K. június közepén szült egy gyereket. Felelőtlen tett volt! Az érdi kormányablak és a fővárosi kormányhivatal hazudozással kísért szerencsétlenkedései révén még mindig nem kapta meg a csecsemőgondozási díját (csed). Rémdráma következik.
K. június közepén szült egy gyereket. Felelőtlen tett volt! Az érdi kormányablak és a fővárosi kormányhivatal hazudozással kísért szerencsétlenkedései révén még mindig nem kapta meg a csecsemőgondozási díját (csed). Rémdráma következik.
Előbb jön a tömör verzió, utána a részletes, levelekkel.
Miután olvasónk június 12-én gyereket szült, két hétre rá elment a kormányablakba elintézni a csedet, és június 19-ére az utolsó szükséges dokumentumokat is leadta pótlólag. A kormányablakban azt mondták, az iratcsomagot futár vitte át a fővárosi kormányhivatal illetékes főosztályára, és nemsokára jön az utalás. Miután nem történt semmi, K. 3 héttel később érdeklődni kezdett a főosztályon, hogy kiderüljön, semmiféle papír nem érkezett oda. Azt is megtudta, hogy a kormányablakban olyan bőséges dokumentumcsomagot kértek be, amire egyáltalán nem volt szükség a csed elintézéséhez. A pénz azonban továbbra sem érkezett meg, részben azért, mert az ügyintézők annyira fogalmatlanok voltak, hogy felülírtak egy érvényes, futó igénylést a rendszerben, tovább tolva az amúgy sokszorosan átlépett határidőt.
A kismama mindezt augusztus 19-én dühödt levélben megírta az összes illetékes hivatalnak, megtoldva azzal a fenyegetéssel, hogy ha nem fizetnek azonnal, rájuk küldi a sajtót. Egy héttel később, augusztus 24-én felhívták, bocsánatot kértek, elmondták, hogy belső vizsgálat indult az ügyben, és közölték, hogy a pénzt elutalták.
De máig nem jött meg. Állítólag holnap fog – de az anya ezt már nem hiszi el, ezért sorstársai okulására közreadta a történetét.
Bővebb verzió
Itt van K. augusztus 19-ei levele, amiből a sztori minden részlete megismerhető:
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Panaszt szeretnék tenni.
Azt egészen pontosan nem tudom, ki ellen. Talán a Budapest Főváros Kormányhivatala Egészségbiztosítás Főosztály egy ügyintézője, K. M. ellen? Talán T. T. osztályvezető ellen? Talán az érdi kormányablak munkatársai ellen? Talán az egész kormányhivatal ellen? Talán mindenki ellen?
Engedje meg, hogy bemutatkozzam: XY vagyok, született ZY, és a legnagyobb, legégetőbb problémám, hogy a f. év június 12-én született gyermekem után a mai napig nem voltak képesek elkezdeni folyósítani a csecsemőgondozási díjat (továbbiakban: csedet), holott minden irat, amely az igényléshez szükséges, időben leadásra került.
Az alábbiakban részletesen leírnám az ügymenetet.
A gyermek, mint fentebb írtam, június 12-én megszületett. A munkáltatóm még születése előtt elindította a csed-igénylést az ügyfélkapun keresztül. Szóltak is, hogy miután megszületett, nekem kell az igénylést “befejezni”, amint a kezemben lesz a születési anyakönyvi kivonata.
Június 26-án, egy pénteki napon tehát fogtam magam, a gyermeket és egy irathalmazt, és ellátogattam az érdi kormányablakba, hogy az igénylés teljes legyen. Leadtam itt a kitöltött és aláírt csed-igénylő nyilatkozatot, a lakcímkártyám, TAJ-kártyám, adóigazolványom, a lányom születési anyakivonatának és TAJ-kártyájának hiteles másolatát. Sajnos ekkor a gyermek lakcímkártyája és az igazolás a fekvőbeteg-gyógyintézetben való gyógykezelésről nem volt nálam, így kaptam egy átvételi elismervényt, melyeken ezek hiányzó, a sikeresen átvett iratok és másolatok pedig átvett megjelöléssel feltüntetésre kerültek.
A rá következő hétfőn, június 29-én elvittem a két hiányzó iratot a kormányablakba, leadtam (átvételi elismervényt ezúttal nem kaptam), majd a legnagyobb jóhiszeműséggel eljöttem. Azt a szóbeli tájékoztatást kaptam, hogy másnap, június 30-án, kedden továbbítják futárral az a főosztályra az igénylést, továbbá azt is, hogy mivel a kiutalás mindig hónap elején történik, augusztus elején fogok csed-et kapni.
