Hitem szerint az emberiség egyik legjelentősebb találmánya a padlóösszefolyó. Tudjátok: az a huncut kis nyílás a fürdőszoba közepén, amely a vízvezeték-hálózat üzemszerű működése során alkalmanként kialakuló folytonossági hiányok idején JELLEMZŐEN előbuggyanó folyadékmennyiséget hivatott elvezetni, némiképp meglepő módon ugyanabba a vízvezeték-hálózatba, mármint amelyben a nevezett folytonossági hiány eleve keletkezett; ám a dolog mégis, megnyugtatóan és ellenőrzötten működik! Eddig még remélem velem vannak úgy fejben, mint nem.
A modern kor kényelmébe szokott, klasszikus kispolgári neveltetésben részesült ember persze hajlamos volna azt hinni, hogy mi sem egyszerűbb, mint egy lyuk. Végső soron mi más volna a lyuk, mint valaminek a hiánya, egy el nem végzett feladat a padló közepén, na nehogy már a magyar kőművesnek pont ebben ne lenne gyakorlata! Ő, aki a recipriverexkluzív számelméletet a gyakorlatba ülteti minden nap, megvalósítva a derékszögű falat, amely önmagán kívül bármely más szöggel egyenlő lehet, szánt és vet a dilatációs hézagok emberi ésszel szinte felfoghatatlan eseményhorizontján, csempét metsz jéghideg hajnalon; hiszen a kőműves egyben burkoló, állatidomár és mélyalmolásúcsirke-táplálási tápérték-szakreferens is, tehát egy ilyen kaliber miért pont az összefolyóval ne boldogulna?
Erotikus álmaim tárgya: a szakszerűen telepített padlóösszefolyó
Földi kívánságaim listája oly szerény, ambícióktól igen nagy mértékben és örvendetesen mentes lelkem oly keveset kíván: egy szépen virágzó málnabokrot a különben 60 centi vastagon lebetonozott kertben; egy készlet feszes, XL-es méretű csöcsöt, amin kezemet nyugtathatom; némi indigókéket olykor az azúr égre, mert az az árnyalat valahogy jobban tetszik; és hogy az avokádónak ne legyen ekkora a magja. Hát van ennél szerényebb listája a földi létezésnek? És egy összefolyót kérek még az élettől, a világ valamennyi fürdőszobájának közepére egyet, nem többet, csak egyet; egy nyílást, a jól végzett padlólerakási munkában egy pici szünetet, ahova elfolyhat a kiömlő víz, s utat találhat magának és célt; egy célt, egy óceánt vagy patakot, ahol az Univerzum más összefolyóiból útra kelt mosdóvizek belévegyülhetnek a nagy közös mosdóvíz-öntudatba, tulajdonképp vastagon teszek rá, az sem érdekel, ha egy tepsiseggű víziló köldökében nyalják egymást szemöldökön, csak folyjanak tova, a messze-távol megnyugtató paplanmelegébe, távol a frissen festett konyhámtól, a nap nap után mind terjeszkedő penészfoltoktól, messze, hol Arany Atyácska csorgatja Föld Anyácskába szerelme szerelmetes magvait.
Kvázi leszarom.