Ránéztem egy fotóra, amin csak egy címke látszik, és mégis fényképszerű pontossággal Habony Árpád és Lázár János arca jelent meg előttem. Máris megremegett a posztolóizmom.
Remek volt a karácsonyi szünet, tényleg minimálisan interneteztem, miközben a gyerekekkel és a többi haziállattal döglöttünk itthon és máshol, és végre egész sokat tudtam főzni. De világos volt, főleg január 1-je után, hogy ennek egyszer véget kellett érnie. Tegnap történt, amikor elkezdtem visszanézni, mik mentek, amíg nem neteztem napi 16 órában, hogy szinte azonnal belebotlottam Fostosrecska felhasználó telitalálatába.
Ránéztem, elolvastam, hogy "100% vizisikló", mire Habony Árpád csiporgó hangja ezt mondta a fejemben:
Did I ever tell ya that this here jacket represents a symbol of my individuality, and my belief in personal freedom?
És máris kedvem támadt tovább tolni a biciklit.
Köszönöm, kedves Recska, remélem, ez olyan, "reggeli kávé helyett" típusú poszt volt, ami egy egész évig ki fog tartani. Miért ne tartana, rég vártam olyan kíváncsian évet, mint 2015-öt.
A legjobb, hogy magáról a dzsekiről sosem láttam fotót, de az nem is érdekel.