Július 20-án, hétfői napon, tehát kereken 3 héttel a papírok leadása után egy ajánlott levelet hozott a posta. A levél Budapest Főváros Kormányhivatala Egészségbiztosítási Főosztályától érkezett, 2015. július 15-ei keltezéssel, BPK-xxxxxxx ügyiratszámmal, ügyintézőként bizonyos K. M. került feltüntetésre, és a levelet T. T. osztályvezető szignálta. A levélben hiánypótlásra szólítottak fel. Idézem:
“A kérelem elbírálásához szükséges nyilatkozat melyben a háztartásában élő gyermek, gyermekek után igényelt vagy folyósított ellátásokról kell adatokat szolgáltatni aláírás nélkül érkezett, így nem hiteles. Szülést követően szükséges gyermeke születési anyakönyvi kivonata másolatának és a pontos adatokat tartalmazó nyilatkozatának pótlása.”
Tehát a levél szerint nem írtam alá a nyilatkozatot és nem csatoltam a születési anyakönyvi kivonat másolatát sem, holott csatoltam mindkettőt, a nyilatkozatot természetesen aláírva, és ezt a kormányablakban kapott átvételi elismervénnyel igazolni is tudom.
Másnap reggel, július 21-én egyórányi hiábavaló telefonálgatás után elindultam újra a kormányablakba, hogy megkérdezzem, mégis mi történt. Ott mindenki széttárta a karját, állításuk szerint onnan az iratokat június 30-án a futár elvitte az egészségbiztosítási főosztályra, senkinek sem volt fogalma, hogy mi történhetett. Így újra telefonálgatni kezdtem a főosztály ügyfélszolgálatára, fél óra múlva máris sikerült élő emberrel beszélnem, aki, miután lediktáltam a TAJ-számom, közölte, hogy EGYÁLTALÁN NEM ÉRKEZETT BE A KORMÁNYABLAKBÓL SEMMILYEN IRAT HOZZÁJUK. Megismétlem, EGYÁLTALÁN NEM ÉRKEZETT BE A KORMÁNYABLAKBÓL SEMMILYEN IRAT HOZZÁJUK. (Számoljunk: 22 naptári nappal azelőtt adtam le az iratokat.)
Az ügyintéző hölgy felvilágosított, hogy a hiánypótlás arra az igénylésre vonatkozik, amelyet még a munkáltatóm kezdeményezett a gyermek születése előtt. Kifejezte továbbá értetlenségét, hogy miért kért be a kormányablak ennyi mindent, majd megnyugtatott, elég lesz a levélben kért két papírt ajánlva elpostáznom nekik, és javasolta, mellékeljek egy kérvényt, melyben leírom, hogy nem az én hibámból nem érkeztek be a papírok, továbbá bő egy hónapja ellátás nélkül vagyok a gyerekkel, így méltányosságból gyorsított ügyintézés keretein belül hamarabb megkapom a csecsemőgondozási díjat. Így is tettem: fogtam a hiánypótlásra kért fénymásolatokat, a kormányablakos átvételi elismervény fénymásolatát, elmentem a postára, ott gyorsan írtam egy kérvényt, majd az egészet ajánlott, elsőbbségi küldeményként elküldtem Budapest Főváros Kormányhivatala Egészségbiztosítási Főosztály részére.
Nem hagyott nyugodni a dolog, a biztonság kedvéért telefonáltam július 27-én, hétfőn, hogy megkapták-e a papírokat. Az ügyintéző szerint nem, de biztosított róla, hogy házon belül vannak már. Két nappal később, július 29-én újra telefonáltam, ekkor az ügyintéző úr megnyugtatott: július 24-ei dátummal lett a hiánypótlás érkeztetve a rendszerben, így a rákövetkező naptól, július 25-étől számított 19. napon legkésőbb meg kell, hogy kapjam a pénzem. (Számoljunk: az úr augusztus 12-ét jelölte meg mint legkésőbbi folyósítási dátumot.) Továbbá megnyugtatott, hogy a kormányablakban helytelenül tájékoztattak arról, hogy hó elején utalnak csak, meg fogom kapni a pénzem.
