Az Iszlám Állam után a Demokrata főszerkesztője is nekiment a szűkgatyás-szűkzakós divatnak, szembeállítva a rosszul öltözött és túlsúlyos magyarokkal, és közvetve Orbán Viktorral is.
Bencsik a tapolcai kudarcot elemezve ugyanis arra jutott: Orbán Viktor alapjában véve jó, de megjelentek a környezetében az újhullámos ficsúrok, és ezzel sikerült összezavarni a pocakos Fidesz-szavazókat. Vagy én értem rosszul?
Orbánt már 1990-ben megszerették, de 1998-ban hódította meg az ország szívét. Ő volt a mesebeli legkisebb fiú, aki elnyerte a királylány kezét és vele a fele királyságot. Aztán a királyság másik felét 2010-ben az emberek közfelkiáltással adták neki. És azt várták, hogy ez a szoros érzelmi kapcsolat, ez megmarad. Eleinte meg is volt, de 2014 után eltűnt valahogy. Jöttek helyette újhullámos ficsúrok lehetetlenül szűk nadrágokban és zakókban, s az alapjában véve rosszul öltözött és többnyire kissé túlsúlyos magyarok zavarodottan keresték a régi igazságot, de az valahogy elolvadt.
A Demokrata főszerkesztője is arra jutott, amire más elemzők (például Bayer Zsolt): a Fideszből kiveszett a lélek, csak a profizmus maradt, de az nem az igazi. Még békemenetet sem érdemes manapság szervezni, “mert a menetelők vagy áthúznának a Jobbikhoz, vagy otthon maradnának”. És ami talán a legrosszabb: Orbán Viktort sem szeretik már úgy az emberek, mint régen.