Cink-exkluzív! Lapunk riportere kedd éjjel olyat látott, szagolt és kóstolt majdnem, amilyent talán a Föld történetében senki: egy 35 éves, házilag mumifikált zebrapintyet. Zavarba ejtő tudományos felfedezéseket tettünk. Elsősorban a kézműves múmia 35 év után is rohad.
Cink-exkluzív! Lapunk riportere kedd éjjel olyat látott, szagolt és kóstolt majdnem, amilyent talán a Föld történetében senki: egy 35 éves, házilag mumifikált zebrapintyet. Zavarba ejtő tudományos felfedezéseket tettünk. Elsősorban a kézműves múmia 35 év után is rohad.
Még nekem is furcsa kimondani, de kinyitottam egy üveget, amibe 35 évvel ezelőtt bezártak egy döglött pintyet.
Őszintén szólva nem hittem volna, hogy a kedd este ennyire fajsúlyos tudományos feldezéseket fog hozni. Egyszerű, tudománytalan dunai pontyozásra készültünk, a közelgő Nagy Pillanatról mit sem sejtve. Odafelé még három felelőtlen, felnőtt testbe bújt, nevetgélő gyermek szállt be a Pondróba. Odabent ezen kívül nem történt sok minden:
Aztán még kifelé is három, akkor már inkább a fagyott gyufaáruslányra emlékeztető ifjú szállt ki a ladikból éjjel egy tájban, hogy utána pár percen belül férfivá érjünk.
Majdnem mindent elpakoltunk a kocsiba és a robogóba, és én éppen azt figyeltem, hogy ha erősebben megvakarom Ladyt, a félelmetes kinézetű farkaskutyát, akkor olyan nagy porfelhő száll fel a bundájából, mint L. Simon László feje – merthogy mindig belefekszik a sárba –, amikor Cs. elővett egy befőttesüveget. Mintha zsíros lett volna az üveg, alig lehetett belelátni. Valami barna dolog volt benne, azt hittem, megromlott csali, ami ebben a társaságban nem lett volna nagy különlegesség.
De P. arca felderült, ahogy észrevette, és izgatott “láttad már?!” kiáltással odahozta hozzám.
Nem csali volt, hanem P. kiskori zebrapintye, amit, miután 35 évvel ezelőtt elpusztult, a kis gazdi belerakott egy befőttesüvegbe, a fedele alá fóliát tett, körbetekerte ragasztószalaggal, aztán fölrakta a padlásra. A különleges kísérlet alanya 1980 óta mumifikálódott a befőttesüveg-sírban az újpesti padláson. Azóta hevert ott, hogy John Lennont agyonlőtték, Ronald Reagant elnökké választották, Amerika nem ment el a moszkvai olimpiára, Izrael bevezette a sékelt. Átrohadta az iraki–iráni háborút, a Reagan-boomot, az egyre szenilisebb ruszki párfőtitkárokat, a kommunizmus bukását, az összes rendszerváltást, Magyarország feltörését és visszahullását, Antallt, Horn, Torgyánt, Orbánt és Gyurcsányt, és most itt feküdt előttünk. Nem túlzok, hogy megérintett a pillanat.
Első látásra irtó érdekes volt, hogy a múmia más állagú volt, mint képzeltem.
Kiskoromban, a kölesd-alsótengelici művésztelep közelében, ahol sokszor nyaraltunk, gyakran elszöktünk, és megnéztük a Csapó gróf kriptáját az erdőben. Csapó grófot az erdeje közepén temették el egy kis templomot formázó kriptában fekvő díszes koporsóba, ahol spontán mumifikálódott. Ez úgy derült ki, hogy valaki egyszer kíváncsi lehetett, nincsenek-e ékszerek a grófon, ezért a kripta kis ablakán bedugott egy vékonyabb fatörzset, amivel félig lelökte a kripta mértani középpontjában fekvő koporsó fedelét. A gróf csinos múmia volt, pergamenszerű bőrrel, öltönyben, arisztokratikusan aszott arccal, holtában megnőtt borostával, zoknikötővel. Rajta láttam életem első zoknikötőjét.
De a százéves gróf száraz volt. Hogy nézett ki hozzá képest a 35 éves zebrapintymúmia?
Leginkább úgy, mint egy apró, gonosz szarkeselyű. Az üveg alján heverő izének nagy feje, hosszúkás teste és aránytalanul nagynak kinéző, karmos lába volt. De a legjellemzőbb tulajdonsága az volt, hogy állagra és színre pont úgy nézett ki, mintha kakából gyúrták volna. Tollak nem látszottak rajta, egyszerűen olyan volt, mintha Kula bácsinak lennének háziállatai.
Hogy maradhat meg valami 35 évig nedves állapotban? – kérdeztük magunktól, aztán kinyitottuk az üveget, hogy rendesen megnézhessük a múmiát, mert a kipárolgásai alig átlátszó réteggel vonták be az üveget. Persze én nyitottam ki. P. javasolta, hogy kinyitás után szagoljak bele. Reszketve fölédugtam az orrom és szippantottam egyet. Semmi. Közelebbről szippantottam. SEMMI! Jól beleslukkoltam. ROÁÁÁÁ! Én ilyet még sosem éreztem, mintha egy szellemkéz nyúlt volna ki az üvegből és rázott volna meg a nyakamnál fogva. Levegőt sem kaptam, miközben a meghökkenten figyelő Lady előtt tántorogtam. A fenti fotó akkor készült, amikor az első szabad slukktól visszatértem ebbe a világba.
Megdöbbentő, hogy ilyen körülmények között 35 évig egyben tud maradni egy test, pedig ezek szerint végig rohad. Remélem, a bűzügyi alapkutatásokhoz is fontos adalék lehet, hogy a lezárt üvegben tartott hulla ennyi idő után is aktívan büdös.
Ha már kinyitottuk, közelebbről is meg akartuk nézni, így a szinte testet öltött szaggal harcolva, két faszilánkkal óvatosan kivettem a pintyet az üveg szarkofágból, lefektettem valami lemezre, és megvizsgáltuk. Ugyanulyan barna csíkikot hagy maga után, mint Kula bácsi! Tudtam, hogy a South Park nem hazudik. Két-három méteres változatban tökéletes pokolbéli halálmadár lehetne. Ahogy közelebbről elnéztem, furcsállni is kezdtem, hogy az ördögöt a középkori festők nem ilyen kakából gyúrt lénynek ábrázolták.
Eljátszottunk a gondolattal, hogy milyen lenne az érlelt pinty szuvidelve, majd serpenyőben vagy lángszóróval körbepirítva, aztán a saját bátorságunktól megriadva visszaügyeskedtük az üvegbe, visszazártuk a fedelét, majd, miután Cs. közölte, hogy soha többé hozzá nem akar érni, a további kísérletekig elrejtettük egy óriási fűzfa gyökerei közé egy üregbe.
Kedves Tudományos Közösség, válaszokat várunk!