Teltek a napok, sehol sem volt a pénz. Augusztus 10-én, hétfőn újra telefonáltam. Kétszer 50 (igen, ÖTVEN) percig álltam sorba, hallgatva az idegesítő trillázást. Feladtam.
Másnap, augusztus 11-én, a határidő letelte előtti napon újra telefonáltam, mégis mi a helyzet. Egy bizonyos M.-né nevű ügyintézővel sikerül beszélnem, aki biztosított róla, hogy július 29-én beérkeztek a papírok a kormányhivataltól (!), így másnaptól, július 30-ától számolva röpke 21, azaz HUSZONEGY nap múlva megkapom a pénzem. A július 24-én érkeztetett hivatalos levelemről azt állította, egyáltalán nem szerepel a rendszerben!
Itt álljunk meg egy szóra. Lenne pár kérdésem ugyanis.
– Hogyan lehetséges, hogy a kormányhivatal dolgozóinak fogalmuk sincs arról, hogy hogyan zajlik a csecsemőgondozási díj folyósítása, holott náluk lehet igényelni?
– Hogyan lehetséges az, hogy a kormányablak avagy az egészségbiztosítási főosztály 29 napig ül az irataimon és egymásra mutogat?
– Hogyan lehetséges az, hogy olyan dilettánsokat alkalmaznak, akik simán felülírnak a rendszerben egy hiánytalan, már futó igénylést egy újabbal, ezáltal kitolva még jobban az utalási határidőt? Vagy ez a munkaköri leírás része az egészségbiztosítási főosztálynál?
– Hogyan lehetséges, hogy az egészségbiztosítási főosztály két telefonos ügyintézője ugyanarról mást állít, nevezetesen az egyik szerint az utalás 19, a másik szerint 21 nap?
Menjünk tovább és számoljunk. Július 30-ától számolva a 21. nap egészen pontosan augusztus 20. Ügyes, mondaná Stirlitz. Négynapos hosszú hétvége első napja. Máris megértettem, miért ült valaki 29 napig a papírjaimon. Állami szervek híresek arról, hogy megsemmisítik az embert, ha az egy fillérrel is lóg nekik, ellenkező esetben ők az utolsó utáni pillanatig húzhatják az utalást, következmények nélkül.
Na de a történetnek még nincs vége.
Augusztus 12-én a lányom betöltötte a két hónapot.
Tegnap, augusztus 18-án a biztonság kedvéért újra telefonáltam az egészségbiztosítási főosztály ügyfélszolgálatára. Ismét M.-néval sikerült beszélnem (15 perc sorbanállás után), aki biztosított róla, hogy itt van a rendszerben a július 24-én érkeztetett postai hiánypótlásom (milyen érdekes, a múltkor ezt simán letagadta a telefonban, hogy is van ez, mégis visszakerült a rendszerbe?), és a 29-én beérkezett kormányablakos igénylés is.
Ingerült kérdésemre, miszerint mikor lesz ebből végre pénz, azt válaszolta: mivel közeleg a határidő, ő most ezt felvenné panaszra és megsürgetné a kifizetést. Itt már nem átallottam megkérdezni, hogy miért nem lett még megsürgetve a kifizetés, mikor kb. egy hónapja pont erre kértem őket a kérvényben? Erre azt válaszolta, hogy nincs lehetőségük megsürgetni a határidő lejártáig a kifizetést. (WTF, kérdezné az angol, akkor miért is javasolta ezt pont egy ügyintéző?) És megnyugtatott arról, hogy a panasz felvételétől számított 7, azaz HÉT nap az utalási határidő, azaz augusztus 27.
Tehát akkor összegezzük a fentieket egy mondatban: a gyerekem két és fél hónapos is elmúlik, mire először folyósítanak utána csecsemőgondozási díjat, holott kéthetes alig múlt, amikor minden papírt hiánytalanul leadtam.
Ennyi lenne a történet.
Amit tudni szeretnék: ki a felelős a papírjaim közel egy hónapig tartó, fekete lyukban történő keringtetéséig. Rendkívüli örömmel tölt el, hogy az utánam és általam befizetett nem kevés adóforintot ilyen remek munkaerő bérezésére költik. Csak tudják, ha én így dolgoznék, akkor már rég nem lenne munkahelyem. Naná, versenyszféra.
Mikor ezt írom, 2015. augusztus 19., szerda, 15 óra 22 perc van. Amennyiben 16 óra 00 percig nem kerül a számlámra a pénz, abban az esetben azonnal küldöm emailben a fent leírtakat a
– Tékozló Homár fogyasztóvédelmi blog
– 444.hu
– cink.hu
internetes elérhetőségeire. Sajnos az a tapasztalatom, hogy egy állami szervre máshogyan nem lehet hatni, mint a média nyomásával.
Az email továbbításra kerül az alábbi email-címekre is:
Ezek után, ha 2015. augusztus 24., hétfő 16 óra 00 percig sem kerül a számlámra a csecsemőgondozási díj, személyesen fogok bemenni a Teve utcai kirendeltségre, esetleg néhány újságíróval vagy egy televíziós stábbal a hátam mögött, és addig nem jövök el onnan, míg a pénzem meg nem kapom.
Mi a célom? Szeretnék mihamarabb a pénzemhez jutni. Ha így, hát így.
Mivel arról nem is álmodom, hogy késedelmi kamatot kapjak, vagy megtérítsék a levelezési és telefonálgatási költségeimet, így beérem egy levéllel is, melyben tájékoztatnak, hogy belső vizsgálat indult, és egyben elnézést kérnek a szerencsétlenkedésükért.
Érd, 2015. augusztus 19.
XY
Szóval ekkor pöccent be végképp a hónapok óta szívatott anya. A levelét félretettem, mint feldolgozható témát, de még nem jutottam hozzá a megíráshoz, amikor 24-én újabb mailt kaptam tőle, azzal a jó hírrel, hogy az ügy megoldódott, a sztori lefújva:
Az imént hívtak a hivataltól, sűrűn elnézést kérve. Pénz elutalva, belső vizsgálat indul.
Úgyhogy sztornó és köszönöm!!!
Viccelődve visszaírtam, hogy milyen kár, hogy a hivatal elrontotta ezzel a sztorinkat, és megkérdeztem, hogy:
A határidő lekésése nem okoz gondot?
Erre gyors és szenvedélyes választ kaptam:
Hogy okoz-e gondot, hogy lassan két hete lógunk a lakbérrel? Hát, egyre kellemetlenebb elindulni sétálni a gyerekkel, mert az amúgy kedves, türelmes és megértő (no sarcasm, tényleg!) főbérlőnk itt lakik szemben. A tápszer sem gond, mert anyatejes a leány, a pelenka sem, mert moshatózunk (hülyehippik), meg végül is a férjember fizetése elég kajára, erre-arra, csak hát a lakbér a legnagyobb költségünk, ugye. Arra már nem fussa.
És végül is lehetnék egyedülálló, megesett leányanya is. 🙂
Azt mondta a telefonban az osztályvezető-helyettes, aki egyébként nagyon aranyos, megértő volt (és pipás is a kollégákra, nem győzött elnézést kérni), hogy már kiment tőlük az utalás, és így két nap múlva (krááá) lesz a számlán a pénz. “Nekünk a Magyar Államkincstár a bankunk, sajnos ennél gyorsabban nem megy’” – fogalmazott. Mondjuk ez is megérne egy misét, hogy akkor mi ez a két nap, ha egyszer törvénybe van iktatva a négyórás utalós határidő, de ezen már igazán nem akadok fenn, elvégre ha két hónapot kibírtam, ez a két nap már semmi…
Az is bosszant még, hogy az egyszeri anyaságit és a csépét meg lehet igényelni ügyfélkapun, ezt nem. Miért? Az előbbi kettő pikk-pakk megvolt.
Mit is szerettem volna mondani? 🙂 Ha gondolod, írd meg, okulásul mindenkinek, aki számottevő tartalék lóvé nélkül szül gyereket nem milliomosként egy nem milliomosnak.
Szóval, azért csak megoldódott az ügy. Lélekben elbúcsúztam a poszttól, hogy ma délelőtt ez a levél fogadjon:
Pénz azóta se. Most untam meg.
Azta, micsoda fordulatok! Neki is álltam az írásnak, közben néha csekkoltam a leveleket, hogy egyszer csak megfagyjon a kezemben a klaviatúra, mert láttam, hogy újabb üzenet érkezett. Remegve nyitottam ki, ez állt benne:
Szia, update: holnap érkezik állítólag a pénz.
Mehet a szégyenfalra, elegem van belőlük, több mint egy hónapja várom a holnapot.
Remek történet, csak reménykedni tudok, hogy K. holnap tényleg be tudja fizetni a lakbérét. Reménykedni igen, hinni már régen nem.