Lett egy ilyen zenés-romantikus komédiánk, és ez egyáltalán nem baj

Aki ilyet szeretne nézni, annak a Swing című film még úgy is bátran ajánlható, hogy nincs benne egyetlen Szving Tóni sem – igaz, Tibor viszont annál inkább!

Tudjuk jól, hogy a közönségfilm Magyarországon az elmúlt évtizedre sajnos eggyé vált a termékelhelyezéses, összecsapott, komolytalan gagyisággal, melyben elhasznált ripacsok ordítoznak ronda pulóverekben. Az utóbbi egy-két évben történt némi változás, de azért érthetően gyanakszik az ember minden, deklaráltan közönségfilmnek szánt mű megnézése előtt.

Fazekas Csaba rendező ráadásul ezt még megfejelte azzal, hogy zenés filmet csinált, három főszereplőnővel és szvinges világgal – tegye föl a kezét, akinek nem jutna eszébe ezek alapján a Szinglik éjszakája?

Örömmel mondhatom, hogy a hasonlítás alaptalan, mert a Swing könnyedén hozza a minimumot, amit egy közönségfilmtől elvárnánk, minden sutasága ellenére komolyan lehet venni a filmet annyira, hogy végignézzük, és ne engedjük el az egészet a nyolcadik percben.

A Swing három főszereplőnője krízishelyzetben van: az egykori tehetségkutatós, sokadik helyezett Kati (Ónodi Eszter) vidékről költözik a fővárosba a tízéves fiával, és még egyszer megpróbálna énekesnőként befutni. Angéla (Törőcsik Franciska) nem mer elmenni a felvételire, a családja pedig nyomasztja, végül pedig ott van Rita (Csákányi Eszter), akit a férje (Tibor!) 32 év házasság után kidob egy fiatalabb csaj miatt.

Őket az egykor ünnepelt dívát alakító Törőcsik Mari veszi a szárnyai alá, és létrehoz belőlük egy swingtriót, a transzvesztita énekesnőt alakító Kulka János segítségével. Az ő kalandjaikat követhetjük nyomon a Balaton-parti kastélyszállók és wellnesshotelek steril közegében, és azt a folyamatot is, hogyan próbálják rendbe tenni az életüket.

A rendező elég hamar segít nekünk leszámolni azzal az illúzióval, hogy ő most a valódi Magyarországot akarja bemutatni – a sztori gyakorlatilag játszódhatna bárhol, Új-Zélandtól Szlovéniáig –, így bár az elején még bosszankodtam kicsit a naivitáson, hogy mégis ki gondolja, hogy ma Magyarországon csak úgy be lehet futtatni a semmiből egy swingegyüttest, de egy zenés-romantikus komédiában nem a hitelesség a legfőbb szempont.

Mert a Swing egy valódi romkom, kicsit papírízű, de szerethető szereplőkkel, a hasonló hollywoodi filmekből ismert konfliktusokkal, félreértésekkel, bonyodalmakkal, melyek – talán nem lövöm le a poént – többnyire jól végződnek. A váratlan fordulatokat nem igazán tartalmazó cselekményt időről időre megakasztja néhány zenés betét, ezeket néha untam, de aki nagy dózisokban is szereti a szvinget, az biztos hálás lesz értük.

Ami még a zenés jellegnél is fontosabb, hogy a Swing hamisítatlan családi film: nincsenek benne sem primitívségek, sem meztelenkedések, a gyerek szemét nem kell eltakarni, a fülét sem befogni, és tökéletesen alkalmas arra, hogy mondjuk két év múlva a karácsonyi időszakban megnézze az ember a tévében, ha épp nincs semmi dolga. Még a melegbárban játszódó jelenetekben is csak merészen öltöztetett, táncoló pasikat látni, meg egy parókás Kulka Jánost, de aki ezen is fennakad, annak úgyis mindegy.

A színészek közül nyilván kiemelkedik Törőcsik Mari, akit ki tudja, láthatunk-e még újabb filmben, de őt nem csak ezért élmény nézni, míg a három főszereplő hozza az elvárhatót. A többiek közül inkább az szúrt szemet, hogy a férfi hősszerelmeseket tök ugyanolyan frizurás és szakállas pasik játsszák manapság, illetve, hogy volt egy szereplő, aki halál komolyan kimondta azt, hogy "na mondd, öreg harcos, mik a hírek", vagy valami hasonlót. És mindennél többet mond, hogy a főbb férfi karaktereket Tibornak, Miklósnak, Gábornak és Sándornak hívják.

Végre van tehát saját "nőközpontú, érzelmes, zenés komédiánk", amely nagyjából hozza is, amit a trailer alapján elvárhatunk, úgyhogy inkább nők is fogják ezt a filmet megnézni, és talán nem lövök mellé nagyon, ha azt mondom, a többségük meg is kapja majd, amit vár. Egy magyar közönségfilm esetében ez még nem magától értetődő.

Fotó: Swing Facebook