Történt, hogy bubo írása alá kommentet írtam a címben jelzett témakörben, ugyanis azt írta, hogy
itt muszáj elmondanom, hogy a rántás nem egy korszerű dolog, inkább a habarást preferáljuk ha lehet!
Ígéretet tettem, hogy kifejtem a mondanivalómat rántás ügyben.
Ahhoz viszont, hogy a végére összeálljon a kép és az étel, vissza kell menni a gyermekkoromba. Gyermekként nagyon sok kakaót ittam, viszont annál kevesebb tejet. Sosem tudtam, és nem is folglakoztam vele, hogy miért nem hiányzik, amíg évekkel később egy EFOTT-on teszt elé nem állítottak. A teszt során meg kellett innom egy-egy deci fehér, piros és kék folyadékot. Már nem emlékszem melyikkel kezdtem, de a másodiknál feladtam. A teszt lényege egyébként az lett volna, hogy a három különböző színű folyadékot más-más ízűnek kellett volna éreznem. A végén árulták csak el, hogy mindhárom gyanús lötty valójában tej volt és igen, kitalálhattátok, valójában nem szeretem a tejet, de ez nem nagyon tudatosult bennem (akkortájt sört egyáltalán nem, fröccsöt viszont annál inkább ittam, de a tej nem hiányzott). Azért sem, mert édesanyám sem szerette és nem is erőltette.
Mindezekből az következik, hogy nálunk főzelék nem készült tejjel.
Ezt követően és a mát kb. 10 évvel megelőzően a mostanra anyósommá vált kedves asszony az ismeretségünk elején megkínált babfőzelékkel, amit én örömmel elfogadtam. A meglepetés akkor ért, amikor nem ízlett, pedig más ételei finomak voltak és a kinézete sem volt borzalmas. Nyilván kiderült, hogy a főzelék tejjel készült, így hát szégyenszemre otthagytam a nagy részét.
Beaszartam rendesen, mert ugye vedd el a lányátból az is következik, hogy hasonlóan főz, mint az anyja.
Babfőzeléket tehát tejjel csinált volna, ami nem vezetett volna hosszú házassághoz. Bab nélkül márpedig nem élhetek, ezért talán én, talán ő készített egyet anyukám receptje alapján. Az étel nem volt maradéktalanul finom, mert hiányzott belőle egy titkos összetevő, ami végül a kétféle babfőzelék egyfajta keresztezését eredményezte.
Röviden így alakult ki hát a kulmár-ház babfőzelék receptje, amit most elétek tárok:
- Végy fél kiló (tarka)babot, rakj mellé pár babérlevelet és füstölt-kolbászt, ezután öntsd fel vízzel hogy ellepje a metériát (meg persze sót is rakj hozzá, de ennek mennyisége a füstölt sósságától és mennyiségétől függ)
- itt jön a tót adalék: önts bele 1-2 kupak ecet,
- főzd meg a babot,
- közben vágj apróra vöröshagymát és dinszteld meg több olajban, mint amúgy szokás (nyilván nem tejfölben, ezért nem lehet ez habarás),
- a hagymára tégy lisztet és készítsd el a rántást, mintha nem lenne benne hagyma,
- ha megfőtt a bab, keverd bele a rántást, kicsit még forrald, amíg addig sűrűsödik, ameddig kívánatos. (én kicsit hígan szeretem, így kennyérrel lehet tunkolni)
A végeredmény pedig valami ilyesmi lesz:
Fontos, hogy ha szereted az erőset, akkor pl. Gabko barátom chilijével fűszerezheted!
Sajnos megint meg kell magam követnem, mert bubo lényegében semmi sértőt nem mondott, csupán korszerűtlennek nevezte a rántást. Ebben egyébként igaza lehet, mert a múltkor valami ember olyan undorral ejtette ki a főzelék szót, hogy szabályosan elkapott a hányinger. Lehetséges tehát, hogy a babfőzelék nem túl korszerű kaja, ám annál finomabb.
Egészségetekre!
Egyetek minden nap!