Most hogy visszatértem a nyári szabadságról, mi más lehetne az első dolgom, mint beszámolni az erkélyünkön uralkodó paradicsomi állapotokról! Ötödik, befejező részéhez ér a konyhai mosogatóból mentett palánta története.
Most hogy visszatértem a nyári szabadságról, mi más lehetne az első dolgom, mint beszámolni az erkélyünkön uralkodó paradicsomi állapotokról! Ötödik, befejező részéhez ér a konyhai mosogatóból mentett palánta története.
Az előző részek tartalmából: januárban egy apró kis magonc jelent meg a mosogató túlfolyójában, amiről akkor még azt gondoltam (rosszul), hogy talán citrommag hajtott ki a nedves közegben:
Többetek javaslatára kiemeltem a növénykét, és mivel megmaradt, sőt erősödni kezdett, márciusban földbe ültettem át:
A tavaszt töretlen növekedéssel töltötte az egyre inkább paradicsomnak látszó élőlény, hovatovább májusban virágokkal örvendeztetett meg:
Hőhullám ide, kánikula oda, júliusban már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a majd kétméteresre nyúlt növény termőre fordult.
Az elmúlt négy hétben szerencsére semmi nem gördített akadályt az érési folyamatok elé, nagyban köszönhetően azoknak a pesztráknak, akik nyaralásunk alatt gondját viselték paradicsomunknak. (Bea, Evelin: ezúton is ezer köszönet és hála!!!)
A legutóbbi poszt óta tehát megtörtént az első szüret, és még jó ideig élvezhetjük a hálás növény terméseit, mivel folyamatosan érnek rajta a paradicsomok (kábé egy tucat kisebb-nagyobb zöld vagy már pirosodó bogyó), és újabb virágokat is hoz, őszi gyümölcsök ígéretével.
Íme az első, ünnepi szüret:
További termések növekednek, színesednek, így valahogy:
Az első négy szépség felsorakozott a vacsorához:
Egészséges, vonzó, illatos beltartalom:
Nem bonyolítottam túl – kenyér, olivaolaj, scamorza, bazsalikom:
Isteni volt!