Övé az első, előadók által tulajdonolt zenestreaming-szolgáltató, a Tidal. De kinek lehet érdemes dobni miatta a Spotifyt?
Övé az első, előadók által tulajdonolt zenestreaming-szolgáltató, a Tidal. De kinek lehet érdemes dobni miatta a Spotifyt?
Mi az a Tidal?
A Tidalt tavaly ősszel indította egy svédek által alapított, oslói székhelyű cég, az Aspiro, és az idén vette meg 56 millió dollárért – üzleti portfoliója legújabb ékkövének – Jay Z. A Tidal fő vonzereje a jó minőségű, veszteségmentesen tömörített zene volt, de ezzel önmagában nem lehettek nagy tervei. Tegnap este viszont nagy csinnadratta közepette indult el az új Tidal, amely már egyértelműen komoly szereplővé akarja kinőni magát.
A Tidal ugyanis az első, csak zenészek/előadók tulajdonában lévő zenestreaming-szolgáltató, és ez olyan sztárokat jelent Jay Z és Beyoncé mellett, mint Kanye West, Madonna, Rihanna, a Coldplay, a Daft Punk és Jack White – többségük meg is jelent a tegnapi bejelentésen, hogy a valóságban is felsorakozzon Jay Z mögé.
Utóbbi nem is rejtette véka alá: a célja egyértelműen az lesz, hogy versenyre keljen a jelenleg egyeduralkodó Spotifyjal, illetve az Apple és a Google egyre komolyabban vett streamszolgáltatásaival. És mivel tervezné elérni ezt?
Egyrészt a már említett jó minőségű zenével. A vetélytársak MP3 és OGG tömörítésű fájljaival szemben a Tidal CD-minőségben kínál zenét, viszont ezért dupla annyi pénzt kér, mint amennyibe egy Spotify Premium-előfizetés kerül.
Amit most pluszként dobott be a Tidal, az az exkluzivitás: minél több előadót igyekeznek meggyőzni arról, hogy a Tidalnél lehessen majd a lemezüket meghallgatni megjelenés előtt. Ezenkívül jó felbontású videoklipeket, exkluzív videókat és egyéb, nemcsak zenei tartalmat kínálnak, az előadókat pedig azzal igyekeznek meghódítani, hogy több pénzt adnak, náluk eleve nincs is ingyenes zenehallgatási lehetőség.
Kell nekem a Tidal?
A Tidal már kétfajta csomagot kínál: az egyik a már említett, jó minőségű zenét kínáló HiFi csomag, havi 3000 forintért, illetve itt is elindult a normál csomag, standard minőségű zenével, havi 1500-ért.
Elég egyértelműnek tűnik, hogy jelenlegi formájában a standard előfizetés miatt kevés indok szól a Spotify elhagyása mellett. Vannak funkciók, amelyek jónak tűnhetnek (pl. dicsérik a telefonos appokat), de elég sok a gyerekbetegség, nemcsak műszakilag, a kínálatban is komoly lyukak vannak. Azt meg nem hiszem, hogy klipekért sokan fizetni akarnának.
Úgyhogy váltani inkább a 3000 forintos HiFi előfizetés miatt lehet érdemes, de az elég egyértelmű, hogy a hangminőségre nem túl sokan fogékonyak. Annak idején én is megcsináltam a Tidal tesztjét, és nem mindenhol éreztem a különbséget a tömörített és a veszteségmentes zene között, meg eddig se a jó minőségű HiFi-cuccokról szólt az életem.
A Spotifyt sokáig kerülgettem: tavaly nyáron regisztráltam, és hónapokig megfelelt az ingyenes, reklámokkal megszakított előfizetés, de aztán annyira meguntam az előfizetés nagyszerűségéről győzködő, behízelgő hangú barmot, hogy december végén megtörtem.
Azt kell mondjam, nem bántam meg. Havi öt eurót simán megér, hogy ne töltsek le lemezeket, amiket egyszer-kétszer hallgatok csak meg, a Spotify kínálatában pedig alig vannak lyukak, az újonnan megjelent lemezeket tekintve pláne jól teljesítenek. A jó hangminőség nekem egyelőre nem ér annyit, hogy kevesebb zenéből válogathassak, és dupla annyit is fizessek érte.
A Spotifynak amúgy sincs sok félnivalója: bár az ingyenesség miatt elég sokan szorongatják kiadói/előadói oldalról, Taylor Swift pedig szembe is szállt velük, azért a 15 millió előfizető elég komoly biztosíték arra, hogy az előadóknak továbbra is fontos legyen jelen lenniük a Spotifyon is (és akkor ott van még a 45 millió ingyenes felhasználó).
Ami viszont érdekes lehet a jövőben, az az, hogy a United Artists filmstúdió mintájára a major kiadóktól függetlenedő előadók számára is vonzó lehessen a Tidal, és később a nagy kiadók vetélytársaként szerződtessen előadókat.
(via Recorder, Guardian, Techradar)
Fotó: Getty