Ahhoz képest, hogy 3,8 kilométer választja el a két országot, Amerikából elég nagy szívás eljutni Oroszországba, ha nem akarjuk átrepülni a fél világot. Bayer Zsolt fellélegezhet: ma is csak heti egy repülőjárat köti össze Alaszkát Kamcsatkával.
Ahhoz képest, hogy 3,8 kilométer választja el a két országot, Amerikából elég nagy szívás eljutni Oroszországba, ha nem akarjuk átrepülni a fél világot. Bayer Zsolt fellélegezhet: ma is csak heti egy repülőjárat köti össze Alaszkát Kamcsatkával.
A két félsziget persze egyáltalán nem a két ország egymáshoz legközelebbi része. Ahhoz a Bering-szoros közepére kell menni, a két Dioméd-szigethez, ahonnan 20 éve Michael Palin 80 ezer kilométeres útjára indult a Csendes-óceán körül. A lakatlan Nagy-Dioméd Oroszországhoz tartozik, a 3,8 kilométerrel keletebbre fekvő Kis-Dioméd Amerikához.
Az egyikről vidáman látszik a másik, amikor épp nem takarja ki a vidéket jellemző sűrű, szürke köd. A csekély földrajzi távolság komikus időeltolódást takar: a két sziget között megy át a nemzetközi dátumválasztó vonal, így amikor például az orosz Nagy-Dioméden szerda dél van, akkor az amerikai Kis-Dioméden kedd reggel kilenc. Ilyen egyébként a kis-diomédi élet:
Majdnem ilyen dilis az időeltolódás Alaszka kontinentális része és az orosz Kamcsatka között. Ezt ráadásul egy kicsit kevésbé körülményesen is meg lehet tapasztalni, mint a Bering-szoros hideg tengerében hánykódással: az alaszkai Anchorage és a kamcsatkai Petropavlovszk között repülőgép jár.
Amivel egyébként Bayer Zsolt, a Putyinnak szerelmes levelet író publicista már utazott, 2005-ben. Akkor az orosz Magadan Airlines repült a két félsziget között, a cég azóta ha csődbe nem is ment, 2006 óta nem repül. Helyére a szintén orosz Yakutia Airlines lépett, ami 2012 óta repül hétvégenként oda-vissza Anchorage és Petropavlovszk között. Sajnos csak nyáron, idén például összesen nyolcszor, július 11-től augusztus 29-ig.
Hogy lenne-e igény ennél többre a két, rendkívül ritkán lakott vidék között, a fene se tudja, mindenesetre Bayerrel ellentétben semmiképp se ünnepelném, hogy a világnak ezeket a gyönyörű vidékeit tíz évvel később is ennyire körülményes megközelíteni.
Cserébe legalább elég emlékezetes útnak tűnik, ha valaki veszi a fáradságot, és kifizeti az irányonkénti 50-60 ezer rubelt (200-240 ezer forintot), amibe kerül. A négy és fél órás, Boeing 737-tel megtett út átviszi a dátumvonalat, Kamcsatka felé így fél órával és egy nappal később érkezünk, visszafelé pedig szombat este indulunk és szombat reggel érkezünk. Persze az előbbi a tuti irány, mert a petropavlovszki repülőtér két óriási tűzhányó, a Korják (ez van az első képen) és az Avacsa lábaihoz épült, és a kamcsatkai tűzhányók párjukat ritkítóan szépek.
Köszönjük Hiroshima32 olvasónknak, hogy utánanézett ennek. Fotó: Alexander Mishin