Ugye milyen átkozottul furcsán hangzik, amikor kimondja, hogy vitrin? Hónapok óta próbálom utánozni, de meg sem tudtam közelíteni a tökéletes eredetit. Most rájöttem egy új technikára.
Ugye milyen átkozottul furcsán hangzik, amikor kimondja, hogy vitrin? Hónapok óta próbálom utánozni, de meg sem tudtam közelíteni a tökéletes eredetit. Most rájöttem egy új technikára.
A Butt-head-frizurájú koronaőr villámszereplését a megmagyarázhatatlan révület teszi különlegessé, amivel a szigetországbeli és a kontinentális vitrinek minőségének összehasonlítását követő rövid szünet után kimondja, hogy … vitrin:
Talán ettől az artikulációtól is válhatott ez az egyébként teljesen érdektelen felvétel ennyire elsöprővé. Valamint azért, mert szinte lehetetlen utánozni. Egy átlagosan artikuláló ember – azaz én – ennyire tudja megközelíteni:
Elég béna, ráadásul nem is hasonlít.
Habony nagy pillanatának megértéséhez 1996-ba kell visszamennünk, méghozzá Marilyn Manson második albuma, az Antichrist Superstar egyik számához, a Kinderfeldhez. Az énekes az első versszak utolsó két sorát – „When he turns the trains on he / Unties all of the strings” – úgy énekli, hogy a sortörés előtti és utáni szótagot – tehát azt, hogy „he / Un-” – kilégzés helyett légvétel közben artikulálja. Az „unties” szó első és második szótagja között változtatja meg a légáramlás irányát, a „ties”-tól előre ismét kilélegezve énekel. Elsőre talán nem is tudatosul, csak az, hogy különös, révült hatást kelt:
Hallgassuk meg ezzel a technikával kimondva Habony modern epigrammáját:
Nyilván nem lettem a két felvétel között szinkronszínész, de jóval közelebb van az eredeti hangzáshoz, révületében mindenképp.