A péntek délután lezuhant amerikai űrhajó telemetriájának és roncsainak vizsgálata alapján úgy fest, hogy hátsó fékezőszárnya pusztíthatta el a SpaceShipTwo-t: akkor nyílt ki, amikor nem kellett volna. A balesetben Michael Alsbury másodpilóta elhunyt, Peter Siebold pilótát súlyos sérülésekkel ápolják.
Elődjéhez – a 2004-ben két sikeres szuborbitális repüléssel az Ansari X Prize-t elhódító, sokkal kisebb SpaceShipOne-hoz – hasonlóan a SpaceShipTwo is úgy néz ki, mint egy kétfarkú szarka: hosszú szárnyak nyúlnak ki belőle hátra. A légkörbe visszatéréskor az űrhajó ezeket felcsapja, ettől olyanná válik, mint egy tollaslabda: egyszerre lefékeződik és hassal ráfordul a légkörre. Ezt persze sokkal egyszerűbb megnézni, mint elképzelni, ilyen a folyamat a fékezőszárny perspektívájából:
A pénteki katasztrófa vizsgálatát az amerikai légibalesetek kivizsgálásáért felelős National Transportation Safety Board (nemzeti közlekedésbiztonsági testület, NTSB) végzi, ügyvezető elnöke, Christopher Hart, óva intett az elhamarkodott következtetésektől, de vasárnapi sajtótájékoztatóján elmondta: a vizsgálat egyelőre azt mutatja, hogy az űrhajó korábban nem tesztelt üzemanyagával látszólag semmi gond nem volt, ellenben a fékezőszárnyak akkor csapódtak fel, amikor nem kellett volna.
„Körülbelül kilenc másodperccel a rakétamotor begyújtása után a telemetria azt mutatta, hogy a szárny állapota lezártról nem lezártra változott” – nyilatkozta Hart, és hozzátette: egy pilótafülkében elhelyezett kamera rögzítette, hogy Alsbury másodpilóta egy karral kioldja a szárnyat. Az űrhajó ekkor épp átlépte a hangsebességet, de a szárnyat csak Mach 1,4 fölött szokták kinyitni. A szárnyak zárásának feloldása után azok felcsapódtak, bár erre nem kaptak utasítást.
Az űrhajó a szárnyak felcsapódása után két másodperccel megsemmisült (a képeken a nagyobb repülőgép a SpaceShipTwo-t kilövési magasságba szállító WhiteKnightTwo hordozórepülő):
A roncsok nyolc kilométer hosszan szóródtak szét a Mojave-sivatagban. A baleset okainak megismerését – ami akár egy évig is eltarthat – segíteni fogja, hogy kívülről és belülről is hat-hat kamera vette az eseményeket.
Richard Branson, az egész vállalkozást finanszírozó angol plutokrata, blogján azt írta, hogy tisztában vannak a kockázattal, és nem fognak vakon előremenni. „Meg fogjuk tudni, mi okozta a balesetet, ki fogjuk találni, hogy javíthatunk az űrhajó biztonságán és teljesítményén” – írta Branson. „Az űr kemény dió – de megéri. Ki fogunk tartani és előre fogunk lépni.”
Az űrrepülés néhány évtizedének biztonsági adatai sajnos Branson ellen szólnak – hogy ebből belátható időn belül nem lesz elfogadható kockázatú vállalkozás (a pénteki katasztrófa előtt a Virgin Galactic még úgy tervezte, jövőre indulhatnak a rendszeres SpaceShipTwo-járatok). Az űrrakéták a világ messze legveszélyesebb járművei, ráadásul megsemmisülésük 4-5%-os aránya a 70-es évek óta lényegében állandó. Az 1981 és 2011 között repült Space Shuttle még a biztonságosabbak közé tartozott: a 133 küldetésből 131 rendben hazatért, kettő viszont nem, és ezek 7-7 ember halálát okozták.
Képek: Sandy Huffaker/Getty Images, Virgin Galactic, Reuters