az újra német nyelven éneklő új generáció országszerte népszerűvé váló zenekarai, mint a Wir Sind Helden vagy a 2raumwohnung.
A mixben igyekeztem az irányzat több arcát is megmutatni, de a mindenki által ezerszer hallott slágereket lehagytam róla, és abban is van valami, hogy a populáris NDW-slágerek egy része harminc évvel később, magyar füllel bizony nem túl izgalmas (ezért hiányoznak olyan sztárok, mint az Extrabreit, Hubert Kah, a Spliff, a DÖF és Markus). A hamar nemzetközivé váló produkciók meg – mint Nina Hagen vagy az Einstürzende Neubauten – jobbnak láttam, ha nem veszik el a helyet a kevésbé ismert előadóktól.
(A korábbi mixeket itt lehet megtalálni.)
Neue Deutsche Welle by Cink on Mixcloud
1. United Balls – Pogo in Togo (1981)
Rögtön egy angolul éneklő kivétel, de a Pogo in Togo annyira klasszikus nonszensz sláger, hogy a legenda szerint Ausztráliát és Új-Zélandot is meghódította, noha egy alaposabb internetes keresés ellentmondani látszik ennek. Ettől még a müncheni United Balls egyetlen híres száma tökéletes skarohanás, én már voltam idén bulin, ahol erre volt a legnagyobb őrület. És mennyivel jobb, mint a másik NDW-ska sláger, a Bruttosozialprodukt!
Az Ideal az NDW egyik legnépszerűbb zenekara volt, és a populáris vonal jobb együttesei közé tartozott – Annette Humpe énekesnő és három kísérője fennállásuk alig három éve alatt többféle stílusba is belekóstoltak, akár a Blondie, és bár ők annyira nem voltak jók, semmi szégyellnivaló nincs a munkásságukban, ez is egy remek újhullámos szám.
3. Fehlfarben – Militürk (1980)
A düsseldorfi Fehlfarben az NDW alfája: Monarchie und Alltag című lemezüket a mai napig a korszak legfontosabb német albumának tartják, nem is ok nélkül, a punkon túlmutató, a korszellemet tökéletesen megörökítő daloknak köszönhetően. A Militürk a DAF-fal közös szám, vélhetően azért, mert akkor a basszgitárosuk mindkét zenekarnak tagja volt (a DAF Kebabträume címen játszotta), a szöveg pedig zseniális. "Deutschland, Deutschland, alles ist vorbei!" – kiabálják, vagyis mindennek vége, pedig dehogy, ez csak a kezdet volt.
4. Rheingold – Dreiklangsdimensionen (1980)
Bodo Staiger tizenéves kora óta zenélt, mégis elmúlt harminc, mire megtalálta a saját hangját a remek nevű Rheingold vezéreként. A Rheingold a korszak egyik legjobb elektropop zenekara volt, nehéz is választani tőlük számot, de talán a kimondhatatlan Dreiklangsdimensionen a csúcs, a krautrockot idéző monotonitás és az NDW-re jellemző slágeresség egymáshoz rendelésével.
5. Stahlnetz – Wir sind glücklich (1982)
Az NDW egyik rejtett kincse ez a szintipop duó, amely egy nálunk tudtommal nem vetített krimisorozatból vette a nevét. Az egyetlen lemezük a krautrock idején intézménnyé vált Conny Plank legendás stúdiójában készült, ez a szám pedig olyan erőteljes, hogy nem értem, hogyhogy nem remegett bele a megjelenésekor az egész Ruhr-vidék.
A Grauzone svájci zenekarként felelős az NDW egyik legtöbbet idézett és még a Nouvelle Vague által is feldolgozott slágeréért, és abszolút illik a hideglelősen gépies hangzáshoz, hogy konkrétan arról szól, hogy az énekes jegesmedve akar lenni. És igazából simán kinövi a nyelvi határokat, beszélhetünk egyetemes posztpunk klasszikusról is bátran.
