Így még soha senki nem mutatta meg Vajnáné Tímea szőrös cicáját

Piros betűs nap a mai a magyar proletárok életében: megjelent a legendás Hello! magazin magyar változata. Ez az a lap, ami 70 éve abból él, hogy megmutatja az alsóbb néposztályoknak, hogyan merednek a kamerába a gazdagok a nappalijukban. Überluxusmagazin-kritika következik.

A nyitó szám például kapásból leleplezi, hogy a Vajna házaspár állandóan macskát csesztet, Habsburg György pedig baromi randa házat építettetett magának – de menjünk sorjában.

Ha távolról esetleg hasonlónak is tűnnek, igen sokféle bulvármagazin létezik. Van, amelyik pletykákat közöl, akad, amelyik botrányokat robbant ki, némelyik a politikától kezdve mindennel foglalkozik, míg mások csak filmsztárokkal és zenészekkel, vagy éppen arisztokratákkal. A Hello! hetven éve azt az utat választotta, hogy a legesleghíresebbek és leggazdagabbak + a panoptikumba való európai arisztokrata családok furcsa PR-magazinja lesz, tele egész- vagy féloldalas, tündibündi módon bevilágított képekkel, amiken mintha meggazdagodott viasz- és fabábuk vigyorognának brokáttal bevont empire szófákon és gondosan nyírt gyepű krokettpályákon. Ez az a lap, ahol először szoktak fotósorozatot közölni híres popcsajok első gyerekeiről és millió dollárokat fizetni exkluzív esküvői képekért.

A Hello olyan lap, mintha egy az egyben a hírességek PR-ügynökei szerkesztenék.

Két kérdés merült fel bennem, mikor meghallottam, hogy kihozzák a magyar verzióját:

• van-e elég magyar, aki elég gazdag, hogy havonta kiköhögjön egy ezrest egy vécén lapozgatós magazinért, de lélekben eléggé proletár is, hogy még gazdagabbakról készült fotósorozatok szórakoztassák, amiken nem történik semmi, azon kívül, hogy a szereplők milliárdosok vagy nagyon híresek
• van-e elég olyan gazdag/híres magyar, aki belekerülhet egy ilyen lapba?

Az első kérdésre egy év múlva lehet válaszolni, a másodikra a Hello! átlapozása után azonnal:

Nem, nincsen.

A Hello! tragédiája – na jó, ez igen erős jelző, inkább azt mondom, pechje – az lehet, hogy bár nálunk is vannak érdekes ultragazdag emberek, akiket én is szívesen megnéznék a nappalijukban, de ezek az emberek szinte mind politikaközeli simlisek, vagy egyenesen politikusok, és ennek megfelelően rejtőzködnek. Én perverz vagyok, de tényleg ki ne pattintana el szívesen egy ezrest egy lapért, aminek a címlapsztorija az egyik hónapban a “Simcska Lajos nappalijában”, a következőben az “Együtt szalonnáztunk Mészáros Lőrincékkel”, a harmadikon meg a “Mit rejt Lázár János tízéves kisfiának gardróbja?” És ezt nem a politikafüggőségem mondatja velem. Nálunk egyszerűen nincs elég saját jogon ultragazdaggá vagy világhíressé lett lett művész, divattervező, színész, az arisztokraták meg igazából nem sokat jelentenek.

Sajnos már a nyitó számból látszik mindez, vagyis az, hogy a hazai hírességiparnak ugyanaz a baja, mint a magyar focinak: a kirakatemberek mögül hiányzik az erős második vonal. De annyira hiányzik, hogy a bemutatkozó lapszámban kénytelenek voltak nagy – 7 teljes oldalas! – cikket közölni Csézy – na, rá tudod vágni, ki ő? – és férje, László tavalyi – ! – esküvőjéről és nászútjáról, ahol egyébként pont akkor járt egy profi fotós, amikor Lászlóné Csézy bikiniben felugrott a Maldiv-szigeteki levegőbe.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen a nyitószám remek főszerkesztői beköszöntővel indul. A szerző Ómolnár Miklós, a magyar bulvármagazin-pápa, akit tavaly nyáron nagy meglepetésre rúgtak ki a Story–Best párostól. Atomszerzőről van szó, és nem is okoz csalódást, a legelső mondatával beszól a “kiüresedett, sokszor mondvacsinált hazai celebvilág hírességeinek”, szembeállítva a kicsinyes magyar porondot a Hello! képviselte világszínvonallal. Ez igen bátor, már-már gonzósan vad indítás, mert az, hogy manapság ki a hazai celebvilág tagja, jelentős részben személyesen Ómolnárnak köszönhető. Ráadásul a Hello! is merít ugyanebből a mondvacsinált állományból, hiszen a tartalma nem kis része hazai celebcikk. A beköszöntő másik erénye az őszinteség. Ómolnár elsztorizza, hogy a lap tényleg úgy készül, ahogy a rosszmájú olvasó elképzelné:

A magyar kiadás főszerkesztőjének örök élmény marad, amikor a lap madridi központjába úgy sétált be Antonio Banderas, mintha csak hazament volna. Átnyújtotta a telefonját és azt mondta: “Most jöttem Peruból a lányommal, van itt néhány érdekes fotó…”

Jöjjön a kőkemény tartalom!

Az első, hatoldalas cikkből megtudhatjuk, hogy Valentino, az ismert digó divattervező valójában egy éppen olvadásnak indult viaszbábu, akinek a jelek szerint már csak a szája mozgatható az arcából, és mindennél jobban szeret hercigen megteríteni étkezéshez. Azt mondod, ez nem sok? Akkor mutass, légy szíves, egy viaszbábut, aki ennél többre képes!

