A nevem Szabadonébredő Ashvamarin. Az erőt hordozó szellemnevem. Az anyagba rögzültség börtönét jelképező bilincsnevemet ébredésemkor elengedtem. Indigó vagyok: egy magasabb léttudat küldötte: Fény-gyermek. Én már együtt rezgek az Univerzum szíve lüktetésével, hótiszta szeretetenergiák ostromolják a szívcsakrámat szüntelen, s töltenek fel minden lebíró erővel. Ébredésem pillanatától tudom, hogy küldetésem van e rohanó, anyagba fülledt világban: küldetésem és célom. Indigó vagyok. Én már nem félek, bennem már nincsen kételkedés. Ti még kételkedtek. Ti kérdéseket tesztek fel, ti gondolkodtok, érveltek, okokat és okozatokat gyűjtötök vakon ténfergő hangyákként. Ti tanultok, hogy tudhassatok; ti szerettek, gyűlöltök, álmodoztok, hisztek, reméltek, pedig csak születéseteknél fogva tudnotok kellene, ahogy én, s ahogy a többi testvérem: a magasabb lét-tudatból bölcsességet szopkodó műkörmösök és háztartásbelik angyalserege. Mert mi hatalom vagyunk, mi erő vagyunk, mi vagyunk az ősi bölcsesség és tudás. Kezünk gyógyító ereje által a síró gyermek idővel elhallgat, az oltás éppen olyan ártalmatlanná lesz, mint amivé a zsidó-cionista gyíkemberek eleve hazudják, s ha kell, akaratunk összpontosítása által képesek vagyunk puszta lábfejünkkel megállítani a száguldó kamiont.
Fékpedál vagyunk.