Talán a kelleténél is többet foglalkoztam mostanában halott zenészekkel. Gyászoltam és emlékeztem a lehető legvisszafogottabb módon, de mentségemre legyen mondva: egy bizonyos kor után ezzel egyre inkább muszáj lesz megbarátkozni. Emlékszem, az egy generációval előttem járók Led Zeppelinjét például azért nem hallgattam fiatalon, mert hallgat a tököm halottakat! Aztán persze jött Cobain, felsétált a kerti üvegház tetőterébe, nekem pedig revideálnom kellett néhány, a múltban hevesen hangoztatott álláspontomat. Itt van ez a december 8-a. Nem alkati sajátosságom borúsan látni bizonyos eseményeket és dátumokat, de feltehetőleg nem december 8. lesz a rajongók és rajongottak közti jó viszony ENSZ által is jóváhagyott világnapja.
1980. December 8-án találkozott ugyanis Mark David Chapman John Lennonal, 2004. december 8-án pedig Nathan Gale Dimebag Darrellel. Chapman és Lennon találkozóját megörökíteni is sikeredett, bár nem közvetlenül a gyilkosság előtt készült a fotó. Dimebag utolsó pillanatairól csak egy Last Photo Alive maradt:
Önmegvalósítási forma lett az ölés. Chapman a rendőrök kiérkezéséig a Zabhegyezőt (Rozsban a fogót) lapozgatta, Dimebag ex-tengerészgyalogos gyilkosa pedig egy komplett military boltot magára öltött, mielőtt a színpadra rohant lövöldözni. Megtörténik a tragédia, az elemzők pedig élő egyenesben értékelik ki a cselekményt: Mit akart mondani ezzel a költő? Mit üzentek a párizsi akciókkal? Miért pont egy rehabilitációs központban öltek meg 16 embert a szaúdiak? Elemezgetünk, latolgatjuk, hogy a kompozícióban fellelhető szabálytalanságok vajon tudatos tervezés következményei? Vajon üzentek velük valamit?
Nem lenne célravezetőbb a gyufát gyufának, a zoknit zokninak, a gyávát pedig gyávának hívni? A terrorista szó ma már szinte menő. – Apa? Mi az a terrorista? – Jaj Mahmut, már megint olyan butákat kérdezel. – Apa, tudni szeretném! – Így hívják a hitetlenek a mártírjainkat, kisfiam!
– Jóhiszemű ember vagyok, feltételezem, hogy kiszolgáltatottakat ölni MÉG a szunnita kultúrkörben is gyáva dolognak számít. Tehát a gyáva az legyen GYÁVA! Így, a nevén nevezve, egyszerűen. Aki fegyvertelenre támad, aki fegyverteleneket írt, aki sérülteket lő halomra, az nem ember, nem férfi és nem nő, csak egyszerűen az, aminek nevezni kell. Nem kellenek ide elemzők; elemezzenek a Fehér házban, a Pentagon, vagy a Kreml erre kijelölt irodáiban, ott van dolguk. De ezeket a modern, absztrakt művészeket, akik vérrel festenek (Zohan), levágott fejekkel meg szétlőtt védtelenekkel szobrászkodnak, elemezgesse a sorsuk.
Gale és Chapman! Nekem ti már túl modern srácok vagytok!
Talán méltóbban nem is zárhatnám, mint az Eagles Of Death Metal tegnapi, párizsi fellépésének néhány pillanatával: