Életemben először elolvastam Bayer Zsolt egy cikkét, méghozzá az orosz diktátorhoz írt szerelmes levelét. Na jó, nem végig. De van egy rész, amivel csak az nem ért egyet, aki teljesen hülye.
Életemben először elolvastam Bayer Zsolt egy cikkét, méghozzá az orosz diktátorhoz írt szerelmes levelét. Na jó, nem végig. De van egy rész, amivel csak az nem ért egyet, aki teljesen hülye.
A cikk egy útibeszámolóval indít, amiért egy kicsit irigykedem Bayerre:
Alaszkából egy héten egyszer lehet átrepülni Kamcsatkára. A világ két nagyhatalma itt van egymáshoz a legközelebb, ezért nyilván legtávolabb. Heti egy repülő, a Magadan Airlines gyanúsan lestrapált kávédarálója Anchorage-ből Petropavlovszk Kamcsatszkijba.
Senkit nem ismerek, aki valaha járt volna Kamcsatkán, ahová azóta el szeretnék jutni, hogy gyerekkoromban az apám mesélt róla. Főleg a medvék, a színes rétek, a gejzírek, az óriásrétisasok (Haliaeetus pelagicus), de elsősorban a még az óriásrétisasoknál is óriásibb, gyönyörű, szimmetrikus tűzhányók, mint a Korják, a Kljucsevszkaja Szopka, és főleg a mindennél szebb Kronot miatt.
Bayer ezekről sajnos semmit nem ír, aztán a szibériai emlékekből hirtelen átvált Putyin révedező laudációjára, amiben azt is megemlíti, hogy Putyin nélkül ma talán sokkal egyszerűbben is el lehetne jutni Kamcsatkára (kiemelés tőlem):
Európa ma Amerika akar lenni, Elnök úr. És ez a sors volt szánva önöknek is. Ha marad az ön elődje, a szerencsétlen és akarattalan, alkoholista Jelcin, akkor maradnak a Hodorkovszkij-féle idegen ügynökök is, és akkor most már nincs Oroszország. Akkor most egy, a fogyasztásba belerokkant, hatalmas gyarmat van, amely nyomokban Oroszországot tartalmaz. És lehet, hogy már fél óránként járnának a gépek Kamcsatka és Alaszka között, Elnök úr.
Szerencsére azonban nem lehet. Izé. Mi van? Azt hiszem, több Bayer Zsolt-cikket nem fogok olvasni. Inkább képeket nézegetek a kamcsatkai tűzhányókról és az óriásrétisasokról.
Fotó: Igor Spilenok (a Kronot-tűzhányó látható rajta)