Eltöltöttem egy hosszú hétvégét a tág értelemben vett Balaton-felvidéken. Úgy hallottam, több jó hely nyílt vagy megújult arrafelé mostanában, ezekből meg ami még útba esett, próbáltunk ki párat. Két kisgyerekkel utaztunk, így leírom azt is, mennyire készültek fel rájuk a helyek.
Eltöltöttem egy hosszú hétvégét a tág értelemben vett Balaton-felvidéken. Úgy hallottam, több jó hely nyílt vagy megújult arrafelé mostanában, ezekből meg ami még útba esett, próbáltunk ki párat. Két kisgyerekkel utaztunk, így leírom azt is, mennyire készültek fel rájuk a helyek.
Baricska Csárda, Balatonfüred
Domboldal, hatalmas, szőlővel fedett terasz, szűk kilátás a sokemeletes parti házak közt a Balatonra. Klasszikus, kicsit lehúzásgyanús csárdahangulat, amit a pincér rögtön felold: kedves, közvetlen, barátságos, de egyáltalán nem tolakodó. Nincs a hideg kovászosuborka-leves még, pedig kicsit amiatt jöttünk, helyette tyúkhúslevest próbálok. Könnyű, gazdag. Házi tészta, hasonlóan vékonyra szelt répával, friss borsóval, fürjtojással, sok hússal. A zöldségek nincsenek szétfőzve, roppan minden. A kelleténél talán langyosabb, de egyébként kiváló.
Főtételt a pincér ajánl: cigánypecsenye. Kíváncsi vagyok, hogy a legtöbb helyen cipőtalppá sütött és agyonfokhagymázott kötelező körből mit sikerül itt kihozni. Nem rosszat: a hús (mangalicatarja) vastagabb, enyhén túlkészült, de még bőven szaftos. A köretnek adott házi steakburgonyáról nem érdemes sokat beszélni, viszont a kis tálban meghúzódó “kézműves savanyúságok” feldobják az egészet: cukkini, uborka, paprika, tök, enyhén ecetes, roppanós, nagyon üde – a melegben tökéletes. Végül túrógombóc, féltem, hogy fojtósan sok lesz, de nem, a három pingponglabdányi golyó hamar elfogy. Fénypont a tejfölös-vaníliás szósz keveredése a baracklekvárral. Van játszósarok is, és kiszínezhető gyerekmenü olyan rántott csirkemellel, amit sok étterem felnőtt látogatói is megirigyelnének. 8/10.
Kővirág, Köveskál
Az utolsó zúzott kődarabig tökéletesen kidolgozott hangulat, ami ettől már kicsit rideg is lesz. Ha ledobnának a kertben, nem tudnám megmondani, hogy nem egy elegánsan lazának szánt pasaréti étteremben vagyok. A felszolgálás változó, négy pincér is jut ránk az este, van, aki kedves amatőr, van, aki unott profi. Krémsűrűségű paradicsomleves, a fő alapanyag frissességére előzetesen rákérdezve egy rejtélyes “hámozott paradicsomból készült, igen” a válasz, ami kóstolásra se lesz egyértelműbb. Az éles bazsalikomos utóíz jót tesz neki, a gombóccá összeállt reszelt sajt nem annyira. A vadraguleves a lehető legátlagosabb, beledobott citromgerezddel, tárkonnyal, tejföllel. A fogas petrezselymes-újhagymás rizottóval szintén nem hagy mély nyomokat: a hal jól van átsütve, a bőre valahogy mégis szottyadt, málós. A rizottó enyhén túlfőzött, a benne levő újhagyma viszont nem, a szár fehér részeinél a kontraszt kicsit kellemetlen. A máktorta sem emlékezetes, a hozzá adott tejfölhab már jobb a citromos utóíz miatt, de a nagy melegben hamar összeesik. Az eperkrém a pirított mogyoróval viszont jó. Gyerekeknek egy kis homokozósarok, találtunk benne egy nyolccentis facsavart. 6/10.
Istvándy Pincészet, Káptalantóti
Talán a Balaton-felvidék legszebb helye. Lakott területektől távolabb egy kanyargós murvaút visz fel a domb tetejére a fák között, a teraszról gyönyörű a balatoni kilátás.
Alapvetően borászat, 2-2 leves, főétel és desszert kapható szezonálisan. A borsóleves mentával és grillezett sajtkockákkal nagyon friss, üdítő. Megnéztük mindkét főételt. A mangalicatarja szaftos, de túl sós. A köretnek adott kuszkusz jó, a ratatouille pedig zseniális, intenzív paradicsomíz, nem szétfőzött zöldségek. A konfitált libacomb unalmasabb, kicsit rágós, száraz. Mellette a friss saláta jó választás a nehéz húshoz a melegben, a paradicsomos padlizsánpüré tökmaggal felejthető. Mákos guba a végére, pohárdesszertként tálalva. A rétegek különbontva jelennek meg, alul a vaníliás tészta, vastagon megszórva darált, porcukros mákkal, a tetején egy gombóc fagylalt. Nem keveredik elég jól össze, a mákpor száraz, a szél a felét elfújja. A gyerekek szabadon rohangálhatnak a domboldalon, még egy kis zipline is van játszani. A felszolgálás figyelmes, de lassú. Összességében kicsit csalódás, odafigyeléssel, kreativitással a vidék legjobb helye lehetne. 7/10.