A következő – szintén hatoldalas – cikk őszinte, eleven kérdőjellé változtatott engem: létezik Magyarországon bárki, akit lázba hoz 7 darab nagyméretű fényképfelvétel Christina Aguilera énekesnőről és “áthatóan kék tekintetű” második gyermekéről, a vécéillatosítóról elnevezett Summer Rainről? Hét olyan felvétel, ahol a szereplők sima fehér háttér előtt láthatók, amint egymást ölelgetik és puszilgatják?

A következő cikk címén látszik, hogy bár érzésre 1965-ben vagyunk, igazából még a Hello! szerkesztői is olvasnak internetet: “33 meglepő tény a 33 éves Katalin hercegnéről”. Amiből a 29. az, hogy “az angol történelemben eddig ő volt a legidősebb menyasszony”. Én ugyan nem tudományos tényfeltáró forrásként olvasom a Hello!-t, de ennek az állításnak az igazságtartalmával kapcsolatban támadt bennem némi kétely, aztán vállat vontam, meglengettem képzeletbeli lovaspólóütőmet és továbblapoztam.

Egyenesen a Csézyék esküvőjét felmelegíteni akaró, sajnos megbüdösödött konzervanyaghoz. Jézus isten, mi lenne, ha ezt a Hello!-t nem az egyik felkent magyar bulvárpápa szerkesztené?

Hála a magasságosnak, a szorult helyzetből maga Antonio Banderas ment meg minket. Nem fogjátok elhinni, hogyan jutott fel a lányával a Machu Pichura! Mindig a soron következő, eggyel magasabb kőre léptek, amíg nem volt már feljebb! És erről fotóbizonyítékot is hoztak, nem keveset. Emlékeztek Ómolnár beköszöntőjére a telefonjával a szerkesztőségbe beeső Banderasról? A cikkből indirekte kiderül, hogy valaki más szokta utána hurcolni telefonját, mert egyik fotót sem ők maguk csinálták, hanem egy harmadik személy.

Pár vegyes, teljesen érdektelen bálás magyar celebhír után – az egyikből, ami egy budapesti business school alig leplezett reklámja, legalább megtudtam, hogy Hajas László háromkerekű robogót vezet – jön a nyitószám bomba címlapanyaga:

A Vajna-villa titkai!

Az alcíme az, hogy “A filmproducer és felesége beengedett az otthonába”. Ez igen, tényleg igazi exkluzív szenzációval nyit a legendás magazin magyar változata! Vagyis sajnos nem. Andy Vajnáék lakása belülről egy lejárt lemez tetején pörgő lerágott csont. A TV2 Aktívja például tavaly járt náluk kamerával, és a cikknél sokkal többet mutatott meg belőle. De ne fanyalogjunk, nézzük a dolgot magát. A fotósorozatból nagy örömömre megtudtam, hogy Andy Vajna minden egyes pillanatban nyitva tartja a száját, amiben Carlos Tevezre, az ismert bamba csatárra hasonlít. A cikkben a legérdekesebb a “Chanel macska izgalomba jön Debussy zenéjétől” közcím a fotóval, amin Vajna Tímea médiazongorázik. Sosem fog kiderülni, hogy tényleg Debussyt játszott-e – de te mekkora összeget tennél föl erre?

Jellemző a Hello!-ra, hogy mivel a neve már kissé kínos, a cikkben egyszerűen nem említik meg: a ház, amiben járunk, nem Vajnáéké, hanem Gattyán György pornómilliárdostól, az állítólag leggazdagabb magyartól bérlik. A cikk szöveges részéből talán az a legjobb, hogy bár Andy Vajna állítása szerint nem nagyon iszik, a vendégségbe érkező barátai annyira szeretik a jó bort, hogy csakis a kedvükért összedobott egy szobát 1600 palack minőségi cuccal, amit ráadásul ki más, mint Geszti Péterné válogatott össze neki.

A következő nagy anyagban Lukács Sándor színművész és szűk családja bebizonyítják, hogy ha kellene, egy lakberendezési katalógus emberszereplőiként is megállnák a helyüket. Most komolyan: ki szeret egymással kecsesen kamukávézgetó vagy mereven a kemerába meredő idegen családokról több tucatnyi képet végignézni?

A legfontosabb anyag következik, amiből megtudjuk, hogy Habsburg Györgynek olyan ízlése van, mint egy kilencvenes évekbeli meggazdagodott lángososnak. Igazi kamubarokk kúriát húzott ugyanis fel magának Sóskúton, abban az irritálóan ronda sárga színben, ami ennek a Rózsadombot is megjárt stílusnak az egyik alapeleme a fehér ablakkeretek és az oszlopok mellett. Belül is sikerült rémes falszínt találniuk: Truffel, a malacfogó vesenyen nyert törpedisznó viszont ötcsillagos. És ebben a cikkben legalább rendesen leírják, milyen házban él egy igazi herceg, akinek 31 lova van az istállóban, és a nagyapjáról elnevezett utcában lakik.

Izgalmas összefüggés, hogy Andy Vajnának, Habsburg Györgynek és a csajom szüleinek is berni pásztoruk van.

Most járunk a terjedelem kétharmadánál, de innen lényegében a levezetés következik vegyes partifotókkal – érdekes, hogy a magyar anyag H. Györgyöt kivéve hanyagolja az arisztokratákat –, divatbemutató-tudósítással, a “megkapóan tiszta tekintetű” Boggie-val, aki olyan művész, hogy “folyamatosan pusztítja, marcangolja magát”. A képeken ehhez képest úgy pózol, mint valami fogkőeltávolító-reklámba leszerződtetett cukormókus.

A nyitó szám alapján el sem tudom képzelni, hogy a Hello! egy évnél hosszabban húzza nálunk, hacsak nem sikerül beszervezniük néhány tényleg pikáns lakásfotózást.