Ebből a négyesből az embernek kutya kötelessége a Juventusnak drukkolni, hogy a foci ne legyen élő FIFA-játék. Hogy csaló futballgyilkosok? Azok, de még ezzel együtt is.
Irtó unalmas lett a csúcsfoci, mióta a legjobbak ennyire elszakadtak a nagyon jóktól is. Én legalábbis nem hittem volna, hogy valaha megtörténik velem az, ami csütörtökön: amikor elképzeltem, hogy esetleg Barca–Real elődöntő vagy döntő lesz, elfogott a csömör és a csüggedés. El nem tudok képzelni unalmasabb, kevésbé izgató párosítást, mint egy El Clásicó. De tényleg, megőrülök, ha végig kell néznem a nyolcvanadik Barca–Realt öt éven belül.
Igazán kedvelem a multinacionális cégeket, a szerencse fiának érzem magam, hogy globalizált korban élhetek, de azért sosem tudnék érzelemből rajongani egy Procter and Gamble-ért. A legsikeresebb fociklubok pedig mára pont olyanok – emiatt pont annyira szerethetők – lettek, mint a Procter and Gamble. Erőszakos óriáscégek.
A fociban egyre kevesebb az esetlegesség, a váratlan új kedvenc és a meglepetés. Ha az idény elején megkérdeztem volna 100 ismerős rajongót, hogy melyik hat csapatból fog kikerülni az első négy, biztos, hogy 95-nek a hatos listáján ott lett volna a Real, a Bayern és a Barca is.
Laktam Barcelonában, drukkolok a csapatnak, családostul voltam kint az idei bajnoki idénynyitón, és veszettül fogok örülni, ha esetleg lenyomjuk a Bayernt, de mégis az lenne a legjobb, ha a Juve nyerné a BL-t. Attól sem változna semmi, jól emlékszem például a Monaco–Porto döntőre, de legalább az illúzió megmaradna, hogy a foci nem olyan játék, amit 22-en játszanak, és a végén mindig a Real, a Chelsea, a Barcelona vagy a Bayern nyer.
Világéletemben utáltam a Juventust, és akkor jöttem rá, mennyire elegem van már ebből a törpe, de zsíros elitklubból, amikor önkéntelenül ünnepelni kezdtem, hogy épp a Realt húzták, akik ellen talán még a legtöbb esélyük van. Pedig az is benne van, hogy ezt a volt játékosuk, Platini moggizta le nekik. De az a vicc, hogy még ez sem érdekel, ha ezzel borsot törhetnek a Dradtak Klubjának orra alá. Aminek pár éve persze még ők is a tagjai voltak, szóval, itt nem valami romantikus kis szegénylegény küzd a nagy rohadékokkal. De egy megroggyant exrohadék is emberibb, mint egy személytelen gigaklub.
Fotó: Alex Livesey/Getty