Emlékeztek még a konyhai behatolóról írt posztomra? Földi flóránk bő egy hónappal ezelőtt, mosogatónk túlfolyócsövében észlelt, számomra ismeretlen tagjáról? Mivel itt a tavasz, úgy gondoltam ideje beszámolni a kis magoncot illető örvendetes fejleményekről.
Emlékeztek még a konyhai behatolóról írt posztomra? Földi flóránk bő egy hónappal ezelőtt, mosogatónk túlfolyócsövében észlelt, számomra ismeretlen tagjáról? Mivel itt a tavasz, úgy gondoltam ideje beszámolni a kis magoncot illető örvendetes fejleményekről.
Előrebocsátom: a kis mosogatólakó köszöni szépen jól van, majd kicsattan az egészségtől. Ugyanis megfogadtam többetek tanácsát, és a lehető legnagyobb gonddal kiemeltem választott, de túléléssel nemigen kecsegtető lakhelyéből. A kis csenevész növénykét ezután nedves vattapamacsok közé helyeztem, kiraktam az ablakba, és türelmesen – bár némi szkepszissel – vártam hogy megerősödjön. Így nézett ki az azonosítatlan növény a transzplantáció előtt:
Miután bő egy hét alatt tovább nőtt vagy két centit, és egy újabb pár levélke is megjelent a csúcsán, úgy döntöttem, jöjjön, aminek jönnie kell: cserépbe, anyaföldbe vele! Kibontogattam a vattaszálak közül megnyurgult gyökérszálait, és következhetett az újabb, ezúttal már – azt hiszem – végleges költözés.
Az azóta eltelt hetekben dübörög a palánta, az alábbi, ma reggel készített képek mutatják, hol tart most a kis hathetes cuki:
Azoknak az olvasóinknak lehetett igazuk, akik paradicsomra tippeltek már az első képek láttán is, a szőrös szár, a levelek formája mind arra utal, hogy néhány hónap múlva kézműves bloody maryvel koccinthatok természet anyácskánk egészségére.