Mark Ronson és Bruno Mars közös száma, az Uptown Funk ugyanazt a szerepet töltheti be jövőre, mint amit Pharrell Happyje az idén. De miért a retro-funk slágerek mennek ekkorát?
Mark Ronson és Bruno Mars közös száma, az Uptown Funk ugyanazt a szerepet töltheti be jövőre, mint amit Pharrell Happyje az idén. De miért a retro-funk slágerek mennek ekkorát?
Ronson már eddig is dobott párat, előadóként és producerként is, de a saját neve alatt még nem volt ekkora slágere, mint az Uptown Funk, ez már most, pár héttel a megjelenés után megállapítható. Kevesebb mint egy hónap alatt 13 millióan hallgatták meg a Spotifyon, a YouTube-on 22 millió megtekintésnél jár, és a hagyományos slágerlistákat is kezdi bevenni, pedig még nem is jelent meg mindenhol hivatalosan a single.
Hét hónapig tartott, amíg a dal felvette a végső formáját, és a 82. alkalommal sikerült úgy rögzíteni, ahogy azt Ronson, Mars és a két másik társszerző megálmodta. Ronson olyan stressznek élte meg az egyik határidős napot, hogy ebédnél elájult és háromszor hányt, de végül is megérte.
Bár a Guardian szerint már karácsonyra elég rendesen beérhet a dal, a Happy pályagörbéje azt mutatja, hogy igazán jövőre fogunk herótot kapni az Uptown Funktól: az is novemberben jelent meg, de csak a tél végére jött igazán lendületbe.
A dalnak aztán akadt egy segítőtársa is, legalábbis a briteknél, ahol az X-Factor egyik indulója ezt énekelte az elődöntőben. Mivel egy vadonatúj, még nem széles körben ismert számról beszélünk, voltak hangok, melyek sima zeneipari korrupcióként értékelték, hogy a kiadó benyomta a dalt a műsorba, viszont egy elég jó előadásról van szó, és ehelyett jobbára csak bénább dolgok vannak egy tehetségkutatóban, nem igaz?
Sőt, Cara Delevingne-nek és Kate Hudsonnak köszönhetően egy hálaadásnapi vírusvideó is hozott jó pár megtekintést november végén, de hát eleinte a Happyt is az interaktív klip hozta divatba, maga a dal csak később kezdett hódítani.
Az Uptown Funk egyébként pont olyan, mint egy hamisítatlan funksláger a 80-as évek elejéről – mondják az Earth Wind & Fire-t, a Cameót, a Gap Bandet és Prince későbbi kísérőzenekarát, a Time-ot is. Az eleje tisztára a George Kranz-féle Din Daa Daa, ami nem olyan rég a Neue Deutsche Welle-mixben is hallható volt itt a Cinken.
Ami a legfurább számomra, hogy az utóbbi két év összes emblematikus világslágeréről is ugyanezt lehet elmondani, vagyis hogy a 70-es, 80-as évek funk/soulját idézik meg: ilyen volt a Happy, a Get Lucky és a Blurred Lines is. Az Uptown Funk pedig még jobb is ezeknél szerintem, igaz, lehet, hogy pár hónap múlva már mást mondok majd.