Hát hogy forrpontig kúrja fel az agyadat, arra!
No de kezdjük az elején. Szabó T. Anna költőnő évekkel ezelőtt írt egy verset a negyvenes férfiakról, eztet itt:
Szabó T. Anna verse
A férfi, ha negyven, még győzi erővel,
a férfi, ha negyven, a csúcsra kiáll,
a férfi, ha negyven, még jól bír a nővel,
még fess, ha nem alszik, és friss, ha piál.
A férfi, ha negyven, még állja a harcot,
és tiszta az inge, a homloka fény,
és ránca a sármja, ha nézik az arcot,
és lámpa van hű szive legközepén.
A férfi, ha negyven, az élete rendben,
még nem tökörészik, és nem kapuzár,
nem bízik a földi s az isteni kegyben,
mert veszt, aki áll és veszt, aki vár.
A férfi, ha negyven, már tudja a pályát,
és futja az útját, és hajtja magát,
s csak módjával szidja a más anyukáját,
ha úgy kezelik, mint az automatát.
A férfi, ha negyven, már önmaga szobra,
de érzi, ha vicces a szónoki póz,
és tudja, amit tud, s nem veri dobra,
a semmiben, csendben ringva hajóz.
A férfi, ha negyven, az élete játék,
és tétje a hit meg a hír meg a név,
de tiszta a sor, míg tiszta a szándék,
a férfi, ha negyven, még fűti a hév.
Lackfi János költőférfi, megszólítva érezve magát (de mér’ már? Bele volt írva a neve? Neki küldték át fénypostán? Mindegy is.) pár évvel később, azaz nemrég egy válaszverset kreált, ímhol.
Lackfi János verse
A nőci, ha negyven, még gondos a sminkje,
a nőci, ha negyven, aligha riszál,
a nőci, ha negyven, már taxikat int le,
és áll körülötte az éjjeli bál.
A nőci, ha negyven, a ráncai szépek,
és lányos a lába, hisz fitneszezik,
ügyel vonalak, szinek egyvelegére,
és ötletes öltözetek övezik.
A nőci, ha negyven, még beste a teste,
a lánya kamasz, vele harcol erőst,
még könnyeden ébred, elalszik az este,
s útjára bocsátja a reggeli hőst.
A nőci, ha negyven, beszéde a pajzsa,
és rendezi vígan a környezetét,
már bomlik előtte jövő kusza rajza,
s múltjáról is egyre kitisztul a kép.
A nőci, ha negyven, biztos hely az űrben,
vevő a humorra, de el nem alél,
bár vágyai vannak, nem vágyik el innen,
nem húzza a csőbe a szoknyapecér.
A nőci, ha negyven, savanyíthat uborkát,
hümmögve idézed a gondolatát,
és összedob este egy isteni tortát,
és rendezi újra zilált csapatát.
A nőci, ha negyven, már támasz a bajban,
körötte pörögnek a lét körei,
és úgy megy az utcán, mint penge a vajban,
s nem bánja, ha medve, ki átöleli.
1. Minden ilyen párbaj és kihívás csak ostoba és röhejes faszméregetés, annak is a nagy nyilvánosság előtti elkövetéssel súlyosbított, minősített esete. Akkor is, ha költőfejedelmek, -aspiránsok és önjelölt szövegalkotók követik el, akkor is, ha válogatottan kretén 13 évesek fahéjjal és kiskanállal.
2. Csipkebokorvessző.
3. Tartalmilag a versekkel nekem semmi gondom. Lackfi úrét érzem gyengébbnek, a költői képei (hehe) nekem kevésbé ülnek, egyszerűen egy egész kategóriával jobb e szempontból Szabó úrhölgy. Számomra. Ámde…
4. …bazdmeg a zene! Egy versnek zenéje van. Szabó T Anna tudja ezt, de annyira, hogy az értelemnek is alárendeli. Így jelezném, hogy nem, nincs olyan szó, hogy veszt, illetve nem ezt jelenti: tessék másik szót találni, ez így 6 évestől is gagyi.
5. János drága! Ha az egyik szó, legyen bár rövid benne a magánhangzó, mássalhangzóra végződik, az utána álló szó pedig mássalhangzóval kezdődik, az hosszú ütem lesz, két morás, nevezd akárhogy: HOSSZÚ, BAZDMEG! Kérlek, hát ha már akkora költő vagy, nem tűnt fel, hogy gyakorlatilag az összes létező versszak elején a “negyven” után álló szavakkal hasba rúgtad a szövegritmust, a vers zenéjét? Meg még a maradék sorok 73%-ában is valami más, hasonló baromsággal? Ha ebből dalt kellene kreálni, gyakorlatilag folyamatosan el kellene harapni a szavak végét, hogy jól jöjjön ki a ritmus, íme egy példa:
A nőci, ha negyve’ biz’os hely az űrbe’,
vevő a humorra, de el nem alé’,
Bár vágyai vanna’, ne’ vágyik el inne’,
ne’ húzza a csőbe a szoknyapecér.
Tényleg ezt akartad írni? Mer’ ‘a nem, akkor ne írd ezt!
6. Ennek az egész ostobaságnak tényleg 200.000 megosztója van már?
7. És akkor most még én is írtam róla. Faszkivan.