7. Palais Schaumburg – Telefon (1981)
A német köztársasági elnöki rezidenciáról elnevezett hamburgi együttes egyrészt avantgárd, merész zenéje miatt maradt emlékezetes, másrészt azért, mert tagja volt a későbbi technoisten Thomas Fehlmann és Moritz von Oswald is, bár utóbbi csak a vége felé lépett be. Ez a szám teljesen őrült, és minden disszonancia ellenére magával ragad.
8. Foyer des Arts – Wissenswertes über Erlangen (1982)
A Foyer des Arts kísérleti, artisztikus popduó volt, aztán váratlanul utolérte a siker, és ez a novelty sláger, amelyben egy idegenvezető magyaráz Erlangen város nevezetességeiről, egy kifejezetten húzós, szikár, punkfunkos zenei alapra. Az együttesnek ez volt az egyetlen befutott száma, az énekes Max Goldt ma sikeres író Berlinben. El tud képzelni bárki is manapság egy hasonlóan szürreális számot egy egy ilyen tévéműsorban?
9. Malaria! – Kaltes Klares Wasser (1983)
Gudrun Gut a Neue Deutsche Welle egyik legfontosabb női szereplője: művészeti főiskolásként még a korai Einstürzendének is tagja volt, később több csajzenekarban is játszott, még később a berlini elektronikus underground vezető alakja lett, és az a mai napig is. Legnevezetesebb pillanata ez, nem véletlenül ezt a dalt szedte elő 2000-ben a Chicks on Speed is.
10. Wirtschaftswunder – Television (1980)
A német gazdasági csodáról elnevezett zenekar a korai NDW egyik szórakoztatóan csetlő-botló együttese volt: a szicíliai énekes, Angelo Galizia egyszerre hozza a kötelezően neurotikus posztpunk énekes és az akcentussal éneklő bevándorló figuráját, a többiek pedig kellően szögletes, de fülbemászó zenével egészítik ki mindezt, érdemes megnézni a korabeli fellépéseiket is. Ennél a korai számuknál később nem sikerült jobbat kitalálniuk.
11. Joachim Witt – Tri Tra Trullala (1981)
A színész Joachin Witt ügyesen nyergelt át az újhullámra, és a második lemezén, az Edelweissen olyan legendás zenészt is felvonultatott, mint Jaki Liebezeit, a Can dobosa. A lemez kultikus dala a hipnotikus Tri Tra Trullala, amely egyszerre bugyuta és abbahagyhatatlan, és a szövegét tekintve a hatalom és tekintély ellen szól, ahogy kell.
12. Trio – Herz ist Trumpf (1983)
A minimál koncepcióban a Triót nem győzhette le senki. Stephan Remmler tényleg a tökéletességig csiszolta ezt, és ez korántsem merült ki a Da Da Dával. A zenekar a nyolcvanas évek közepéig bírta a saját tempóját, ráadásul a Beatles egykori design-guruja, Klaus Voormann is dolgozott a lemezeiken producerként. A ragyogóan infantilis Herz ist Trumpf is pont olyan minimál, mint a Da Da Da volt, és aki még mindig kételkedne a Trio zsenialitásában, az nézze meg, ahogy a dobos fellépés közben csokit eszik.
13. DAF – Der Mussolini (1981)
Gabi Delgado-Lopez és Robert Görl duója elképesztően jó volt a maga korában, és a zenéjük ma sem vesztett semmit brutális erejéből. Az nem is lehet kérdés, hogy a hibátlan Der Mussolinivel kerülnek be ide, amelyben egymás mellett hallható Mussolini mellett Adolf Hitler, Jézus Krisztus és a kommunizmus. A legjobb szám a világon, de tényleg.