Mi A Kő, Köveskál
Nagy, hangulatos kert, rálátással két szomszédos templomtoronyra. Libamájterrine hagymalekvárral, fél sült almával és egy kis kaláccsal. A sült alma nagyon jó ötlet, szépen megy a májhoz. A kalács sajnos állott. A nyári kovászolt töltött káposzta izgalmas, könnyű kapros lében frissítő nyári fogás.
A túrósmarni baracklekvárral közepesnél jobb, de nem sokkal. A tészta kicsit alulkészült, a lekvár túl édes. A gyerekek itt is csak a nagy füves kertben rohangálhatnak, de egyáltalán nem akartak többet. 7/10.
Káli Étterem, Kővágóörs
Kellemes udvar a Káli-medence egy a dzsentrifikáció szelétől védettebb szegletében. Sajnos ez azt is jelenti, hogy a kifonomultabb kereslet nyomása se érkezett még meg ide: klasszikus “magyaros” fogásokkal teli az étlap, ezekből kettőt próbálunk ki. A szürkemarhapörköltben a hús túl apró, kicsit túlpörkölt, a galuska finom. A fogasszelet vastag lisztes bundában érkezik, sült krumplival – ez utóbbi talán az ebéd legjobbja: friss újkrumpliból készült. A desszert házi meggyes rétes, elvérzik az összes ízt elnyomó fahéjon és a puha, gumiszerű tésztán. A gyerekek bámulhatják a mini halastavat békákkal, homokozó és csúszda is jut nekik, alig tudjuk elvonszolni őket ebéd után. A személyzet szuperkedves, de ezekkel együtt is csak 4/10.
KisHableány, Badacsony
Hirtelen jött tipp, Indexcímlapos kritika, “a legjobb dolog, ami a Balatonnal történhetett”, hamburger, Blumenthal-féle sült krumpli, ott a helyünk! Designban teljes a pesti bulinegyedérzés, a lehető legjobb értelemben, ha van ilyen. Nagy fekete-fehér illusztrációk, faasztal, terasz, mindez a Balatonon, elég jó kombináció.
Kérünk egy kicsi és egy nagy hamburgert, plusz extra sült krumplikat a gyerekeknek. Sajnos rengeteget kell várni, pedig mire megkapjuk az ételeket, max félház van csak. A konyha mindent rendelésre készít, ami klassz, de egyesével csinálja, holott látszólag nyugodtan lehetne több hamburgert is csinálni egyszerre, más úgy sincs nagyon a menün (ami nem baj, sőt). Ráadásul mire megjönnek, alig lehet a kicsit a nagytól megkülönböztetni, pedig a 140 vs 200 grammnak láthatónak kéne lennie. Lehet, hogy elnéztek valamit a rendelésnél. Az előzetesen ígért mangalicasonka sajnos ránézésre már csak egy előre szeletelt baconcsík, de nem is ez okozza a legnagyobb csalódást, hanem a krumpli. Az is leginkább azért, mert érződik rajta az elpuskázott lehetőség. Szottyos, puha, zsírízű, pedig ha kívül ropogósra sikerült volna sütni, esetleg gyakrabban cserélt olajban, tökéletes lenne. A hozzá adott ketchup izgalmas házi keverék, paprikával, enyhén csípősen, kár, hogy túl híg. A hamburgerben kicsit túlsült a hús, de még így is szaftos, a buci klassz, a túl vastagra vágott uborka viszont nagyon kilóg. Gyerekeknek a terasz végében szőnyegpadlós játszósarok egy szárazra vontatott vízibiciklivel: többet nem is kérhetnénk. Fájó szívvel 6/10.
Pajta Galéria, Salföld
Művésztelep-hangulat, kedvesen kaotikus kert körbeépítve fehérre meszelt házakkal, faasztalok, padok. A rövid, állandónak tűnő étlap talán inkább a funkció másodlagosságára, mintsem a szezonalitás igényére utal. (Összejön egy társaság, borozgat, telik az idő, megéhezik, hát legyen mit enni is.) A hideg uborkaleves nyers kígyóuborkából, fokhagymából és kaporból készült turmix, inkább érdekes, mint finom. A főételek a kert végében levő gázos grillen készülnek, mangalicatarját próbálunk. Félcentisnél vékonyabb szelet, reménytelen lenne szaftosra megsütni – nem is sikerül, száraz lesz és rágós. Gyanús, hogy köretnek adott salátát már reggel felvághatták, a karikára vágott, köménymagos újkrumpli viszont nagyon finom. Gyerekeknek ott a kert, plusz a kedves, türelmes kutyák.
Mi viszont főleg enni jöttünk, így csak 5/10.
Összefoglalva: nincs nagy tanulság, a helyzet a budapestihez hasonló: szerencse és biztos tippek kellenek, hogy élményszintűt ehessen valaki. Az arculat, a hangulat, a borok, de még a személyzet is megvan már a legtöbb helyen, csak az ételekre kéne jobban odafigyelni.