14. Andreas Dorau & die Marinas – Fred vom Jupiter (1981)
A mindössze tizenhat éves Andreas Dorau írta az osztálytársaival ezt a számot gimnáziumi feladatként, és olyan jól sikerült, hogy ráharapott egy független kiadó, felkerült az összes német nyelvű ország slágerlistájára, sőt Angliában is kiadták. A naiv és amatőrös Fred vom Jupiter a lehető legjobb példa rá, hogy a popzene csodálatos tud lenni, ha nem bonyolítják túl. Dorau azóta is zenél (az idén ünnepelte 50. születésnapját), amolyan kultelőadóként dolgozik és koncertezik.
15. 1. Futurologischer Congress – Rote Autos (1982)
Egy újabb nagyszerű név, amely egy ambiciózus berlini együttest takart az NDW artisztikusabb feléből, és amelyet akkoriban a Talking Heads német megfelelőjeként is próbáltak eladni, leginkább azért, mert élőben iszonyú sok taggal léptek fel. Ez a dal viszont pont így, a maga csupaszságában jó, a hisztérikus kiabálással és a szigorú gépiességgel.
16. Der Plan – Gummitwist (1984)
Még egy őrült művészprojekt: a düsseldorfi Der Plan folyamatosan a dilettantizmus és a zseniális idiotizmus határán egyensúlyozott, az egyensúly az ő mércéjükkel mérve egész slágeres Gummitwistnél működött leginkább. A Plan igazi koncept zenekar volt, fellépett akkoriban Magyarországon is, Szőnyei Tamás Az új hullám évtizede 2. c. könyvében részletes beszámoló is olvasható a koncertről – azt mondjuk érdekes lett volna látni, mit szólt a konceptuális művészetükhöz a Ráday Klub közönsége.
17. Bal Paré – Palais d'Amour (1985)
A Matthias Schuster vezette Bal Paré sosem volt több kultikus kedvencnél, pedig a megtévesztésül franciául énekelt, és Svédországban megjelentetett Palais d'Amour igazi korabeli cold wave/szintipop klasszikus, és annyira jó hangulata van, hogy a legszívesebben visszaszaladnék 1985-be.
18. George Kranz – Dinn Daa Daa (1982)
Na jó, ez már egy elektronikus tánczenei klasszikus a hőskorból. Nekem George Kranz neve nem mondott semmit, de ahogy elkezdtem hallgatni, leesett, hogy hallottam nemegyszer, de fogalmam sincs, hol. Ez nem csoda, többször feldolgozott és felhasznált trackről van szó, amelyre az afrikai zene volt akkor hatással, és túlzás nélkül hipnotikus alkotás, még Amerikában is underground dance sláger lett akkoriban. Remek példa az akkoriban elszabadult kreatív energiákra.
19. Peter Schilling – Major Tom (völlig losgelost) (1982)
Ez egyszerűen nem maradhat ki: a Major Tom elképesztően nagy sláger volt, rendesen vezette is a listákat Európa-szerte, és még az angol nyelvű verziója sem szerepelt rosszul. A Bowie Space Oddityjában feltűnt Tom őrnagy sztoriját tovább író Peter Schilling dalában nem a saját akaratából marad örökké az űrben az űrhajós. Tökéletes újhullámos sláger, melynek természetesen Schilling a közelébe sem jutott többé.
20. The Spider Murphy Gang – Skandal im Sperrbezirk (1981)
Messze ez a szám a legkevésbé new wave-es itt, mégis kirobbanthatatlan az NDW mauzóleumból. A dal leginkább a témájának köszönhetően lett kultikus – mivel a prostitúcióról szólt, be is tiltották, de ettől csak még nagyobb sláger lett –, abban az évben német nyelvterületen nem is volt sok nagyobb. A Skandal im Sperrbezirk mégis nagy kedvencem, valahogy olyan felszabadult és lendületes rockszám, hogy nem érzem nem idevalónak, sőt, hiányérzetem is lenne, ha kimaradna.
Címlapfotó: AP Photo/John Gaps III